Századok – 1975

Beszámoló - Jemnitz János doktori értekezésének vitája (Pál Lajos) 683/III–IV

687 JEMNITZ JÄN0S DOKTORI ÉRTEKEZÉSÉNEK VITÁJA mondotta — mert kevéssé feltárt — az 1916-os esztendő második felének munkásmozgalmi folyamataival foglalkozó fejezetet is. A két orosz forradalom közötti időszakot tárgyaló fejezetek erényének szintén azt tartotta, hogy itt is a kevéssé feitárt mozzanatok felé fordította figyelmét a szerző. В rövid áttekintés után Galántai József megállapította, hogy a disszertáció a szerző öt évvel korábban megjelent hasonló témájú könyvénél jóval átfogóbb, kiterjedtebb, valóban monografikus jellegű alkotás. A lényeges színvonalbeli különbséget az elvi vonatkozású kérdések tárgyalásainál látta, amelyek e téren is újabb eredményeket hoztak. Kiemelte, hogy a szerző hatalmas anyagát marxista-leninista eszmeiséggel fogta át, a korabeli lenini értékelések felhasználásával, amelyek támpontot nyújtanak értékeléseihez. Az opponens a továbbiakban arra mutatott rá, hogy a rendkívül kiszélesített ábrázolás olyan elvi problémákat is felvet, amelyek még nem nyertek kielégítő megoldást. Az egész mozgalmat átfogó, sokszínűbb, árnyaltabb ábrázolás, amelyet az opponens mindenképpen helyeselhetőnek tartott, megkívánja a rendszerezés elveinek pontosabb kimunkálását. Addig ugyanis, míg a szociálsovinizmusnak és a forradalmi koncepciónak, valamint a harmadik, mennyiségileg legkiterjedtebb szociálpacifizmusnak értékelését a szerző a lenini elemzések alapján megfelelően tárgyalja, a különböző irányzatokhoz sorolható szervezetekkel, folyamatokkal kapcsolatos elvi általánosítások, elemzések terén a munka szegényebb. Hangsúlyozta, hogy ezt nem annyira bírálatként, mint inkább ösztönzésként veti fel, hiszen Jemnitz János monográfiája így is igen nagy feladatot vállalt, és sok problémát oldott meg. Hiányolta a munkából a historiográfiai áttekintést és kérte, hogy ezt az opponensi véleményekre adandó válasz foglalja magában. összefoglalásul megállapította, hogy a munka magas tudományos színvonalat képvisel: elemzéseiben marxista-leninista eszmeiségű; a munkásmozgalom első világháború alatti történetének feltárásában jelentős új eredményekre jutott. Ezek alapján javasolta a Tudományos Minősítő Bizottságnak, hogy Jemnitz János részére ítélje meg a tudományok doktora akadémiai fokozatot. Hajdú Tibor, a történettudományok doktora, opponensi véleményének bevezetőjében kiemelte a szerző korábbi, impozáns mennyiségű publikációit, majd hangsúlyozta, hogy a disszertáció, mely nemzetközi vonatkozásban is első átfogó marxista feldolgozása a témának, feljogosítja a szerzőt a történettudományok doktora eím elnyerésére. Említette, hogy a disszertáció Jemnitz János öt évvel korábban megjelent, hasonló — bár nem teljesen azonos — témájú könyvének nagymértékben kibővített változata, s rámutatott arra, hogy a szerzőt már korábbi munkái alapján is a disszertációban tárgyalt kérdések Európa-szerte elismert szakértőjének tekintették. A munka egyik legfontosabb eredményének azt tartotta, hogy az újonnan feltárt és a már korábban ismert kutatási eredményekre támaszkodva, a szerző valóságos perújrafelvételt végez a II. Internacionálé pártjainak első világháborús szerepét illetően, anélkül, hogy felmentést adna az opportunizmusnak, megkülönbözteti a háborút elfogadók két fő változatát: az opportunistákat, akik belenyugszanak a háborúba és a kényszerű honvédelem álláspontjára helyezkednek, illetve az „ultrákat", akik nyíltan helyeslik kormányuk hódító céljait, ellenzik a megegyezéses békét és „nemzeti alapra" kívánják helyezni a szocializmust. Kimutatja, hogy nemcsak eltérő érvelésről van szó ebben az esetben, hanem lényegi differenciákról is, mert míg a szociálopportunisták a pártegység fenntartásának hívei voltak, addig különösen a német ultrák forszírozták a különválást a pacifistáktól, és a baloldalnál nem kevésbé törekedtek a párt kettészakítására. A másik fontos eredménye a disszertációnak Hajdú Tibor szerint, hogy a tények bizonyító erejével cáfolja meg azt a közkeletű, beidegzett általánosítást, hogy a II. Internacionálé vezető pártjai mind soviniszta álláspontra helyezkedtek, ennek következtében az Internacionálé darabokra hullott, s a bolsevikokon kívül csak néhány kisebb forradalmi csoport, illetőleg párt maradt hű az internacionalista alapelvekhez. Az opponens a következőkben sorra vette a disszertáció fejezeteit, melyek közül a legérdekesebbnek az első fejezetet tartotta, mely bemutatja, hogy milyen baloldali csoportok, sőt pártok működtek a II. Internacionálé tagjai között s ezek más, baloldalinak nem nevezhető, de pacifista pártokkal együtt hogyan harcoltak kezdettől fogva a háború ellen, természetesen kihangsúlyozva, hogy a háború kitörésekor a legkövetkezetesebb internacionalista álláspontot az OSzDMP, s azon belül a bolsevikok foglalták el. E fejezet érdemeként emelte ki, hogy Jemnitz János elutasítja a „a történelem az, ami történt" mindent igazoló szemléletét, amikor tanulságosan állítja szembe a két hasonló sorsú, a háború elején lerohant ország, Belgium és Szerbia szociáldemokrata pártjának homlokegyenest ellentétes magatartását. Az 1914 szeptembere és decembere közötti időszakot felölelő fejezetből kiemelte a német kormányszocializmus kialakulásának ismertetését, ' az orosz szocialista frakciók