Századok – 1975
Tanulmányok - Tokody Gyula: A német munkásmozgalmon belüli erőviszonyok 1918 novemberében és decemberében 622/III–IV
A NÉMET MUNKÁSMOZGALMON BELÜLI ERŐVISZONYOK 633 szociáldemokrácia háború előtti két legfontosabb törekvése: a politikai élet demokratizálása és a munkásság szociális helyzetének megjavítása. Ezeknek a módosításoknak a figyelembe vételével érthető meg, hogy a forradalmi irányba tolódó tömegeknek csak egy része ismerte fel a szociáldemokrata vezetők árulását és került velük szembe. A tömegek politikai tudatának alakításában nagy szerepe volt azonban annak is, hogy a parlamentáris polgári demokrácia elveinek nyílt elfogadását és a proletárdiktatúra határozott elutasítását tartalmazó szociáldemokrata állásfoglalással szemben a Független Szociáldemokrata Pártnak — mint egésznek — nem volt világos a koncepciója. A független szociáldemokraták kétségtelenül képesek voltak a háború és az azért elsősorban felelős konzervatív jobboldal ellen mozgósítani és vezetni a tömegeket, de — bár hangsúlyozták a tanácsok jelentőségét — valójában többségükben elvetették a szocialista forradalom szovjet formáját vagy legalábbis annak lényegét, a proletariátus diktatúráját. így képtelenek voltak az eseményeket határozott irányba terelni, ctZ£tZ â meglevő proletárforradalmi törekvéseket összefogni, s azok győzelemre juttatásáért harcot folytatni. A gyakorlati politikában tehát nem maradt számukra más lehetőség, mint a meg-megújuló kompromisszum a polgári demokrácia keretei között maradó szociáldemokráciával. E kompromisszumra való készség megmutatkozott már 1918 november 9-én, illetve 10-én is, méghozzá a legdöntőbb kérdésben, a hatalom kérdésében. Eredetileg ugyanis a független szociáldemokrata vezetők a többségi Szociáldemokrata Párttal való összefogást elsősorban a béke azonnali megkötésének szükségességével indokolták, s ezért a közös kormányban való részvételt csupán három napra tervezték. Képviselőiknek tehát a fegyverszünet megkötése után ki kellett volna lépniök a kormányból. Miután azonban a Szociáldemokrata Párt elnöksége ragaszkodott ahhoz, hogy az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívásáig fennmaradjon az együttműködés, elvetették ezt a feltételüket, s ezzel a kompromisszumot bizonytalan időre meghosszabbították. Nem kevésbé volt fontos az az engedmény, amely a tanácsok hatalmi jogkörére vonatkozott. A Független Szociáldemokrata Párt elnökségének eredeti álláspontja szerint a létrehozandó szocialista köztársaságban a végrehajtó, a törvényhozó hatalom, valamint az igazságszolgáltatás kizárólag a katonaság és a dolgozó lakosság által választott megbízottakat illette volna meg. Miután azonban a szociáldemokrata vezetők ezt az álláspontot is elvetették, arra hivatkozván, hogy így „egy osztály egy részének diktatúrája" következne be, ez a követelés szintén elsikkadt. (Karl Liebknecht éppen ezért tagadta meg a létrehozandó kormányba való belépését.) A módosított elgondolás már csak a politikai hatalomnak a munkás- és katonatanácsok általi gyakorlását hangsúlyozza, nem veti el az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívásának szociáldemokrata követelését, csupán arra a kijelentésre szorítkozik, hogy a kérdés megtárgyalása, illetve végleges eldöntése „a forradalom által teremtett körülmények konszolidálódása" során válik majd aktuálissá.13 Mindez arra a feltevésre enged következtetni bennünket, hogy bár az erőviszonyok esetleges eltolódása a Független Szociáldemokrata Párt javára 13 Ursachen und Folgen. 3. köt. 5—7. A két szociáldemokrata párt elnökségének levélváltása.
