Századok – 1975

Tanulmányok - Székely György: Posztófajták a német és nyugati szláv területekről a középkori Magyarországon 765/V–VI

POSZTÓFAJTÁK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 781 szédságnak, német kereskedőknek is betudható. Ezt a lehetőséget alátámasztaná, hogy egy másik fejlődési zónában, az erdélyi sókamara 1551. évi számadásaiban már a posztónév is magyar jellegű: 'revid lurnbergi posztót' (hoc est Nurnbergiensis panni) kapnak évenkint a szegődött sóvágók, akiket posztósoknak neveznek (sectorum alii sunt conductitii, quos pozthos vocant). Az ide is rendszeresen eljutott áru tehát egészen magyarnyelvű környezetben kapott kivételesen nevet. A királyi rész déli végén, tehát a történelmi Dél-Nyugatmagyarországon, Alsólendva mezőváros 1558. évi árszabásában a nürnbergi posztó nyírése kapcsán közepes posztóként szerepel: lőrombergernek singit 1 krajczárért. Talán nürnbergi posztót rejt az 1560-as években a szigetvári vám középhelyen álló tétele: nurisleniensis. De ez az áru nemcsak a végvidék forgalmában szerepelt, hanem átjutott a török uralom alatti területekre is. A nürnbergi posztó az 1560. évi váci vámnaplókban kisebb tételekben kapott helyet (szeptember 20, október 103 bála): lorimbergel. Ide magyar kereskedők hozták. Olcsóbb posztó volt, amelyet a mezővárosi és falusi alföldi parasztság vásárolt. Az 1563/64 évi váci török vámelszámolásokban magyar nevű kereskedők hoztak magukkal nürnbergi posztót tekintélyes mennyiségben. A budai török vámnaplók posztónévanyagában is jutott hely a nürnbergi posztónak, bár csak kisebb mennyiségben: 1571-ben 217 vég: norimber, norimbergel, lorimbergál, lerobergör, 1573-ban csak 25 vég: norimber. Itt tehát a német posztónév maradt meg, de a magyar hangoknak megfelelő változatokban. A forgalom azonban legalább a magyar királyság nyugati határain való beérkezéskor osztrák és délnémet kereskedők kezén volt, pl. 1585-ben a nürnbergi Gösswein és Rottenberg, 1587-ben a nürnbergi Hencz és Angerer, 1588-ban a bécsi Joanalli András és Szilveszter, Zolikoffer György, 1577/92 években a pettaui Lucas Basinio és a bécsi Wolfgang Stubenfoll. Ezek újra meg újra a német névváltozatot hozták, mint posztófajta megjelölést. Mindez megfelelt Németországon belül is a déli városok, köztük Nürnberg gazdasági befolyásának, kereskedelmi tőkeerejének, az elvesztett Földközi-tengeri piac helyett új keleti piackutatásnak. Ez Lengyelország forgalmára is kihatott. így hozhatott 1575 májusában Gergely deák kassai magyar borkereskedő Krakkóból nürnbergi posztót: egy bál lömberget, kiben volt 32 vég. A brassói posztóscéh importszövetjegyzéke 1576-ból 1 nürnbergi posztóvéget mutat fel, jelezve ezáltal, hogy az áru eljutott Délerdélyig. Lorántffy Zsuzsanna szegődményjegyzéke (1652) már mellőzte a nürnbergi posztót. Véleményem szerint Nürnbergre utalhatnak más városokra vonatkoztatott bizonytalan olvasatú áruk vagy problematikusán azonosított helynevek. Ilyenekkel találkozunk a nürnbergi áru jelentőségét egyébként kiemelő Samuil Goldenbergnél. Ha igaza volna, a keleti áruk listája bővülne. De félő, hogy azonos árut osztályozott többfelé, így szól lembergi áruról vagy éppen lvovi áruról (Lemberger) Brassó 1576— 1581, Kolozsvár 1599 évi forgalma kapcsán. Csakhogy más esetekben ugyanezt a Krakkóból Kolozsvárra vitt árut (a bevitt posztó 6.81%-át) Lamberg márkának veszi, noha maga is megkérdőjelezi. Lamberg posztógyártó helységet azonban nem leltem. Bizonytalan Lemberg értelmezése is. Ez ugyanis nemcsak a mi Ilyvónkra utalható, de a sziléziai Löwenberg város középkori névvariánsa is. Érdekes már most, hogy a kitűnő erdélyi gazdaságtörténésznél Löwenberg ismételten felmerül, megkérdőjelezve. Ezekben az esetekben azonban bizton állíthatjuk tévedését: a Lewrewmberger, Lörenberger alakok — adattömeg bizonyította — Nürnbergre vonatkoznak. Az erdélyi posztónyírők a XVI. század derekán tehát az utóbbival foglalatoskodtak, kolozsvári jogi források 2*