Századok – 1975

Beszámoló - Jemnitz János doktori értekezésének vitája (Pál Lajos) 683/III–IV

686 JEMNITZ JÄN0S DOKTORI ÉRTEKEZÉSÉNEK VITÁJA ja" című írását, amelyben már felvetette, hogy egy országban is győzhet a szocializmus. 1916 telén fordulat következett be a világpolitikában. Az imperialista hatalmak kifáradtak, gazdasági nehézségekkel küzdödtek, általános volt a békevágy. A kormányok, miközben egyre gyakrabban emlegettek békejelszavakat, katonai áttörésekkel próbálkoztak. Németországban jelentősen előrehaladt a szociáldemokraták teljes kettéválása, Franciaországban a pacifisták jelentős megerősödése következett be. 1917 márciusában a háborús kormányokat meglepte és megrázkódtatta a februári orosz forradalom híre. A forradalom erjesztően hatott mindkét háborús blokk szocialistáira, a baloldaliakra, sőt a pacifistákra is. Részben az orosz forradalommal függött össze a stockholmi szocialista nemzetközi tárgyalások gondolata, amelynek teljes valóraváltását az antant kormányok tilalmaikkal lehetetlenné tették, s amit mindkét tömb szociálsovinisztái is nehezítettek. A tárgyalások megindításának gondolata előremozdító szerepet játszott a munkástömegek háborúellenes érzelmeinek elmélyítésében, s részben ennek, részben az orosz forradalom megítélésének eredményeként, Franciaországban a régi többség került kisebbségbe, Angliában pedig Henderson, kiválva a kormányból, a Munkáspárt vezetőségét maga mögött tudva, a konferencián való részvétel mellett döntött. Ez nyilvánvalóan mutatja, hogy a pacifista tendenciák megerősödtek, de ez az irányzat Stockholmban nem tudott győzelmet elérni. A baloldali radikálisok fokozott kritikával illették a stockholmiakat, magában Svédországban is kettészakadt a párt, amikor 1917 tavaszán megalakult a Baloldali Szocialista Párt. Oroszországban az Ideiglenes Kormány rovására megerősödött a mensevik-eszer többségű Munkástanács, de ugyanakkor a centrista irányzattal szemben növekvő befolyásra tettek szert a bolsevikok is. Németországban 1917 áprilisában megalakult a Független Szociáldemokrata Párt, melybe bekapcsolódtak — különvéleményük fenntartása mellett — a spartakisták is, bár a baloldali radikálisok egy csoportja még ezt a szövetkezést is helytelenítette, mert féltette a baloldaliak önállóságát. Ausztriában a pacifista ellenzék megerősödésének újabb lendületet adott F. Adler májusi pere; spontán sztrájk is kirobbant, ami ellen a pártvezetőség élesen fellépett, valósággal megtorlást követelve a pacifista ellenzék letörésére, a fiatalok ellenzékiségének elfojtására. 1917 tavaszán az Egyesült Államok hadbalópésével súlyos csapás érte az amerikai munkásmozgalmat. A Szocialista Párt és a Szocialista Munkáspárt több vezetőjét háborúellenes nyilatkozatok, cikkek miatt börtönbe vetették. Az 1917 nyarán tartott konferenciákon az új helyzetnek megfelelően, — Oroszországban a kettős hatalom megszűnte s a bolsevikok illegalitásba szorítása — visszahatott a forradalmi és pacifista irányzatok szétválására. 1917 őszén mindenütt újabb mérlegelések időszaka kezdődött. Egymás után ült össze a német, a francia és az osztrák párt kongresszusa és két nemzetközi szakszervezeti konferencia is jelezte, hogy a szakszervezeti vezetők kénytelenek számolni a munkások megváltozott hangulatával. Új, radikálisabb munkásrétegek kapcsolódtak be a munkásszervezetekbe, s ezek a rétegek fogékonyabbak voltak a szocialista eszmék iránt. E konferenciák azonban inkább helyzetfelmérők voltak, s nem olyanok, melyek új irányba tudták volna terelni a mozgalmat. A nemzetközi munkásmozgalomnak új lökést csak az 1917 novemberében győztes oroszországi szocialista forradalom volt képes adni, amikor merőben új helyzetet teremtett az egész nemzetközi munkásmozgalom számára. Galántai József, a történettudományok doktora, opponensi véleményének bevezetőjében rámutatott arra, hogy a nemzetközi munkásmozgalom történetének témakörében az utóbbi évtizedben sok munka jelent meg, különösen a szocialista országokban, az átfogó ábrázolás azonban nagyon ritka. Az ilyen típusú munkák elkészítését nehezíti, hogy kiterjedt nyelvismerettel kell rendelkezni, s rendkívül nehéz a hatalmas anyag rendezése, még nagyobb problémát jelent, ha a kutató olyan korszak feldolgozására vállalkozik, amelyben a nemzetközi munkásmozgalom nem rendelkezett központi fórumokkal, mert azok hiánya csak nehezíti az áttekintést. A disszertációról megállapította, hogy az előbb jelzett nehézségeket sikerrel leküzdötte, és hogy megfelel a doktori disszertárciókkal szemben támasztott követelményeknek. A munka legjelentősebb eredményeként értékelte azt, hogy képes volt átfogni a rendkívül kiterjedt, szerteágazó, egymástól sokszor független és gyakran elaprózott mozgalmakat, ami egyúttal azt is jelenti, hogy valóban nemzetközi szélességben és kiterjedtségében ragadja meg a világháború évei alatti munkásmozgalmat. A következőkben nagy vonalakban ismertette a munka felépítését, szerkezeti tagolását. A legsikerültebb fejezetnek azt tartotta, amely a zimmerwaldi és a kienthali konferencia közti kevéssé ismert, de annál fontosabb folyamatokat mutatja be. E fejezethez hasonlóan fontosnak