Századok – 1975
Tanulmányok - Ember Győző: Magyarország külkereskedelmi áruforgalma a XVIII. század második harmadában 796/V–VI
798 EMBER GYŐZŐ kereskedelem történetének sajátos forrásfajtáját, az áruforgalmi kimutatásokat használta fel. Folytatója azonban az ő kutatói és feldolgozói munkájának nem akadt. Felszabadulás utáni történetírásunkban az 1960-as években jelentkezett jelentősebb érdeklődés a külkereskedelem történetének kérdései iránt. A magyarországival egyidőben hasonló érdeklődés nyilvánult meg a kereskedelmi kapcsolatok múltja iránt Közép- és Közép-Kelet-Európa más országaiban is, amelyekkel Magyarországnak a múltban szoros kereskedelmi kapcsolatai voltak. Elsősorban Pach Zsigmond Pálnak az érdeme, hogy a magyarországi gazdaságtörténeti, így a külkereskedelem múltjának vizsgálatára irányuló kutatásokat is, az összehasonlító módszer alkalmazásával, összekapcsolta a hasonló célzatú, Európa más országaiban is megélénkült vizsgálatokkal.5 Ezeket illetően legyen elég itt csupán a közel múltban Marburgban és Grazban rendezett tanácskozásokra utalni, amelyeknek fő témája a külkereskedelem története volt, s amelyeken e témakör számos magyar kutatója is tevékenyen részt vett.® E kutatók — Fügedi Erik, N. Kiss István, Kubinyi András, Makkai László, Paulinyi Oszkár, Zimányi Vera és Pach Zsigmond Pál maga is — a XV— XVII. századi külkereskedelem kérdéseivel foglalkoztak. Csak legújabban terjesztette ki érdeklődését a XVIII. századra is Zimányi Vera.7 A XVIII. század 60-as éveitől kezdődően Dányi Dezső és Makkai László dolgozza fel a külkereskedelem áruforgalmi kimutatásait, a század első felével azonban külkereskedelmünk történetének mostani kutatói még abban a minimális mértékben sem foglalkoztak és foglalkoznak, ahogyan azt elődeik századunk első negyedében tették. Pedig a külkereskedelem XVIII. századi történetének forrásbázisa nagyobb sikerrel kecsegteti a kutatót, mint a korábbi századoké. A történetíró munkájának eredményessége — bármely korszakát és területét vizsgálja is a múltnak — elsősorban attól függ, hogy milyen források állanak a rendelkezésére. Vonatkozik ez a külkereskedelem múltjának a vizsgálatára is. És aligha túlozunk, ha azt állítjuk, hogy történetírásunknak kevés olyan területe van, amelynek forrásbázisa annyira hiányos, mint a külkereskedelem történelméé. Különösen így van ez a feudalizmus századaiban. Feudáliskori külkereskedelmünk történetének többféle típusú és értékű forrását különböztethetjük meg. 5 A nemzetközi kereskedelmi útvonalak XV—XVII. századi áthelyeződésének kérdéséhez. Századok, 1968. 6 — 6. — The Role of East-Central Europe in International Trade (16th and 17th Centuries). Etudes Historiques 1970. I. k. Bp. 1970. — Közép-Kelet-Európa és a nemzetközi kereskedelem a XVI—XVII. században. A M.T. Akadémia Fil. és Történettud. Osztályának Közleményei. XIX. 1971. 2 — 3. — A középkori Levantekereskedelem sorsa a XIX—XX. századi történetírásban. Történelmi Szemle, XV. 1972. 3—4-6 Der Aussenhandel Ostmitteleuropas 1450—1650. Herausgegeben von Ingomar Bog. Köln—Wien, 1971. — Die wirtschaftliehen Auswirkungen der Türkenkriege. Herausgegeben von Othmar Pickl. Grazer Forschungen zur Wirtschafts- und Sozialgeschichte Bd. I. Graz, 1971. ''Zimányi Vera—Harald Prickler: Konjunktúra és depresszió a XVI—XVII. századi Magyarországon az ártörténet és a harmincadbevételek tanúságai alapján; kitekintés a XVIII. századra. Agrártörténeti Szemle, 1974. 1 — 2.
