Századok – 1975
Közlemények - Barta Gábor: Georgius Zekeltől Dózsa Györgyig 63/I
76 BAKTA GÁBOK könnyen magyarázható, akár egyszerű hfrtorzulással, akár azzal, hogy Tubero, humanista szokás szerint, értelmezni is próbálta nem túl részletes forrásait. Márpedig azokban szerepelhetett György vitéz először végvári tisztként, majd „lovagi" rangú nemesként (az ismételten előforduló ,,miles strenuus" formula ugyanis a magyarországi szóhasználatban egyfajta lovagi címet jelent) — ebből kikombinálható egy birtokadományozás. Arról is olvastunk már, hogy Székely magától ment volna el az érsekhez: a motívum összekeveredése a budai út indokaival megint csak könnyen elképzelhető. S magyarázható lehet a Bakócz beleegyezéséről szóló hír is. Tubero ugyanis, mikor Dózsát még a kereszthirdetés megkezdése előtt vezeti az érsekhez, csak befejezi azt a dramatizálásba hajló időrendi félreértést, melynek kezdetét a bécsi kézirat szerkezetében figyelhettük meg. A másik mozzanat pedig csak annyival mond többet annál (ti. a bécsi kéziratnál), hogy György vitéz az érsektől egy írást kapott — ami csakis a bulla kivonata lehetett. Ez pedig önmagában csupán azt jelenti, hogy Bakócz toborzóbiztosává tette a végvári tisztet — ilyen biztos pedig jóegynehány működött ekkor az országban. Csak a szövegösszefüggésből következnék, hogy itt György kérésének teljesítéséről volna szó. Az eddigiek értelmében viszont nem lehet eldönteni, vajon Tubero valóban erről tudott-e — vagy pedig csak a bulla-kivonat átadásáról hallott valamit, s annak beiktatásával alakította (akár véletlen, akár készakarva) ilyen kétértelművé szövegét. A dalmát történetíró értesülései tehát esetleg a budai udvarból származó híreknek a távolság miatt eltorzult változatai is lehetnek. De ugyanakkor nem zárhatom ki annak lehetőségét sem, hogy a tudós apát egy másik hagyományt is ismert. Az általa följegyzett változat Székely György személyét, kezdeményezéseit különösen kiemeli, s egyben az érseki kinevezéshez kapcsolja kiemelkedését: pontosan olyan tehát, mint amilyon verzió a bécsi kézirat hátterében fölsejlik. A Tubero utáni alkotók közül négynek munkája szinte egyezerre keletkezett. A XVI. század közepén írta Velencei Történet-ét Daniele Barbaro, világtörténetét Paolo Giovio (Jovius), emlékiratait Szerémi György káplán, és magyar nyelvű krónikáját Verancsics Antal ismeretlen segítőtársa. A sort az itáliaiakkal kezdeném. Barbaro, a velencei köztársaság hivatalos történetírója saját bevallása szerint Suriano jelentéseiből tudott viszonylag részletes tájékoztatást szerezni a parasztháborúról. A minket érdeklő bekezdés a következő: (A már zavarogni kezdő keresztesek ellen a király kiküldi Bornemissza Jánost.) „De a Buda környéki kereszttel megjelöltek gyorsan Csanád városa közelébe vonultak, csatlakoztak ennek a vidéknek többi (kereszteséhez); kapitányuk Székely György volt, középszerű családból, de a törökök elleni harcokban becsült vitéz ós hadi dolgokban tapasztalt. És királyukká tették, erővel elfoglalták Csanád városát . . ." (Csáky Miklós kivégzése következik, majd további eseménytörténet néhány, az eddigi forrásokból nem ismert, de hitelesnek tűnő részlettel.)4 1 Mivel Barbaro Suriano jelentéseire hivatkozik, de az általunk ismert követjelentésekben egyes új eseménytörténeti részletek nincsenek meg (sőt, azok a Sanuto által földolgozott egyéb velencei levéltári anyagból is hiányoznak), igazat kell adnom Szűcs Jenőnek: szerzőnk olyan Suriano-iratokat is ismerhetett, melyek nem maradtak ránk.4 2 41 Daniele Barbaro: Storia Veneziana dell'anno 1512 al 1515. Arehivio Storico Italiano VII/2 (1844), 1054: „Ma i erocesegnati del contado di Buda, trattisi velocemente addietro nella citta di Cenedino, si congiunsero con gli altri di quel paese; i quali avevano per loro eapit.ano un Giorgio Sechel, uomo di Stirpe mediocre, ma per le operazioni fatte contro i Turchi, stimato valoroso ed esperto nelle cose della guerra: e oreato loro re, presero per forza Cenedino e la fortezza . . ." 42 Szűcs J. : i. m. 15.
