Századok – 1975

Tanulmányok - Székely György: Posztófajták a német és nyugati szláv területekről a középkori Magyarországon 765/V–VI

770 SZÉKELY GYÖllGY maradt adós egyebek mellett kölni posztóval egy fővárosi kereskedő társaságnak. 1441-ben az erdélyi Beszterce város királynőnek járó adóhátralékában szerepel kölni posztó (XVIII ulnas Coloniae). 1447-ben Apafi Miklós végrendeleti hagyatékában ad György bírónak kölni posztót köpeny készítésére (de panno Kolonya). 1451-ben budai polgár soproni polgároktól követelt áruügylet ellentételeként kölni posztót (panni Colonicali). 1452-ben pozsonyi polgárok udvari juttatáshoz Budán vettek kölni posztót (panni Colonicalis). Az 1457/58. évi pozsonyi harmincadkönyvben gyakori a kölni posztó — mint második minőségű — behozatala: Gailsam Albert társasága, győri és székesfehérvári polgár, a külföldiek sorában pedig boroszlói polgárok szállítottak ilyent. Az egyik legnagyobb Pozsonynál behozott tétel kölni posztó volt az 1457/58 évben a 9214 finom posztóból 1492végés az 1389 vég kölni és aacheni posztó egy része. A kölni posztó piaci ára Pozsonyban az 1440/60-as években állandóan csökkent. 1471-ben Mátyás király sóvágókat érintő kiváltságlevele említi a kölni posztót (de panno Colonya). Az 1476-i nagyváradi vámtarifa már kifejezetten a közepesek között szerepelteti a kölni posztót (de pannis mediocribus, ut puta Coloniensi), ezt a minőséget a vántétel (1 vég: 6 dénár) is igazolja. A váradi vámon 1478-ban és 1491-ben is szerepelt a kölni posztó, jelezve rendszeres útját Erdély felé. Mindez megfelelt a XIV—XV. század élénk német és külföldi gyapjút feldolgozó kölni posztógyártásának. 1370 körül évi 12 000 vég posztót termeltek, a XIV. század végén 300—400 szövőkézműves működött a városban. De a magyarországi elterjedtség egybeesik a középfinom és közepesen drága posztó másutt ismert kelendőségével. A németalföldi gyártási tapasztalatokkal és eljárásokkal kölcsönösen egyeztetett kölni technika, a jó festés és tartósság hírnevet biztosított ennek az árunak, ami miatt magában Németországban is versenyképes (strassburgi kereskedelmi szabályzatban: Cölne) volt, mint katonai és általában mint téli öltözet anyaga. Pedig ugyanakkor Köln vászon- és selyemszövése is jelentőségre emelkedett, amelyek közül az elsőnek külön is lehet szerepe egy magyarországi textilnév alakulásában. 1500-ban a nagyszebeni huszadjegyzékben szerepel kölni posztó (pannum Colonyam). A Nagyszebenből Oláhországba (Havasalföld, Muntenia) 1500-ban vitt posztók között, valamint a Brassóból 1503-ban ugyanoda szállítottak sorában egyaránt szerepelt Köln áruja. 1510 körül a bártfai harmincad tarifa a közepes értékű posztók között említi a kölnit (Colcischer). A külföldi pályafutása is így alakult a kölni posztónak: 1519/23 során Osnabrückben a kölni szürke posztót az angolnál és brüggeinél olcsóbban vásárolták és juttatásban második ruha anyagául szánták. Ilyen áruk pedig közelebbről is kerülhettek Magyarországra, ennek következtében az 1542-i harmincadkönyvben már egyáltalán nem szerepel kölni posztó. így érthető, hogy az 1599-ben Kolozsvárra bevitt áruk közül is hiányzik.5 5 Bruno Kuske : „Köln". Zur Geltung der Stadt, ihrer Waren und Maßstäbe in älterer Zeit (12—18. Jahrhundert) (Bruno Kuske : op. cit.) 143, 151 — 152, 159; Budolf Häpke: Wirtschaftsgeschichte I. (Leipzig, 1928) 44; Bobért 8. Lopez: Naissance de l'Europe (Orléans, 1962) 426; Bruno Kuske: Die Handelsbeziehungen zwischen Köln und Italien im späteren Mittelalter (Bruno Kuske: op. cit.) 28; Hóman Bálint : i. m. 533; Gedai István: XI—XIII. századi idegen pénzek a Kárpátmedencében (egyetemi doktori értekezés, kézirat, 1964) 131, 146; Wenzel Gusztáv : i. m. XI. k. 330. sz.; Bichard Koebner : Deutsches Recht und deutsche Kolonisation in den Piastenländern (Vierteljahrschrift für Sozial- und Wirtschaftsgeschichte, 1932) 346; Ferdinandus Knauz : Monumenta Ecclesiae Strigoniensis, Tomus II (Strigonii, 1882) 210; J. L. Charles : op. cit. 252; Szamota István—Zolnai Gyula : op. cit. 513. hasáb; Thienemann Tivadar : i. m. 53; Th. Thienemann :