Századok – 1975
Történeti irodalom - Bromlej N. J.–E. M. Zsukov–L. N. Liszicina: Mirovaja szocialisztyicseszkaja szisztyeme (Ism. Balogh Róza) 713/II–IV
714 TÖIITÉNETI IRODALOM fogott hozzá a kommunizmus anyagi-technikai bázisának a megteremtéséhez. Ez persze nem jelenti azt, hogy a szocializmus útjára tért többi ország tapasztalatait itt mellőzni lehetne. Az említetteket szem előtt tartva a szerzők körültekintően igyekeznek számba venni és elemezni azt a történelmi utat is, amelyen a szocialista világrendszerhez tartozó többi ország haladt, illetőleg halad. Majd ennek alapján arra a következtetésre jutnak, hogy a Szovjetunió és más szocialista országok tapasztalatai kétséget kizáróan igazolják a marxizmus-leninizmus azon megállapításainak helyességét, mely szerint a szocialista társadalmi viszonyok kialakulásának és fejlődésének folyamatában olyan törvényszerűségek hatnak és érvényesülnek, amelyek a szocializmus útjára tért minden országra jellemzőek. Az általános törvényszerűségek, amelyek felölelik a politikai, gazdasági és ideológiai folyamatok összességét, a maguk dialektikus egységében meghatározzák a szocializmus tartalmát. A szóban forgó általános törvényszerűségek többek között a következők: a szocialista forradalom, amely egyébként különböző formákat ölthet; a dolgozó rétegekkel szövetségre lépett proletariátus diktatúrája; a kizsákmányoló osztályok felszámolása; a termelőeszközök társadalmi tulajdonba vétele; a szocialista termelési viszonyok kialakítása; a kulturális forradalom végigvitele; a proletárinternacionalizmuson alapuló külpolitika folytatása. A továbbiakban a könyv egyes fejezetei a szocialista világrendszer kialakulásának előzményeivel, a szocializmus gazdasági alapjának létrehozásával s ezen belül annak az egyes országokra jellemző sajátosságaival, valamint az osztályviszonyok alakulásával és a nemzeti kérdés megoldásával foglalkoznak a szocialista építés különböző szakaszain. A szerzők a szocialista világrendszer kialakulása történetével összefüggésben behatóan vizsgálják a Szovjetuniónak, mint az első szocialista országnak a szerepét a tőkés rendszerek szótzúzásában a népi demokratikus országokat illetően. Elméletileg itt azokról a belső és külső tényezőkről, illetőleg az említettek egymáshoz való viszonyáról van szó, amelyek ténylegesen meghatározzák a szocialista forradalom fejlődését. Történelmileg pedig annak a konkrét kérdésnek a felvetéséről és tisztázásáról, hogy a fasizmus nemzetközi erőinek szétzúzásában döntő szerepet játszott Szovjetunió milyen mértékben járult hozzá közvetlenül Európa és Ázsia egy sor országának a kapitalista világrendszerről való leválásához. Az antikommunista burzsoá propaganda ugyanis évtizedek óta azt próbálja „bebizonyítani", mintha a Szovjetunió — fegyveres erői révén — exportálta volna a forradalmat mindazokba az európai és ázsiai országokba, amelyeket a második világháború folyamán felszabadított a fasiszta elnyomás alól. Másfelől pedig a maoista propaganda azt bizonygatja és terjeszti, hogy azok a_ forradalmi változások, amelyek a második világháború utáni években Európában és Ázsiában végbementek, kizárólag a belső társadalmi erők aktivizálódásának az eredményei, illetőleg a következményei lettek volna, és semilyen kapcsolatban sincsenek a Szovjetunió hadseregének felszabadító harcával a fasiszta agresszorok és megszállók ellen. Ezzel szemben a valóságban a népi demokratikus és a nemzeti felszabadító forradalmak gyakorlata .— mutatnak rá helyesen a szerzők — a belső és külső tényezők, illetőleg feltótelek bonyolult összefüggését bizonyítja. A megszállt országok többségében még a második világháború idején, tehát a fasiszta agresszorok teljes vereségét megelőzően érezhetően megingott a kapitalizmus szociális-gazdasági alapja. A tömegek tudatában fokozatosan kialakult és megerősödött az az elhatározás, amely nemcsak antifasiszta, hanem antikapitalista célokat is tartalmazott. A kibontakozó ellenállási mozgalmak ereje és méretei azonban a legközvetlenebb módon összefüggtek azokkal a külső, nemzetközi feltételekkel ós tényezőkkel, amelyek a második világháború menetét is meghatározták. A szovjet hadseregnek a fasiszta megszállók felett aratott győzelemsorozata olyan aktív külső tényező volt, amely határozottan meggyorsította a felszabadító harcok kibontakozását mind Európában, mind Ázsiában. Sőt, a szovjet hadsereg későbbi jelenlétével elhárította az imperialista intervenció ós a polgárháború veszélyét is, amely a népi demokratikus országokat fenyegette. A népi demokratikus országokban végbement változásokat vizsgálva a szerzők arra a megállapításra jutnak, hogy bármennyire is különböző volt az egyes országokban a szociális átalakítások ideje és üteme, valamint formája, azok mindenütt a legfontosabb termelőeszközök társadalmi tulajdonba vételére irányultak, s a tőkés termelési viszonyok felszámolását célozták. Emellett az is közös vonás, helyesebben törvényszerűség volt, hogy az új politikai felépítmény létrehozása minden esetben megelőzte a szocialista termelési viszonyok kialakítását. Ugyanakkor a politikai hatalom megragadása után a népi demokráciákban szükség volt egy hosszabb vagy rövidebb ideig tartó átmeneti időszakra, amelyen belül megteremtették a feltételeket a szocialista építés számára. Az átmenet idejét és az átalakulás konkrét formáit természetesen befolyásolták, illetőleg megszabták az illető ország szociális viszonyai valamint gazdasági és kulturális fejlettségének