Századok – 1975

Történeti irodalom - Hobsbawm; Eric: Primitív lázadók (Ism. H. Haraszti Éva) 730/III–IV

730 TÖIITÉNETI IRODALOM Winstanley további sorsára vonatkozóan csak bizonytalan adataink vannak, de a forradalom éveiben alkotott írásai és fellépése alapján is tisztán láthatjuk jelentőségét a modern politikai gondolkodás történetében. Winstanley felismerte, hogy az államhatalom a magántulajdonon alapul, s a magántulajdonra és a versenyre épülő társadalom helyett egy, a közös tulajdonra és együttműködésre alapuló kommunisztikus társadalmat állított követeléseinek központjába. Winstanley tanításai szerint csak egy ilyen elvekre épülő közösség valósíthatja meg az igazi szabadságot. Chr. Hill bevezetője értékesen egészíti ki a röpirat-válogatást, elemzi Winstanley politikai jelentőségét és ír a kötetben nem szereplő pamfletjeiről is. De Winstanley életművével nemcsak annak korabeli jelentősége miatt foglalkozik. Hill az angol forradalmon belüli baloldali nézetek jelentkezését általános törvényszerűségként fogja fel, azt a kontinuitást tartja ugyanis fontosnak kiemelni, hogy a történelem polgári forradalmainak radikális pólusain sok helyütt megjelentek a kommunisztikus eszmék. Ezen eszmék előfutára volt G. Winstanley, akinek nézeteit megismerve, árnyaltabb képet kapunk az angol polgári forradalom egészéről. Arvayné Rényi Zsuzsa ERIC HOBSBAWM: PRIMITÍV LÁZADÓK (Budapest, Kossuth, 1974. 278 1.) E. Hobsbawm neve nem ismeretlen a magyar olvasó előtt. 1964-ben mutatkozott be Magyarországon először a jeles angol gazdaság- és társadalomtörténész „A forradalmak kora, 1789—1848" c. művével, amelyik egyébként két évvel korábban látott napvilágot Angliában „A civilizáció története" c. sorozat egyik köteteként. Ez az osztrák származási!, angollá vált történészprofesszor rendkívül sokoldalú: az európai, főleg nagybritanniai ipari forradalom és eszmetörténet, népességi, strukturális és politikai változások, mozgalmak kutatása és összefoglalása mellett kitűnő zenekritikus, lapszerkesztő. „Primitív Lázadók (azaz vázlatok a társadalmi mozgalmak archaikus formáiról a XIX. és a XX. században)" c. műve manchesteri egyetemi előadásainak kibővített változata. A mű rangos utat tett meg első, 1959-es angol megjelenésétől: az Egyesült Államokban, Franciaországban, Olaszországban, Brazíliában is kiadták. Legutolsó angliai, 197l-es, bizonyos aktuális módosításokkal foimált, de lényegében az eredetit meghagyó szövege alapján készült a magyar fordítás. A könyv nem részletező igénnyel íródott és a szerző sokat merített személyes beszélgetésekből. Vallja, hogy ilyen téma, amelynek feldolgozását célul tűzte ki, nem tanulmányozható kizárólag dokumentumokból. „A történésznek, bármily felszínesen, meg kell ismerkednie az emberekkel, akikről írni akar, sőt a helyszínekkel is." Hobsbawmra egyébként sem jellemző a részletező előadásmód, a sok kis mozaikból fáradságosan összerakott elbeszélő történetírói módszer. Szélesen tájékozott, történelmi folyamatokat, azoknak gazdasági hátterét értő művésze ő a történészszakmának, azon kevesek egyike, aki a berögződött fogalmak mögé is tekint, olykor szinte kihívásnak is tekinthető egy-egy megállapítása, holott csak a jelenségek sokoldalúságára figyelmeztet. Ez a munkája különösképpen megragadó olvasmány, mert a történész műhelyébe vezet el, szinte az agytekervényeibe enged bepillantást, hogyan közelít tárgyához, hogyan formálja, alakítja mondanivalóját, amelynek összegezését nem egy esetben maga kérdőjelezi meg, megállapítván, hogy a kutatások e területen még korántsem tekinthetők lezártnak. A „Primitív Lázadók" témája a társadalmi mozgalmak primitívnek vagy archaikusnak nevezhető formái: a Robin Hood típusú banditizmus — magyar megfelelője a szegénylegények tevékenysége -—, a vidéki titkos társaságok, a világvégét váró parasztmozgalmak, az iparosodás korszaka előtti városi csőcselék és lázongásai, vallási alapon szervezett munkásszekták, a korai munkás- és forradalmi szervezetek rituáléi. Történészek érthető okoknál fogva általában szívesebben összpontosítják figyelmüket a munkás-és szocialista mozgalmakra, vagy arra, ami ezek kereteibe illeszthető. Hobsbawm témái ezekbe a keretekbe nem illeszthetőek. Hobsbawm megértetni kívánta a városi, többnyire műveltebb emberektől különböző emberek társulását, jobb világot akaró erőfeszítéseit. Mert művében olyan politika