Századok – 1975

Történeti irodalom - Könyvek a kubai munkásmozgalom történetéből (Ism. Anderle Ádám) 720/III–IV

TÖRTÉNETI IRODALOM 721 rnár elmúlt harcok... maradványát, és ennek következtében hibát követtünk el, ей csak azt jelenti, hogy ki kell javítanunk e hibákat, s úgy kell orientálni, megalkotni, megszervezni ezt a szerepet, hogy ez megfeleljen a munkásszervezeteknek a szocializmus építésében. . . Ilymódon a gyárban a Párt — az élcsapat szervezete — együtt kell legyen a szakszervezettel!" (649 — 660. 1.) Más beszédeket idézve bontakozik ki az a kritikai szakasz 1970—73 közt, melynek során a szakszervezetek új megítélést kaptak. Pontos tanulsága e beszédeknek: a kubai vezetés számos problémát nem tudott megoldani e szervezetek nélkül, s e tanulságok nyomán fogalmazódik meg egy mély, átfogó, demokratikus szakszervezeti tömegmozgalom kialakításának igénye. Tellería könyve adatgazdagságával, bő jegyzetanyagával a szakszervezeti mozgalmon túl a kommunista mozgalom történetéhez is fontos hozzájárulás, mert, mint a kötet bizonyítja, a szakszervezeti mozgalom motorjai a kommunisták voltak. A kötet alapján a kubai forradalom 1969. január 1-i győzelme is bonyolultabban és reálisabban áll előttünk. Úgy tűnik: a győzelemben, de még inkább a győzelem után a szocializmus felé fordulásban a több évtizedes politikai „aprómunka", tömegmunka, melyet a kommunisták a munkásosztály szervezéséért, osztályöntudatának kialakításáért, harcainak megszervezéséért folytattak, nagy szerepet játszott. Tellería bő munkásmozgalmi bibliográfiát is közöl; s ezen kívül gazdag képanyagot mellékel. A kötet a hadsereg (FÁR) politikai igazgatóságának gondozásában jelent meg. A Pensamiento Revolucionario Cubcmo két kötetre tervezett antológia, melynek első kötete 1971-ben jelent meg. A szerkesztők szándóka az volt, hogy a korukat adekvátan kifejező gondolkodók írásain keresztül mutassák be a forradalmi gondolat fejlődését Kubában. A kötet három részre tagolódik. Az első rész Independentismo címmel Maximo Gómez, Antonio Maceo ós José Marti írásait tartalmazza. A második rész a forradalmi mozgalom apályaként jellemzett korszakról szól („Republica" — a XX. század első negyedét tekinti át). S. Cisneros Betancourt, J. G. Gómez, M. Sanguily, E. J. Varona, D. V. Tejera és C. Balino írásait tartalmazza. A harmadik részben (La Revolución del 30) Julio Antonio Mella, Ruben Martinez Villena, Antonio Guiteras, Pablo de la Torriente-Brau írásai találhatók. A kiindulópont José Marti — az ő írásaiból közöl legtöbbet a kötet. A szerkesztők indoklása szerint — s ez helyes is — arról van szó, hogy „Marti jelenti első kifejeződésót az igazi kubai ideológiai autonómiának". A Marti-életműből azok az írások kerültek a kötetbe, melyekből leginkább megfoghatók művének fő csomópontjai: a politikai függetlenség igénye, antiimperializmus (pontosabban jenki-ellenesség !), a kontinentális összefogás követelése az északi kolosszus ellen, az elnyomott osztályokért folytatott forradalmi harc szükségességének gondolata. E problémák jelentik azokat a csomópontokat, melyek a későbbi gondolkodóknál megtalálhatók, s e gondolatok folytonosságát jelzik („la continuidad martiana"). Marti ilyen megítélése jogos, mert hatása, életműve elképzelhetetlenül nagy és máig ható. A szerkesztők ezt a folytonosságot kísérik tovább. A Marti-életműből a köztársasági korszakban Betancourt, J. G. Gómez, Varona a függetlenség, köztársaság, antiimperializmus gondolatkört vitték tovább. Carlos Balino, Marti volt harcostársa, ezeken túl, a történelem logikájaként eljut a marxista eszmékig. Ő az első marxista szervezetek megalapítója is Kubában. írásai, tevékenysége jelzik: az örökség igazi, forradalmi letéteményesei a munkások, a munkásmozgalom. Mégis, a Marti-örökség és a marxizmus igazi szintézisét Julio Antonio Mella jelenti, aki Baliűoval együtt alapítója a Kommunista Pártnak 1925-ben, s aki a marxista gondolat első nagy alakja Kubában, ő az, aki a Marti által megjelölt feladatokat — a kor által meghatározott módon — újrafogalmazza, s harcol megvalósításukért. Kuba félgyarmati helyzete, a kubai gazdaság válsága, az USA kontinentális expanziója ezt szükségessé teszik. A szerkesztők kiemelik: Mella a kontinentális forradalom koncepciójának megfogalmazásában is Marti örökségét viszi tovább. Mella elméleti tevékenységének gyenge pontjai (pl. a szövetségi politikában jelentkező — véleményem szerint — szektás vonások) a kommunista mozgalom korai szakaszából következnek. Ha az előkészületben levő második kötetre utalunk, amelyben, a szerkesztők utalásai szerint Fidel Castro írásai jelentik majd a központot, előttünk áll a kubai forradalmi gondolat fővonala: Marti —Mella -Fidel Castro. Lényegében a szerkesztők koncepciója ez: E három pillérre épül a kétkötetes antológia. Mella és Fidel Castro közt a 30-as nemzedék legkiemelkedőbbjei állnak. Közös vonásuk: a politikai és gazdasági függés felismerése, harcos antiimperializmus. Forradalmi kispolgári demokraták, akik Marti eszméiből — nyíltan is vallottan — indulnak ki, s akik közül pl. Pablo de la Torriente-Brau eljut a marxista eszmékig. Torriente-Brau példája nem elszigetelt. Carlos Balino is példázta egy előző korszakban, s Torriente-