Századok – 1975
Tanulmányok - Ember Győző: Magyarország külkereskedelmi áruforgalma a XVIII. század második harmadában 796/V–VI
800 EMBER GYŐZŐ Az áruforgalom összege, vagyis bizonyos területen át, bizonyos idő alatt szállított áruk vámértéke. Az áruforgalom területe, vagyis az a helység, amelynek vámhivatalán, illetve az a terület (országrész, ország), amelynek vámhivatalain át az áruforgalom lebonyolódott. Az áruforgalom időtartama, vagyis az az idő, amelyen át az áruforgalom tartott (pl. egy év, vagy egy évnegyed áruforgalma). A külkereskedelem történetének forrásai közül azok a legértékesebbek, amelyek minél nagyobb terület, minél hosszabb időn át tartó áruforgalmáról a fentiekben felsorolt kérdések közül minél többre vonatkozó adatokat minél részletesebb bontásban tartalmaznak."* * Azok a források, amelyeknek történeti statisztikai feldolgozásával Magyarország külkereskedelmi áruforgalmát a XVIII. század második harmadában, pontosan az 1733-tól 1756-ig terjedő időszakban — némi visszapillantással az 1720-as és előretekintéssel az 1760-as évekre — tanulmányomban ismertetni megkísérlem, a magyar kamaránál, a kamara számvevőségén, a külkereskedelmi vám, a harmincad jövedelmének igazgatásával kapcsolatban készült kimutatások. Az 1780-as évek közepéig még Pozsonyban működő magyar királyi kamara, amely címében 1748 óta az „udvari" jelzőt is viselte, volt Magyarországon az uralkodói vagy kincstári birtokok és jövedelmek, köztük a harmincadjövedelem igazgatásának országos központi kormányhatósága. Ahhoz, hogy a harmincadigazgatással kapcsolatban készült kamarai kimutatásokat megérthessük és adataikat értékelhessük, tisztában kell lennünk azzal, hogy a kérdéses időszakban milyen volt Magyarországon a kamarai kormányzat, azon belül a harmincadjövedelem igazgatása. Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy Erdély a Habsburgok uralma alá kerülvén is külön államalakulat maradt, nem tartozott Magyarországhoz. Ki volt véve a magyarországi központi kormányhatóságok, így a magyar kamara illetékessége alól a katonai Határőrvidék, továbbáa törököktől 1718-ban visszafoglalt Bánát, valamint a Lengyelországnak elzálogosított szepesi városok a podolini uradalommal. Szlavóniának, pontosabban Alsó-Szlavóniának azokat a részeit, amelyeken határőrséget nem szerveztek, csak 1742-ben csatolták 7a A külkereskedelem története forrásainak értékelésénél igen lényeges az a szempont is, hogy a kérdéses forrásanyag az áruforgalomnak milyen hányadát tükrözi, teljes egészét-e, avagy csak bizonyos részét. A vámigazgatással kapcsolatos iratok esetében ez a kérdés úgy merül fel, hogy a külföldre kivitt és onnan behozott áruk közül mi és mennyi volt az, amely után — akár legálisan, akár illegálisan — nem fizettek vámot. E kérdésre válaszolni nagyon nehéz, szinte lehetetlen. Kétségtelen, hogy mindig voltak és vannak vámmentesen szállított áruk, amilyen pl. hosszú időn keresztül a réz volt. A csempészést sem lehetett és lehet teljesen megakadályozni sohasem. Mindez azonban — véleményünk szerint — nem indokolja, hogy a vámigazgatással kapcsolatos iratanyag történeti forrásértékét lekicsinyeljük, és a külkereskedelem forgalmát megmérhetetlennek és ebből következőleg összehasonlíthatatlannak tartsuk. (Erre hajlik pl. Stefan Kazimir: К pramennej hodnote colnych registrov — A vámnaplók forrásértékéhez — c. cikkében. Slovenská Archivistika. VII. 1. 1972. 276 — 291. — Nézete túlzó, nincs kellően megalapozva.
