Századok – 1975
Tanulmányok - Ember Győző: Magyarország külkereskedelmi áruforgalma a XVIII. század második harmadában 796/V–VI
802 EMBER GYŐZŐ molták. Feltehetőleg ez történt Szlavóniában is. Szlavónia visszacsatolása után, amikor az ottani harmincadjövedelem igazgatását a magyar kamara 1742-ben átvette, az ottani harmincadok már nem voltak bérletben. Továbbra is bérletben maradtak viszont a horvátországi harmincadok. Horvátországban a bérleti rendszert csak 1749-ben számolták fel, amikor a magyar kamara az alája tartozó valamennyi harmincadot közvetlen igazgatása alá vonta. Időközben, 1733 második negyedétől 1748 végéig, a magyar kamarán belül szervezett harmincadigazgatóság feladata volt a kamara alá tartozó valamennyi harmincad jövedelmének az igazgatása, természetesen a kamara irányítása és ellenőrzése mellett. 1739 végéig a korábbi bérlő, Neffzer Konrád Farkas, volt a harmincadigazgatóság vezetője, 1740-ben őt egy másik kamarai tanácsos, Weidinger Ferenc Xavér váltotta fel.9 A kamarai harmincadigazgatás fentiekben vázolt alakulásának ismeretében tudjuk megérteni azokat a kimutatásokat, amelyek külkereskedelmünk történetének a XVIII. század második harmadában ezideig ismert legszilárdabb forrásbázisát szolgáltatják, amelyeknek történeti statisztikai feldolgozását, mint említettem, tanulmányom tartalmazza. * A kérdéses kimutatások a külkereskedelem forrásainak két típusát képviselik. Ennek megfelelően különböző a forrásértékük, az adattartalmuk, történeti statisztikai feldolgozásuk is más-más módszert igényel. Részben harmincadjövedelmi, részben pedig áruforgalmi kimutatások. Közös a rendeltetésük és a keletkezésük helye, egyébként azonban, bár tartalmi összefüggés van közöttük, lényegesen eltérnek egymástól. Mindkétfajta kimutatás a magyar kamara számvevőségén készült. Mindkettő azzal az elsődleges rendeltetéssel, hogy a magyar kamarának a harmincadjövedelem minél eredményesebb igazgatásához statisztikai jellegű tájékoztatással szolgáljon, a pénzügyi politikában felhasználható adatokat szolgáltasson. Statisztikai adatokra a feudális kormányhatóságoknak is szükségük volt, a polgári korszak statisztikai hivatalainak elődei, és nem is rossz előfutárai, a feudális dikasztériumok, nálunk a magyar kamara és a helytartótanács számvevőhivatalai voltak. A kétféle kimutatás közül a harmincadjövedelmi volt a régebbi, a harmincadigazgatásnak már a korábbi századokban is használt, jól bevált eszközei közé tartozott. Az áruforgalmi kimutatás a XVIII. században lett a kincstári igazgatás eszköze, kezdetben pénzügypolitikai célzattal, amely mellé azonban rövidesen kereskedelempolitikai célzat is járult, a kimutatások nemcsak a kincstári jövedelem gyarapítását, hanem az áruforgalom, az árutermelés, az egész gazdasági élet irányítását, azon keresztül a társadalmi fejlődés, sőt a politikai felépítmény alakítását is szolgálták az államhatalom birtokosa kezében. * Nézzük először forrásaink első típusát, a harmincadjövedelmi kimutatásokat. 9 A kamarai harmincadigazgatásról szólva, némi korrekcióval Nagy István művének adatait használtam: A magyar kamara. Bp. 1971. 95 — 100. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai. III. 3.)