Századok – 1975
Tanulmányok - Székely György: Posztófajták a német és nyugati szláv területekről a középkori Magyarországon 765/V–VI
790 SZÉKELY GYÖllGY liczer. Behozatala azonban nem jelentékeny: egy idegen és egy pozsonyi hozott be 1 — 1 árutételt. A század második felében rendszeresebbé lesz az áru behozatala. Ehhez hozzájárultak a politikai viszonyok is: 1467/1490 között Lausitz a magyar királyhoz tartozott. Az áru német neve ekkor megy át a magyar nyelvbe és olykor annak szabályai szerint módosul, így 1469-ben: Vnam peciam panni wlgo Gerlicer. Már a belső forgalomban jut szerephez a posztófajta, amikor 1470-ben Rácz István pesti polgár adósa kassaiaknak 93 forinttal 1 bála görlitzi posztóért: Gorliczer dicti. Majd adófizetési eszköz is lesz. 1481-ben a magyar királyi kincstartó a kassaiaktól az adót elfogadja készpénzben vagy görlitzi posztóban: pannos de Gerlyczer, pannum Gerlyczer, pannos Gerlyczer. Ugyancsak 1481-ben Mátyás király a kassaiaktól rendelt gyalogosai felruházására 10 bála görlitzi posztót: panni Gerlyczer. 1482-ben Kassán kötött posztóügyletekben három ízben is szerepel görlitzi posztó vásárlása (2 ballen gorliczer; eyn ballen gorliczer; eyn ballen gorliczer), bálánként 72 forintért. Űgy látszik, ez Krakkón át került Kassára. 1500 táján Görlitz évente — részben már nagyüzemi keretben — mintegy 30 000 vég posztót gyártott, kivitelét növelhette. 1528-ban népességének 15%-a volt posztókészítő. Áruját az Erfurtból hozott csüllenggel festette. így jutott ez a nürnberginél olcsóbb posztó Erdély szász részébe és onnan balkáni kivitelre, 1500-ban: Gorlicz, Gorliczer, Gerliczer, Gorlicher. Számos tételben szerepel ekkor, értéke 3, 3 és legtöbbször 3 és sőt 3 és % forint. 1501-ben Eperjes város adóját részben görlitzi posztóban fizette a kincstárba. A kincstartó Bártfától görlitzi posztóban is elfogadta az adót 1501-ben: gerliczeres. A kassai kereskedő tárasság 1501 és 1504 között Krakkón át Magyarországra került görlitzi posztót is közvetített Debrecen és Nagyvárad vásáraira. A német eredetű posztónév magyaros alakjával 1504-ben találkozunk: De panno gerliczeres pecia centum. Ebben az évben a belgrádi gyalogság, 400 fő öltözetére szántak gerliczeres posztót 400 forint értékben. A görlitzi posztó magyarországi eladása olyan fontos volt a város gazdaságában, hogy a vele viszályban álló boroszlóiak 1507-ben diplomáciai úton akarták kitiltatni a magyar rendekkel a görlitzi posztó behozatalát, mígnem Görlitz lakói engednek Boroszló követeléseinek. Ezzel egyben a posztókereskedelmi haszonból bepzerzett magyarországi áruktól is megfosztották volna Görlitzet. 1510-ben 1 bála görlitzi posztó vásárlásáról esik szó: Gerliczer. Az 1510 körüli bártfai harmincadtarifa utolsóelőtti értékű áruja: pecia Gerliczer. A kapcsolatok a továbbiakban sem szüneteltek, ezt előmozdította, hogy 1526 után mind Lausitz, mind a királyi Magyarország a Habsburgoké lett. 1530-ban a zsolnai behozatal kb. 2400 vég posztójából több mint ezer vég görlitzi volt. A zsolnai harmincadregistrumban előforduló névalakjai 1530-ban: ballas gerlicz, ger. ballas, 1531-ben: ger. ballas, panni ger. ballas, ger. ballam, 1532-ben: ger. ballas. 1557-ben a trencséni harmincadnál találkozunk vele: panni gerlicensis petias. Sokáig eljutott a görlitzi áru Erdélybe. Az 1529 és 1556 közötti brassói iratokban szerepel. Az 1590-es években Krakkóból Kolozsvárra vitt áru 53.42%-a Görlitz márkájú volt, de ez az áru eljutott más erdélyi városokba is.44 44 Waclaw Dlugoborski—Józef Gierowski—Karol Maleczynski: Dzieje Wroclawia do roku 1807 (Warszawa, 1958). 119; Helmut Arndt—Helmut Biering—Heinz Füssler— Günther Krügei—Manfred. Unger—Karl Wiegel: Leipzig in acht Jahrhunderten (Leipzig, 1966). 30; C. Grünhagen: op. cit. 36; Fritz Eörig : op. cit. 367, 359; W. Goetz — usw. Das Zeitalter der Gotik und Renaissance 1250—1500 (Berlin, 1932). 599, 608; Karl Gzok : Die Stadt. Ihre Stellung in der deutschen Geschichte (Leipzig—Jena—Berlin, 1969). 48; Codex diplomaticus Lusatiae superioris IV. (Görlitz, 1911 — 1927). 294, 441, 444 , 668 — 669, 1085; Erhard Voigt : in: Deutsche Geschichte Band 1. 404; Walter Kuhn :
