Századok – 1975

Közlemények - Tihanyi János: A Schulze–Boysen/Harnack ellenállási csoport és az 1944. július 20-i összeesküvés historiográfiája 89/I

A SCHTTLZE-BOYSEN/HARNACK CSOPORT HISTORIOCiRÄFIÄJA 93 mögött is. Kötelékekben partizánegységek harcoltak — ezekben egyébként gyakran komoly hírszerző tevékenység is folyt, illetve a partizáncsoport hírszerzési bázisként is rendkívül fontos volt; — közvetlen a front mögött katonai felderítést folytattak és — mélyen az ellenség hátában, hátországában, katonai, gazdasági, politikai központjaiban is harcoltak a szovjet hírszerző tisztek és olyan hazafiak, akik a fasizmus ellen küzd* Szovjetuniót életük kockáztatása árán segítették a háború sikeres folytatásához szükséges nagyfontosságú információkkal. Ez a harc sok szempontból nehezebb volt még a fronton küzdő katonáéknál is. A náci Németország elleni hírszerzés az antifasiszta ellenállás egyik legélesebb, legmagasabb formája volt. A hitleri biztonsági szervek ezzel tisztában lévén, hatalmas erőfeszítéseket tettek, — amelyek végül is sajnos gyakran eredményesek voltak, — hogy a német ellenállási mozgalmakat, azokban a hírszerzőket felderítsék, szétzúzzák őket. A katonai elhárítástól (Abwehr) a Gestapón át a politikai hírszerzésig (RSHA VI) nagy apparátus dolgozott, attól kezdve, hogy a katonai elhárítás az első rejtjelzett rádióanyagokat rögzítette. A náci politikai hírszerzés helyettes vezetőjének, Schellenbergnek svájci tevékenysége szoros összefüggésben volt azzal, hogy valamilyen módot igyekezett találni a náci vezérkarból kikerülő hírforrások „elzárására"6

. 1966. október 15-én kezdte meg a közismerten szovjetellenes, az NDK-t csak idézőjelben leíró nyugatnémet Die Welt feltűnést keltő cikksorozatát, Winfried Martini — Ribbentrop külügyminisztériuma volt munkatársának — tollából: „Deutsche Spionage für Moskau 1939 bis 1945".' Martini — miközben főtiizét a Szovjetunió javára hírszerzést folytatott Schulze-Boysen/Harnack-csoportra zúdítja, szélsőségesen reakciós álláspontját több téma érintése során is igazolja. Összegezve kommunista-, szovjetellenes kirohanásait, hangsúlyozza, hogy manapság kizárólag így teszik fel a kérdést: „Ellenállás — mivel szemben?" és a válasz pozitív, amennyiben hitlerellenes volt az. Szerinte a helyesen felteendő kérdés: „Ellenállás milyen célból?" S miközben egyetért azzal, hogy a karlsruhei Alkotmány védő Bíróság betiltotta a Német Kommunista Pártot, a következő szavakkal fejezi be cikksorozatát: „A Hitlerrel szembeni ellenállás olyan érme, amely magas erkölcsi értéket tartalmazhat. Nem szabad azonban alapos ellenőrzés nélkül — hogy nincs-e abban kommunista hamispénz — átvenni és forgalomba hozni. Ellenállás — milyen célból?: óvakodjimk a naiv, vagy irányított divattól, amely ezt a kérdést kézlegyintéssel elintézi."8 A cikksorozatot a Welt szerkesztősége feltűnő helyen hozta és sok fényképet is közölt a Schulze-Boysen/Harnack-csoport tagjairól. Martini sorozata élénk visszhangot váltott ki: 1966. nov. 2. és 4. között a Welt sok levelet közölt. Legfontosabb dokumentum Weisenborn

9 levele, amelyben helyesen utal a csoport tevékenységének jellegére és hangsúlyozza, hogy Martini sorozata elsősorban Gestapo anyagokon alapul, nem objektív és nem elemzi a hitleri rezsim előzményeit. 6 Schellenberg Mémoire-jában mindamellett röviden ír a Schulze-Boysen/Harnack-csoportról : 1942 júliusában Himmlemek kelet-poroszországi főhadiszállásán jelentést tett a csoporttal kapcsolatban. Könyvében nem részletezi jelentése tartalmát. (Vö.: Schulze-Boysent 1942. aug. 31-én vették őrizetbe, a csoport másik vezetőjét, dr. Arvid Harnack-ot szept. 3-án.) 7 Martini a náci külügyminisztérium Tájékoztatási Osztálva III. Referaturáján a politikai reszortot vitte. Cikksorozatát Id.: Die Welt 1966. okt. 15., okt. 27. 241— 251. sz. 8 Uo.: 1966. okt. 27. 9 Günther Weisenborn író 1942-ben került a Gestapo fogságába, és csak a háború végeztével szabadult ki. „Der lautlose Aufstand" címen (Hamburg, 1954) akkor jelenttette meg könyvét a nőmet ellenállásról, amikor a revansista, szovjetellenes tendenciák