Századok – 1975
Tanulmányok - Tokody Gyula: A német munkásmozgalmon belüli erőviszonyok 1918 novemberében és decemberében 622/III–IV
A NÉMET MUNKÁSMOZGALMON BELÜLI ERŐVISZONYOK 635 dalom győzelméhez és megszilárdulásához milyen nagy mértékben járult hozzá az annexiómentes béke azonnali megkötésének követelése, illetve bolsevikok általi megvalósítása. Németországban azonban a fegyverszünetet nem a proletárforradalmi erők, hanem a többségi és független szociáldemokratákból álló Népmegbízottak Tanácsa kötötte meg. Ezzel, ha nem is lehetett elfeledtetni azt a tényt, hogy a szociáldemokrácia 1914 augusztusában a háború támogatóinak sorába lépett, csökkenteni lehetett annak presztizsromboló hatását. Annál is inkább, mivel ekkor még nem lehetett tisztán látni, hogy a fegyverszünet milyen békéhez fog vezetni. így a háború befejezése a volt uralkodó körök kikapcsolásával — a szociáldemokrata propagandának megfelelően — az internacionalizmus diadalának tűnt és megerősítette az annexiók nélküli békébe vetett reményeket. És bár a termelési viszonyok szocialista átalakítása terén — a polgári demokrácia elvi alapján állva — semmilyen határozott lépést nem tettek a szociáldemokrata vezetők, tömegbefolyásukat ez — legalábbis 1918—19-ben, amikor a proletárforradalom győzelmére még voltak esélyek — bizonyíthatóan nem csökkentette. A junker birtokok felosztását sem tűzték napirendre, de figyelembe kell vennünk egyrészt azt, hogy a föld kérdésének jóval kisebb politikai jelentősége volt Németországban, mint Oroszországban, másrészt azt, hogy ezt a kérdést nemcsak a jobboldali szociáldemokraták, hanem a forradalmárok, a spartakisták, s később a kommunisták is elhanyagolták. Ami pedig a termelési viszonyok átalakításának másik, Németországban különösen fontos kérdését, az ipar szocializálását illeti, a szociáldemokraták maguk léptek fel kezdeményezőként: már 1918 novemberében felállítottak egy szocializálási bizottságot, amely ugyan — mint később kiderült — érdemlegeset nem tett, mégis alkalmas volt a tömegek megtévesztésére, a proletárforradalmi törekvések és propaganda hatékonyságának a csökkentésére. E taktika, amelynek részletkérdéseire természetesen nem térhetünk ki, nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a Népmegbízottak Tanácsának három nappal a forradalom győzelme után — 1918. november 12-én — meghirdetett politikai koncepciója a német munkásság többségében is támogatásra talált. Pedig a programadó felhívás — amely e koncepciót tartalmazta — nem hagyott kétséget afelől, hogy az ország új vezetői a polgári demokrácia kere tein belül akarnak maradni. Az ostromállapot felszámolása, a gyülekezési és szervezkedési jog biztosítása, a háborús cenzúra megszüntetése, a szabad vallásgyakorlat, a politikai amnesztia, nem utolsósorban pedig a nyolcórás munkaidő bevezetésének hangoztatása mellett ugyanis hitet tettek mind a magántulajdon védelme, mind a parlamentarizmus elve, a húsz éven felüli férfi és női állampolgárok egyenlő, titkos, közvetlen és általános választójoga mellett.1 4 A Vorwärts vezércikke külön is foglalkozott az utóbbi kérdéssel, hangsúlyozva, hogy a népmegbízottak egyelőre még nem az egész nép képviselői, de a szocialistáknak arra kell törekedniök, hogy a közeljövőben lezajló választások eredményeként valóban azokká legyenek. Ez az állásfoglalás tehát azt jelentette, hogy a proletariátus által kivívott forradalom ellenére a német polgári irányzatok számára is fennmarad annak teljes lehetősége, hogy szervezeteiket fenntartsák, szükség esetén újjászervezzék, szabad kezet kapnak a tömegek befolyásolására, s a választási 14 A program számos gyűjteményben megtalálható. A korabeli sajtó november 13-án körölte azt. Vö.: Vorwärts, 1918 november 13., 36. évf. Nr. 313. — Továbbá: Geschichte der deutschen Arbeiterbewegung. 3. köt. 494 — 496 stb. 9 Századok 187Б/3—4
