Századok – 1975

Közlemények - Barta Gábor: Georgius Zekeltől Dózsa Györgyig 63/I

GEOEGIUS ZEKET.TÖL DÓZSA GYÖRGYIG 79 Ha Tubero nem teljesen egyértelmű utalásától eltekintünk, akkor Szerémi az első, aki Székely Dózsa György vezéri kinevezéséről tudósít bennünket ! Igaz, Szerémit nem szokás a szavahihető források közé sorolni, de 1514-ről leírt, meglehetősen terjedelmes elbeszélésével kapcsolatban a monográfia átdolgozása-írása közben rá kellett jönnöm: a fősereg tiszántúli meneteléséről szóló bekezdések mind időrendjükben, mind tényanyagukban igen pontosak. Hasonlóképpen értékesek, bár zavarosabban vannak megfogalmazva, a bihari dolgokról írt sorai. Ebből arra következtettem, hogy Szerémi értesüléseit valahol e környéken szerezhette : talán éppen Gyulán élte át a parasztháború hónapjait.1

6 Viszont a tiszántúli események leírásába a kormányzat tevékenységéről beiktatott magyarázatok vagy tisztán a szerző fantáziájában születtek, vagy valami apokrif, a valóságtól teljesen elszakadt hagyomány lecsapódásai.4

7 A vezéri kinevezésről szóló, idézett részletet mégsem rekeszthetem ki a vizsgálatból. Kétségkívül vannak ugyan benne olyan mozzanatok, melyek egyértelműen Szerémi kézjegyét viselik magukon (a párviadal részletei, a beszélgetések, a keresztény hit állandó hangsúlyozása stb.), de a Budán történtekről korántsem a levegőbe beszél. Amit elmond, az Csáky személyén és a vezérré avatás szertartásán kívül megtalálható Bartholinusnál, a bécsi kéziratban, Tuberónál, vagy Verancsicsnál. Ezek egyike sem tekinthető viszont Szerémi forrásának. Bartholinus változatában és a bécsi kéziratban nincsen benne a kinevezés ténye, Szerémi nem tud a Bartholinus-féle török békekötésről; a György vezér kinevezéséről beszélő Tuberónál a párviadaljelenet egészen másként van ezínezve, a túri jelenet hiányzik, s a király által adott jutalmat György vitéz megkapja, birtokban — Szeréminél viszont pénzről van szó, s a kifizetés nem történik meg. A párbaj-jelenetben a Verancsiccsal való egyezés feltűnő, de a továbbiakban már nincs összecsengés: a pénzösszeg eltérő, Verancsicsnál Székely Szegedre indul stb. Szerémi tehát aligha használt írott forrásokat (ilyesmit eddig sem állítottak róla), ellenben nyilvánvalóan ismerte az udvari hagyománynak vagy egy újabb változatát, vagy több epizódját. Honnan származhattak viszont az ettől a hagyománytól idegen elemek? Szerémiről régen tudjuk, hogy szívesen jegyzett föl különböző mendemondákat, legendákat. niensem, et optime salutauit sibi, et magnum querelaom injecit sibi, quod rex promisisset dare per dictum episcopum Chanadiensem ducenta florenos propter pugillarem meum juxta fidem Christianam cum Ismaelitico Turko, et manu cum framea sua dexteram representaueram regie majestati, et insuper illicitis verbis me increpauit. Audiens archiepiscopus ait ad Georgium militem: accipe sanetam crucem cum indulgenciis authoritatibus contra izmaelitarum . . . Siculus Georgius . . . ait: О vtinam, domine sancte pater in spirituali, nil mihi in mundo, solummodo mortem meam contra paganos expugnare possem ... Ait commissarius: eras venias et rubcum sanetam crucem de pano scarlasio supra consuere et consecrare faciam. Secundo die venit cum decern militibus, in die Sancti Georgii martiris (in sacello S. Georgii), dum seribebant anno 15 quarto, crucigerorum bella movit, et ipsum Georgium in belli ductorem ordinavit . . . Georgius Siculus . . . fecit juxta clamare Sancti Georgii martiris Capelle ad sanetam crucem accipere pena et a culpa, cum jam ebrius fuisset et post brandium ... et in momento tricenta équités steterunt proximus. Et ad ultra Pesth in uno hospicio in Zenthfalwa descendit . . ." (A fordítás: Juhász László munkájából, Szerémi György: Magyarország romlásáról. Bp. 1961. Monumenta Hungarica V.) 46

Szerémi hiteléről: Barta G. — Fekete Nagy A. III/5. fejezet. A korábbi ítéletekről ld. Erdélyi László : A mohácsi vész nemzedéke II. Szeged. 1941. 9, 38 skk. és 187 skk., Székely György előszava Juhász László Szerémi-fordításához. 47

Szerémi szerint pl. a magyar urak azért nem mentek a keresztesek segítségére, mert nem akartak harcolni. Ezzel szemben 1514-ben komoly katonai előkészületeket folytatott a magyar kormányzat, vö. Barta G. — Fekete Nagy A. I./4. és III/l. fejezet.