Századok – 1975

Történeti irodalom - Boda Ferenc: lásd Varga Ádám - Bodó György: Világnézeti nevelés a történelemtanításban (Ism. Bellér Béla) 745/III–IV

TÖRTÉNETI IRODALOM 745 nek eleget tenni, mert a nemzetőrség feletti legfőbb intézkedési jogot a Dráva vidékén az a Csányi László gyakorolta, akit korábban a parasztmozgalmak leszerelésére küldött oda a kormányzat, s „ellenállást váltott ki ennek nyomán, hogy Csányi mindenütt katonai erővel lépett fel a mozgolódó lakossággal szemben". A kérdésnek ilyen összefüggésben való ábrázolása megint csak egyoldalúnak tűnik, bár elképzelhető, hogy voltak esetek, amikor a mobilizációs rendelkezésekkel szembeszegülő parasztság Csányinak ilyen jellegű szerepére is emlékezett vagy hivatkozott. De Csányi ezen szerepe a parasztság vonakodásának semmiképpen sem lehetett döntő oka; másfelől, bár kétségkívül igaz, hogy Csányi a parasztmozgalmakkal szemben is fellépett, személyét és tevékenységét, így kimondottan a parasztmozgalmakkal szembeni fellépését is, egyoldalúan semmiképpen sem ítélhetjük meg. Aradi Péter azonban a megfelelő differenciálást ezzel a kérdéssel kapcsolatban is elmulasztotta, ezért az általa felrajzolt kép ebben az esetben is meglehetősen egyoldalú. Ugyancsak nem tudjuk osztani azt a megint igencsak sommás véleményét sem, hogy a nádor 1848 nyarán a bécsi kormányzat „képviseletében" járt volna el. István főherceg éppen nem dicséretes szerepe a tárgyalt időszakban közismert, közismert ugyanakkor az is, hogy a bécsi „kormányzat" a nádort nem sorolta a „legmegbízhatóbb" emberei közé. István főherceg természetesen a Habsburgok érdekeit képviselte, de semmiképpen sem azon a módon, ahogy ez Aradi Péter előadásából kitetszik. Legvégül csupán még annyit, hogy igen hasznos lett volna az, ha a szerző a munkájában szereplő kevésbé ismert személyek kilétére minden esetben kitér; másrészt Jelaöic nevét feltétlenül a jelenleg érvényes helyesírási szabályokhoz alkalmazkodva kellett volna használnia. Szőcs Sebestyén bodó GYÖRGY: VILÁGNÉZETI NEVELÉS A TÖRTÉNELEMTANÍTÁSBAN (Budapest, Tankönyvkiadó. 1973. 103 1. — A történelemtanítás időszerű kérdései 5.) A világnézeti nevelésnek a történelemtanításban adódó gazdag lehetőségeit egy 100 oldalas kis füzetben „kimeríteni" a lehetetlenséggel határos feladat. Éppen ezért nem lehet kifogásolni, hogy e kis tantárgypedagógiai tanulmány témáját némiképp leszűkítve, a dialektikus materializmustól elválasztva és a történelmi materializmusra korlátozva tárgyalja, aminthogy azzal is egyet lehet érteni, hogy elméleti fejtegetésekből a minimumot, gyakorlati vonatkozásokból pedig maximumot igyekszik nyújtani. A füzet három fejezete közül az első a történelemnek a világnézeti nevelésben betöltött szerepével foglalkozik, s a tantárgynak a belső és külső koncentrációban, az értelmi és az érzelmi ráhatások koordinálásában és főleg a történelmi példakép állításban elfoglalt helyét világítja meg. A második fejezet a világnézeti nevelés hatékonyságát veszélyeztető tényezők közül a sematizmust és dogmatizmust, valamint a voluntarizmust tűzi tollhegyre. A harmadik fejezet a világnézet-formálás döntő tényezőjének a marxista történetszemlélet kialakítását tartván, ennek feltételeivel foglalkozik, nevezetesen: a termelőerők és a termelési viszonyok összefüggésével, az alap és a felépítmény kölcsönhatásával, a néptömegek és a történelmi személyiség viszonyával, a folytonosság és a megszakítottság váltakozásával, a közgazdasági szemlélet kialakításával s végül a szocialista hazafiságra és a proletár nemzetköziségre neveléssel. E bonyolult és sokrétű feladatoknak megoldása ott sikeres, ahol megteremtődik az elméleti filozófiai, a történelmi szaktudományi és a tantárgypedagógiai tárgyalási módnak valamilyen érzékeny egysége. Ez az eset pl. az alap és a felépítmény kölcsönhatásán belül a felépítmény két összetevőjének, az intézményrendszernek és az eszmerendszernek elkülönített tárgyalásánál. Olyan különbségtétel ez, amelyet tankönyveink vagy nem ismernek, vagy nem alkalmaznak következetesen, holott a felhalmozott tényanyag értelmezése ezt megkívánná. Ugyancsak sikerült a termelőerők és termelési viszonyok összhangjának törvényével kapcsolatban a gazdasági és a társadalmi fejlődés összetartozó három szakaszának megközelítő pontosságú fölvázolása vagy a kapitalizmus három fejlődési fokának áttekintő táblázatba foglalása és értelmezése. A közgazdasági szemléletre való nevelés jó példájaként a KGST és a Közös Piac grafikonokba, diagramokba foglalt különböző gazdasági mutatóinak elmélyült elemzését említhetnék. Az elméleti filozófiai, a történelmi szaktudományi és a tantárgypedagógiai megközelítés egységét és kellő színvonalát a könyvecske nem tudja mindvégig megőrizni, s így nemhogy jobb szemléletet, sikeresebb módszertani eljárást nem tud mindig sugallni a történelem tankönyveknek, hanem olykor észrevehetően gyengébbet nyújt náluk.