Századok – 1975

Közlemények - Barta Gábor: Georgius Zekeltől Dózsa Györgyig 63/I

GKORGIUS ZKKELTŐL DÓZSA GYÖRGYIG 77 A Székely György kiemelkedéséről szóló részlet azonban semmibon sem különbözik attól, amit Zuanetól, Landotól, és általában az 1514. évi oklevelekből megismertünk. Ez pedig egyrészt alighanem azt jelenti, hogy Suriano egyetlen jelentésében sem említette, hogy György vitézt kinevezték volna; másrészt, hogy ilyen hír más forrásból sem jutott Barbaro tudomására. Legfeljebb annyi újabb értesülése volt, hogy Székely valamiképpen a középrendből származott és jó katona volt. Jovius sok tekintetben Barbaroéhoz nagyon hasonló időrendben meséli el 1514 történetét. Miután elmondja, hogy a kezdődő zavarok miatt Bakócz letiltotta a hadjáratot, de a parancsnak csak Ambrus vezér engedelmeskedett, így folytatja: (a többiek) ,,. . . nehogy fővezér nélkül (maradjanak), nehogy a sereg ellenőrzés nélkül legyen, királyt választottak, Székely Györgyöt, erős, vakmerő, minden bűnre kapható, de a hadi dolgokban jártas férfiút, a nemesek elkeseredett ellenségét." (Következik az alföldi hadjárat sok új részlettel színezett elbeszélése.) A korábbi részekben levő ismeretlen információk eredetének vizsgálata itt felesleges volna. A mi kérdésünkben sem az 1514. évi anyaghoz képest, sem Barbaro előadásához képest nincs változás: György vezért a nép maga tette meg vezetőjének. Mivel 1514 dolgait valamennyi itáliai történetíró közül Jovius ismerte a legrészletesebben, bizonyos, hogy az olasz félszigeten még az ő korában sem tudott senki a vezéri kinevezés történetéről.4

3 A Verancsics Antal iratai között ránk maradt magyar nyelvű krónikában az általam vizsgált história a következőképpen hangzik: „Ez esztendőben Tamás érsek szent György nap táján kihozá az keresztet ós kiátatá nagy bucseval, hogy valaki felvenné, az hadban meghalna, kíntői bintől megódoztatik. Ugyan ez esztendőben farsangban Székely György megvéva Fejérvárnál az császár halmánál Érded beggel ós az szablyás kézit elvágja neki, futtantatá is őtet, kiért az László király ez Székely Gyergyet felhivatá Budára, hogy őtet látná és megajándékoznája. Kinek Lászlő király az több ajándik között hagyja, hogy adnának neki négy száz arany forintot. Kiket nem adnának neki. Ezen valő búsulásában ez Székely Gyergy felvivé az keresztet, Pestből kiindula, jüve Szegeddé, és kezde nagy sok kereszteseket, hajdúkat, latrokat hozzája gyűjteni . . ." (Következik az apátfalvi ütközet és a kivégzések megemlítése; majd lejjebb, a kivégzett vezér testének fölnégyeléséről írva, egy mondat:) ,,. . . Pálfi Balázs (a szegedi „fejbíró") hites atyja vala nekie (ti. Székely Györgynek) . . Ez a változat lényegesen új motívumot nem hoz: Bartholinus és a bécsi kézirat elemeinek egyszerűbb, mondhatnám letisztult egybeötvözésének tűnik. Forrásait, eredetét nem ismerjük. Egyéb részleteiből csak annyit lehetett megállapítani, hogy a legrészletesebb és legmegbízhatóbb értesülései a déli megyékben történtekről szólnak. Az idézett mondatokból tehát a párviadalra vonatkozó új részletek („császár halma", Erdőd bég, karddal vívás) lehetnek hitelesek, s dél-alföldi eredetű lehet a Pálfi Balázsra vonatkozó, rejtélyes utalás Í3. A Budán történtekről azonban csak elismétli azt, amit általában mindenki mondott. 43

Pauli Jovii Novocomensi episcopi Nucerini historiarum sui temporis . . . libri I. Lugduni 1561. 628: ,,Nec mora feroces et turbidi neglocta religione, et spreta authoritate regis atque legati, ne sine imperatore, sine auspeys exercitus esset, regem deligunt Georgium quendam Sechelum, virum fortém, intrepidum, omnis sceleris audentem, nec ignarum militia et super haee nobilitatis hostem aeerrimum." Sulica Szilárd megállapította, hogy Jovius a parasztháború történetét Panormitanus fölhasználásával írta (Adalékok Jovius „Historiarum sui temporis . . ." magyar vonatkozásainak forrásaihoz. Bp. 1907. 172. skk. 44

Verancsics Antal összes munkái II. Pest. 1857. Monumenta Hungáriáé Historica. Scriptores 3. A magyarországon lett dolgok emlékezete, melyok az utóbbi Lajos király születése óta estek. 5. sk.