Századok – 1975

Közlemények - Barta Gábor: Georgius Zekeltől Dózsa Györgyig 63/I

GEOEGIUS ZEKET.TÖL DÓZSA GYÖRGYIG 75 eszközeivel azt, vagy legalább ne támasszon akadályokat a jeles vállalkozással szemben. A kardinális, megörülvén az embernek, s nem tud vári a jövőt, levelet adott neki, melyben Ígéretet tett, hogy akik a török ellen fegyvert fognak, mindannyian elnyerik az apostoli szentszék kegyelmét." (Ezután a toborzásra tér át, majd a lázadást meséli el.)40 A bőbeszédű leírás tulajdonképpen nem sok új motívumot tartalmaz. A bajvívás részletezése (különösen a szép dikció) nyugodtan tekinthető az auktor szellemi termékének. Lényegesebbnek tűnik, hogy Tuberonál nem a király kezdeményezi György vitéz kitüntetését, hanem ő maga jelentkezik jutalomért. Eltérés van a királyi jutalmazás részleteiben is: az előző hírek szerint pénzt (egyszer lovakat) kapott a vitéz hadnagy. Hiányzik a jutalom kiadásának megtagadásáról szóló mozzanat — viszont abban, hogy Bakócz annak kérésére írásbeli fölhatalmazást nyújt át Székely Györgynek, mintha a vezéri kinevezés keresett motívuma bukkanna elénk. Honnan származhattak Tubero új értesülései? Két lehetőség van: vagy Itáliából, vagy magából Magyarországról. Nos, Itáliát ki kell hagynom a számításból: az eddig látott ottani anyag, és a még tárgyalásra kerülő két olasz historikus (Barbara és Jovius) egyetlen szót sem hallott ebből a mára közismertté lett változatból. Marad tehát a magyarországi eredet. Az elbeszélés vezérfonala — az utolsó mozzanattól eltekintve — leegyszerűsített változata annak, amit „udvari hagyománynak" ítéltem az imcnt. Az eltérések egy része (György maga megy jutalomért, birtokot kap) 40 Ludovici Tuberonis commentariorum de temporibus suis libri. Scriptores rerum Hungaricarum veteres ao genuini II. Vindobonae 1746 (Schwandtner) 329. sk.: „Qui (t. i. Georgius Scytha), dum Tauruni in praesidio eques satis strenuus agit; est autem id oppidum in confluentibus Saui et Danubii, vt supra demonstratum est, situm, Nándoralbam aetas nostra appellat; forte vna Turcarum equitum turma, Samandria egressa praedandi studio, agrum Taurunensem ingreditur. Distant autem haec duo inter se oppida, viginti circiter millia passuum, atque vtrumque in ripis Danubii conditum, alteram Turcaicos limites, alteram Hungarioos, finit; nam quid-quid agri in medio iacet, cultoribus vacuum, solitudo obtinet. Hungari, qui in praesidio Tauruni oppidi erant, conspicati Turcas, extemplo, conscensis equis, obuiam illis eunt, vestium maxime et equorirm Turcaicorum cupidine incitati. Et cum, vt sit, concursando leue inter se certamen ederent, quidam inter Turcas, caeteris et nobilitate et. virtute praestantior, equo eximio insidens, paulo extra suos prouectus, praefectum turmae Hungaricae nomine compellans: quid, inquit, frustra, nulloque proposito praemio inter nos digladiamur? Cum nulla nos in agro vestro deserto, et per bellum continuum cultoribus destitute, maneat praeda? Quin potius, quando ex populationibus emolumentum nequit adquiri, gloria bellieae virtutis quaeratur? Quare, si quis vestrum, Hungari, laudis studiosior est, et animi fidens, prodeat in medium, ac mecum singulari certamine congrediatur. Mouent tam elata Turcae verba iram Georgio Scythae, et, praeterquam quod Hungari alienam insolentiam hand facile patiuntur, in equum etiam ilhun, quem prouocator insidebat, oculos coniecerat, eiusque potiundi cupidine ardebat. Itaque equo calcaribus incenso, infesta hasta Turcam sibi impigre occurrentem petit, peetoreque Mahometani per armam transfixo, atque hasta e vuhiere euulsa, ex equo moribundum manu impellens deiecit, capiendo hostili equo intentus; sed dum iacentem spoliât, equus Turcae fugam Taurunum versus arripit. Quidem ab Hungaris eaptus, ad praefectum adductus est. ibi, cum Scytha victor, equum hostis ab se interfecti sibi restitui, vt par erat, contenderet: tandem, acceptis a praefecto trecentis aureis nummis, equum praefectum habere permisit. Scytha, ratus sibi apud regem Vladislaum hanc pugnam honori simul et emolumento futuram, petit a praefecto Taurunensis praesidii litteras ad regem commoatusque abeundi. Qui ubi cum praefecti litteris ad regem peruenit, rexque rem, uti gesta erat, cognouit, quo viri virtutem praemio aliquo affecisse videretur, iussit illi pagum vnum, quadraginta circiter colon is inhabitatum, itemque vineis ac aruo satis instructum, attribui. . . Quod cum per totum Hungáriáé regnum fama vulgatum esset, Georgius Scytha, quietis et otii impatiens, accedit ad cardinalem, profitetur: se breui, magna Hungarorum manu contracta, Turcis bellum illaturum, modo nobilitas Hungarica, aut suis opibus huic expeditioni auxilio foret, aut saltern moram tam egregio facto non iniiceret. Cardinalis, homine collaudato, ignarus futuri euentus, dat, ei litteras, quibus fidem faceret, arma in Turcas sumentibus, expiationem omnium admissorum sedem Apostolieam polliceri."