Századok – 1975

Beszámoló - Tudományos ülésszak Magyarország felszabadulás utáni agrárpolitikájáról és agrárátalakulásáról (Steinbach Antal) 693/III–IV

TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK A FELSZABADULÁS UTÁNI AGRÁRPOLITIKÁRÓL 695 ellentámadásának megtörését tette lehetővé, hanem a szocializmusba való átmenet megkezdésének is legfőbb előfeltétele lett. 1948-ra a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége még inkább megszilárdult. Ugyanakkor világossá vált, hogy az eddigi változások nem hozták meg az agrárproblémák kielégítő megoldását, annak ellenére sem, hogy a földreform után 1945 őszétől a földművesszövetkezeti mozgalom megteremtésével a demokratikus rendszer második nagy reformja ment végbe a falun. Ezért 1948 tavaszán a Magyar Kommunista Párt a falusi szövetkezeti mozgalom és általában falusi politikája továbbfejlesztése érdekében új irányelveket bocsátott ki. Az irányelvek gyakorlati érvényesítése során megtörtént az egységes falusi szövetkezetek kialakítása, a kulákbérletek kisajátítása és rajtuk különféle típusú termelőszövetkezeti csoportok alakítása, ezek segítésére állami gépállomások szervezése és a falusi tőkés kizsákmányolás korlátozásának fokozása. A nemzetközi helyzet hatására 1948 nyarától módosult a Magyar Dolgozók Pártja politikai irányvonala. Ezen belül a párt agrárpolitikája is megváltozott — előnytelenül. Azt a szükségszerű és helyes célkitűzést, hogy Magyarországot mezőgazdasági országból ipari országgá kell változtatni, helytelen módon (a mezőgazdaság megsarcolásával, az ipari közszükségleti cikkek termelésének elhanyagolásával stb.) és erőltetett ütemben akarta megvalósítani. Ugyanakkor a mezőgazdaság szocialista átszervezését is igen rövid idő alatt szándékozta véghez vinni; a parasztságot főként gazdasági nyomással igyekezett az egyéni gazdálkodással való szakításra és a termelőszövetkezetekbe való belépésre rábírni. E változások és végrehajtásuk részletes elemzése után az előadó az MDP Központi Vezetősége 1953 júniusi határozatának az agrár- és parasztpolitika hibáinak kiküszöbölésére hozott döntéseit mutatta be, amelyeket azonban a revizionizmus meghiúsított és saját céljaira igyekezett kihasználni. Ezzel kapcsolatban az előadó felvázolta a szövetkezeti mozgalom 1953 második felében bekövetkezett válságának folyamatát és méreteit. 1955 márciusában az MDP Központi Vezetősége állást foglalt 1953. évi júniusi határozatának jobboldali torzításoktól mentes, következetes végrehajtása mellett. E helyes lépés azonban a politikai gyakorlatban csak részleges javulást eredményezett. Az SzKP XX. kongresszusa után az MDP Központi Vezetősége 1956 júliusában вёУ 1

1

j — jobb- ós baloldali torzulásoktól mentes — politika körvonalait dolgozta ki. Megvalósítására azonban nem maradt idő: Az október 23-án kitört ellenforradalom a falvakat is felkavarta, bár a parasztság zöme viszonylag nyugodt maradt. Ennek egyik oka a kötelező beszolgáltatási rendszer eltörlése volt. A másik Mindszenty bíboros november 3-i beszéde, melyből világosan megértette, hogy még az 1945-ben kiosztott föld is veszélybe kerül. A harmadik pedig az, hogy az ellenforradalom helyi szerveit, az ún. forradalmi bizottságokat szinte mindenütt volt horthysta tisztviselők, katonatisztek, csendőrök, kulákok és lumpenproletárok, valamint börtönből szabadult bűnözők ragadták kezükbe, akiket falun mindenki ismert. A kulákok többsége — 1953-as tapasztalatai alapján — távol tartotta magát az ellenforradalmi cselekményektől. Az esedékes őszi mezőgazdasági munkák szinte egy napra sem akadtak el. Érdekes, hogy míg az ellenforradalmi események idején, a fokozott nyomás ellenére is a termelőszövetkezeteknek és termelőszövetkezeti csoportoknak csak mintegy 14%-a esett szét és 14%-a ingott meg erősebben, addig a külső nyomás csökkenésével, az ellenforradalom leverése után vált igazán nagymérvűvé feloszlásuk. 1957 május elejére a termelőszövetkezetek száma 35%kal, a termelőszövetkezeti csoportoké 12%-kal csökkent. A szocialista termelőszövetkezeti mozgalom — bár hatalmas veszteségeket szenvedett — ellenállóbbnak bizonyult az ellenforradalom viharával és a kisárutermelés vonzásával szemben, mint azt létrejöttének körülményeit ismerve várni lehetett volna. Elsősorban a volt agrárproletárok