Századok – 1975

Beszámoló - Jemnitz János doktori értekezésének vitája (Pál Lajos) 683/III–IV

JEMNITZ JÁNOS DOKTORI ÉRTEKEZÉSÉNEK VITÁJA 685 háborúellenes állásfoglalás volt a jellemző, kivételt képezett a Romániában a pártból kivált két kisebb soviniszta csoport és a bolgár párt ún. „szélesek" csoportja. Ehhez hasonló elkülönülés zajlott le 1916-ben Spanyolországban és az Egyesült Államokban. Sokkal nyilvánvalóbb volt a különbség az orosz és a német munkásmozgalomban, ahol a centristák ós a forradalmi baloldal közötti frontok kialakulása már nagyobb múltra tekinthetett vissza. 1915 nyarán újabb frontokon szakadtak szét a nemzetközi munkásmozgalom szervezeteinek kapcsolatai, a szakszervezeti mozgalomban. Ezek az események vezettek oda, hogy 1915 nyarán a munkásmozgalomban a helyzet szinte csupa ellentmondás volt. Kétségtelenné vált, hogy az „ultrák" bizonyos nyomást ki tudnak fejteni a pártvezetőségekre, de nagyobb, önálló szerepet nem tudnak játszani. A pártvezetősógek súlya ugyan egyelőre nem rendült meg, a baloldali ellenzék térnyerése mégis több helyütt nyugtalanította a vezetőket. Ezeket az aggodalmakat csak fokozta az 1915 szeptemberében megtartott zimmerwaldi konferencia, ahol már a bolsevikok nem maradtak magukra. E konferencia jelentős eredménye volt, hogy több párt hivatalosan képviseltette magát, s a berni konferenciák határozataihoz hasonló felhívás elfogadása mellett külön bizottságot is létrehoztak: a Nemzetközi Szocialista Bizottságot. Zimmerwald jelentős lökést adott a francia baloldali ellenzék megerősödésének; 1915 telére megjelent egy új háborúellenes nemzetközi orgánum, a Jugend Internationale, mely fokozatosan baloldali irányban hangolódott át, mellette hasonló céllal és feladattal jelent meg a Vorbote, mely forradalmi internacionalista felfogást hirdetett. 1915 telén egyre inkább tisztázódtak a frontok. A francia párt konferenciáján nyilvánvalóvá vált a pacifisták megerősödése; Németországban a parlamenti frakció végleges szakítása jelezte a kibékíthetetlen ellentéteket, Angliában a pacifisták kezdeményezésére új tömegmozgalom bontakozott ki a katonai szolgálat megtagadására. A német baloldali radikálisok 1916 januárjában létrehozták a Spartakus Szövetséget. A semleges országok pártjai közül a hollandok és a skandinávok eltávolodtak a svájciaktól, akik a jobboldal ellenállását megtörve, elfogadtak egy olyan határozatot, hogy készek a kisebbségi csoportokkal is együtt haladni, ha azok fellépnek a háború ellen. A holland-skandináv pártvezetők a Nemzetközi Szocialista Iroda összehívására sikertelen kísérletet tettek, s ennek nyomán a zimmerwaldi mozgalomban a baloldali erők törtek előre. Az 1916 áprilisi kienthali konferencián ezúttal sem érvényesültek egyértelműen a baloldaliak elképzelései. A mérsékelt zimmerwaldi jobboldaliak kitértek az elől, hogy kötelező erejűen megtagadják a hadihitelek megszavazását. Az NSzB május elején megtartott ülésén is, mint Kienthalban, heves vitát váltott ki az a kérdés, hogy megtagadjanak-e minden kapcsolatot az NSzI-vel, s hogy képviseltessók-e magukat a semleges országok szocialistáinak tervezett nemzetközi konferenciáján. Ezek ellenére a baloldal további megerősödését hozta ez a konferencia, s az egész mozgalomnak újabb lendületet adott. Franciaországban és Németországban új erők csatlakoztak a háborúellenes ellenzékhez. 1916 a hadviselő országok gazdasági nehézségei folytán a sztrájkmozgalom nagyarányú fellendülését hozta. Németországban az 1916 szeptemberi országos konferencia elmélyítette a párton belüli szakadást, Franciaországban az augusztusban megtartott választmányon a pártvezetőség már érezhetően meggyengülve került ki a heves összecsapásokból. Jelentős fordulat történt az osztrák mozgalomban: az ellenzékiek egyre többet támadták a pártvezetőséget, rokonszenvvel írtak a zimmerwaldiakról. F. Adler 1916. október 21-én a munkásság felrázására agyonlőtte Stürgkh gróf miniszterelnököt. A merénylet ugyan riasztóan hatott, de a pártvezetőség csak óvatos formában sürgette a békelépéseket, s ezek a követelések messze elmaradtak a szükségletek mögött. Az általános erjedés az antant országok szakszervezeti vezetőit arra késztették, hogy 1916 július elején Leeds-ben konferenciát tartsanak. E konferencia politikai jelentősége az volt, hogy a vezetők elkötelezték magukat a hadviselő kormányok támogatására. A július végén Hágában megtartott konferencia, melyet a semlegesek azért hívtak össze, hogy a zimmerwaldiaktól a nemzetközi mozgalom irányítását ismét magukhoz ragadják, sikertelen maradt. A kedvező előjelek ellenére a háborúellenes mozgalom még ott sem tudott tényleges eredményeket elérni, ahol a szocialisták nagy része a háború ellen sorakozott fel, mint Olaszországban, Romániában, vagy Bulgáriában. A forradalmi irányzat elméleti horizontja tovább tisztázódott 1916 tavaszán és nyarán Lenin munkássága révén, aki a Vorbote-ban újra foglalkozott a nemzeti önrendelkezés kérdéseivel és ősszel megjelentette „A proletárforradalom katonai program-12*