Századok – 1975
Tanulmányok - Székely György: Posztófajták a német és nyugati szláv területekről a középkori Magyarországon 765/V–VI
788 SZÉKELY GYÖllGY Eljutott Magyarországra a sziléziai Strzegom (Striegau) áruja a XV. században. Ennek a már 1287-ben kiváltságolt posztSkeszítőket felmutató városnak sajátos posztója még posztóforgalmi központban is találhatott vevőréteget, piacot. így szerepel striegaui posztó 1440-ben Boroszlóban. Striegaui posztót 1403-ban krakkói kereskedők juttattak Kassára. A Budai Jogkönyvben (Ofner Stadtrecht) is szerepel a legolcsóbb posztók között: Strigniczer. Striegaui posztót 1417-ben krakkói kereskedők juttattak Kassára. 1438-ban egy boroszlói kereskedőtársaság nagy posztószállítmányt juttatott Budára, ahol 86 striegaui posztót is eladtak egyenként 4 és ]/2 forintért. Bár Strzegom lakossága a XVI. század első felében felerészben posztógyártókból állott, Magyarországra irányuló exportnak akkor nem jutottam nyomára.39 A tescheni posztó a XV. század első felében jutott rendszeresebben a magyarországi piacra. A Budai Jogkönyv (Ofner Stadtrecht) különféle neveken nyújtja, a 95. pont cseh-morva posztók után, azokkal egyaránt közepes értékrendszerben: tischnerr, a 441. pont ugyanazok közé helyezi, a középszintnél enyhén lejjebb: Tischliczer. A Sybenlinder János-féle harmincadlajstrom 1436-ban a cseh-morva posztók bővebb névsora végén hozza, vámtételben is csaknem az utolsó nagyságrendben: Tischliczër. A XVI. századvég kolozsvári polgári vagyoni leltáraiban Opava anyagból készült öltözékek szerepelnek, ez is sziléziai városban gyártott textília volt. Az 1599. évi harmincadlajstrom mutatja is, hogy behozták Kolozsvárra az opavai posztót.40 A Budai Jogkönyv (Ofner Stadtrecht) 424. pontja lausitzi és sziléziai posztók közé helyezi, de már a legolcsóbb áruk közé sorolja a bizonytalan értelmű fajtát: plosser. Ezt Pless városbeli posztónak tartom magam is, tehát Sziléziából való. A hangtani nehézség ellenére e mellett szól elhelyezése, ugyanakkor más hangtani nehézség fennállna Blois esetén is, amelyet tárgyi érvek viszont amúgyis kevésbé támogatnának.41 Nem kell foglalkoznunk a név elemzésével — éppen szembetűnősége miatt — ebben a tanulmányban a már a XIII. század elejétől ismert és a legfontosabb sziléziai posztóközpont, Boroszló áruneveivel, mert ezek — feltehetően a közvetítők olykor magyar, máskor nem német külföldi volta miatt — az általam ismert adatokban magyar vagy lengyel eredetű alakokban szerepelnek magyar és magyarországi török forrásokban, 1544: Pannum Baraslay (Sárvár), 1545: pannum Braslay (Sárvár); 1560: boroslo (Vác); 1571: braszlaví, broszlav (Buda); 1573: braszlaví, broszlav (Buda); 1574; Barazlait (Kassa); 1575: barazlait (Kassa); 1578: barazlait (Kassa); 1580: braszlaví (Buda); 1599: Barazlaytt (Kolozsvár). Németes alakját nem leltem a magyar nyelvterületen. A Kassán 1482-ben előforduló egy bála 'breszlesch' esetleg a 'boroszlói' németes alakja, de éppúgy 'brüsszeli' lehet. Ennek a névmegoszlásnak magyarázata, hogy pl. az 1563/64. évi váci török vámelszámolásban magyar 39 Walter Kuhn: op. cit. 169, 161; С. Grünhagen: Schlesien am Ausgange des Mittelalters. Eine Kulturhistorische Uebersicht (Zeitschrift des Vereins für Geschichte und Alterthum Schlesiens. XVIII. 1884). 36; Heinrich Wendt : Schlesien und der Orient (Breslau, 1916). 66; Karl Mollay : op. cit. 424. pont és 222. о.; Max Rauprich : Der Streit um die Breslauer Niederlage, 1490 — 1616 (Zeitschrift des Vereins für Geschichte und Alterthum Schlesiens. 27. B. Breslau, 1893). 76; Hermann Oesterley : op. cit. 665. 40 Karl Mollay: op. cit. 96, 441. pont és 222. о.; Kováts Ferenc: i. m. 103, 211; Vármúzeum, Mályusz-féle nagyméretű regeszták, kézirat 103. sz.; Samuil Goldenberg: Kolozsvár kereskedelme. 301 — 302; S. Goldenberg : Comertul, productia consumul. . . 885. 41 Karl Mollay : op. cit. 424. pont és 222. o.; Hermann Oesterley: op. cit. 528.
