Századok – 1975
Történeti irodalom - Bromlej N. J.–E. M. Zsukov–L. N. Liszicina: Mirovaja szocialisztyicseszkaja szisztyeme (Ism. Balogh Róza) 713/II–IV
TÖRTÉNETI IRODALOM 715 színvonala. Mindebből következik, hogy az áttérés az általános demokratikus feladatokról a szocialista feladatokra nem volt és nem is lehetett egyidejű a különböző népi demokratikus országokban. A szerzők — a népi demokratikus forradalom jellegéről szólva — azt a felfogást képviselik, hogy a népi demokratikus forradalom valójában a szocialista forradalom egyik válfaja, amennyiben mind a kettő közös feladatot tűz maga elé, mégpedig a kizsákmányoló osztályok likvidálását. A forradalom győzelmének eredményeként létrejött proletárdiktatúra pedig a szocialista építés számára teremti meg a szükséges feltételeket. A népi demokratikus forradalmak mindenekelőtt abban különböznek a szocialista forradalom szovjet formájától, hogy az előbbiek esetében a proletárdiktatúra megvalósításának és a kizsákmányoló osztályok likvidálásának az üteme sokkal lassúbb. S ezt a szerzők döntően a történelmi körülmények különbözőségével magyarázzák. A népi demokratikus forradalmak ugyanis akár az antifasiszta, akár a nemzeti felszabadító harcokból nőttek is ki, elsősorban a fasiszta agresszorok és megszállók ellen irányultak. Ezen kívül az általános demokratikus feladatok napirendre kerülése természetesen szintén lassították a szocialista feladatok realizálását. Ez utóbbi tényét az sem cáfolja, hogy egyes országokban a népi demokratikus forradalmak úgyszólván azonnal szembetűnő antikapitalista jelleget öltöttek. így, Bulgáriában már 1944-ben, tehát a fasiszta uralom megdöntésének pillanatában gyakorlatilag megvalósult a proletariátus diktatúrája. Hasonlóan Jugoszláviában ós Albániában is viszonylag rövid időn belül (1945 — 1946) lezajlott a népi demokratikus forradalom általános demokratikus szakasza, s ez azzal járt, hogy ott az általános demokratikus és szocialista feladatok meglehetősen összefonódtak. Az európai népi demokratikus országok többségében azonban az első szakasz az említetteknél jóval hosszabb ideig tartott. A szerzők a két szakasz közti határvonalat Lengyelország esetében 1947-re, Magyarország, Románia ós Csehszlovákia vonatkozásában pedig 1948-ra teszik. Ezekben az országokban és a jelzett időpontokban a proletariátus diktatúrája váltotta fel a proletariátus vezetőszerepét és megkezdődött a szocializmus alapjainak lerakása, amely a második szakasz tulajdonképpeni tartalmát képezi. De a szerzők itt azt is hangsúlyozzák, hogy a népi demokratikus forradalom két szakaszát nem lehet kategorikusan elválasztani egymástól, hiszen már az első szakaszban is napirendre kerültek szocialista feladatok. Másfelől pedig esetleg a második szakaszban is még megoldásra vártak általános demokratikus feladatok. Majd ezt követően a szerzők azt az álláspontjukat fejtik ki, mely szerint a szocializmus alapjainak lerakásával és a népi demokratikus forradalom magasabb fokra való lépésével nagyjában párhuzamosan megszűnnek a proletárdiktatúra szovjet és népi demokratikus formái közötti különbségek. Ennek megfelelően a népi demokrácia meghatározása, illetőleg terminusa ténylegesen csak a negyvenes években végbement szocialista átalakulás sajátosságainak a megjelölésére használható, pontosabban csak arra vonatkozóan lehet érvényes. A kötetben fontos helyet foglal el a szocializmussal kapcsolatos különböző revizionista nézetek bírálata. A revizionisták többek között azt hirdetik, hogy nem létezik a szocializmus egységes, internacionalista fogalma, s csupán a szocializmus nemzeti ,,mintái"-ról, ,,modelljei"-ről lehet beszélni. Ez a felfogás valójában a szocializmus általános törvényszerűségeinek, valamint a Szovjetunió történelmi jelentőségű tapasztalatainuk a tagadásán alapul és a nemzeti sajátosságokat abszolutizálja. A „modellek" fentebbi képviselői gyakran Leninre hivatkoznak, konkrétebben a szocializmus különböző útjairól szóló megállapításaira. A fentebbiekkel kapcsolatosan a szerzők rámutatnak arra, hogy Lenin valóban beszélt a szocializmushoz vezető utakról és annak különböző formáiról, amelyeket a konkrét történelmi körülmények határoznak meg. Ugyanakkor Lenin soha és sehol nem beszélt és nem írt a különböző szocializmusokról. Ami a nemzeti sajátosságokat illeti, azokkal természetesen számolni kell még akkor is, ha nem változtatják meg és nem is változtathatják meg a szocializmust, a szocialista rendszer lényegét. Végül a szerzők kimutatják, hogy a szocializmus „nemzeti modell"-jének jelszava tulajdonképpen csak eszköz a revizionisták számára a kommunizmus ellen vívott harcban. így volt ez 1956-ban Magyarországon és 1968-ban Csehszlovákiában is. A szocialista világrendszer kialakulása és fejlődése történetének, objektív törvényszerűségeinek a tanulmányozása kétségtelenül nagyon időszerű és fontos tudományos feladat. A jelen munka amellett, hogy igen értékes hozzájárulás a szocialista építés elméletének gazdagításához, módszertani szempontból is figyelemreméltó. Ezért mind a történészek, mind a rokontudományok más művelői komoly haszonnal forgathatják. Balogh Róza 14 Századok 1975/3—4