Századok – 1975
Tanulmányok - Ember Győző: Magyarország külkereskedelmi áruforgalma a XVIII. század második harmadában 796/V–VI
MAGYARORSZÁG KÜLKERESKEDELMI ÁRUFORGALMA 801 vissza, ettől kezdve tartozott a magyar kamara illetékessége alá. Horvátországban ezzel szemben, a Határőrvidék és a belsőausztriai kamara alá utalt bizonyos birtokok kivételével, a magyar kamara illetékessége nem szenvedett csorbát. Magyarország külkereskedelmi vámterületéhez tehát nem tartozott Erdély, a katonai Határőrvidék, a Bánát, az elzálogosított szepesi területek és 1742 előtt Szlavónia polgári kormányzat alatt álló része. Ezek a területek Magyarország szempontjából vámkülföldnek számítottak. Ami az ország többi részén a kamarai kormányzatot illeti, annak területi és helyi hivatalai, közvetve vagy közvetlenül, mind a magyar kamara igazgatása alá tartoztak, az ország egyetlen központi kincstári kormányhatósága a magyar kamara volt. A magyar kamara a harmincadjövedelem igazgatását területileg úgy szervezte meg, hogy 5 harmincadigazgatási körzetet alakított ki, alapulvéve a teljes kamarai kormányzat területi és szervezeti felépítését. Ez az 5 körzet a következő volt: Alsó-Magyarország Felső-Magyarország Arad—Szeged-i kerület Horvátország Szlavónia A továbbiakban majd látjuk, hogy ez egyes kerületekhez milyen területek, illetve mely harmincadhivatalok tartoztak. A harmincadjövedelem igazgatásában a XVIII. század első felében a magyarkamara háromféle módot alkalmazott. Az egyik az volt, hogy a harmincadjövedelmet közvetlenül maga a kamara, a kamarai tanács igazgatta. A másik az, hogy a jövedelem igazgatására a kamarán belül külön harmincadigazgatóságot szervezett. A harmadik pedig az, hogy a harmincadjövedelmet bérbeadta. Egyik sem volt új módszer, a korábbi századok harmincadigazgatásában mindegyikre találunk példát. A bécsi udvari kamaránál, amelynek a magyarországi kamarai kormányzat, így a harmincadigazgatás kérdéseiben is döntő szava volt, az 1720-as évek végefelé az a nézet kerekedett felül, hogy a kincstár számára az a legelőnyösebb, ha a harmincadjövedelmet bérbeadja. A felső-magyarországi harmincadjövedelem bérbeadására 1727. január 1-én, az alsó-magyarországiéra 1728. január 1-én került sor. A bérlő a szepesi kamarai adminisztráció, majd 1728-tól a magyar kamara tanácsosa, Neffzer Konrád Farkas lett.8 Ő kapta meg az Arad—Szeged-i kerület harmincadjövedelmének a bérletét is. E kerület akkor még ki volt véve a magyar kamara illetékessége alól, közvetlenül tartozott a bécsi udvari kamara főhatósága alá. A magyar kamarának alárendelt horvátországi harmincadok már korábban bérletbe kerültek, a bérlő azonban nem Neffzer volt. Feltehető, hogy a bécsi udvari kamara a még vissza nem csatolt Szlavóniában is bérbeadta a harmincadokat. Neffzer bérlői működése ellen ugyan különösebb kifogás nem merült fel, sőt a bécsi udvari kamara meg volt vele elégedve, a jövedelem jobb kiaknázása érdekében a bérleti rendszert Alsó- és Felső-Magyarországon, nemkülönben az Arad—Szeged-i kerületben, 1733 második negyedétől kezdődően mégis felszá-8 Nevét Neffezer-nek vagy Neffczern-nek is írták.
