Századok – 1975
Közlemények - Barta Gábor: Georgius Zekeltől Dózsa Györgyig 63/I
GEOEGIUS ZEKET.TÖL DÓZSA GYÖRGYIG 67 géhez csatlakozott".1 0 A temesvári kivégzésekről s a háború végéről kövendi Székely Miklósnak, a német császár mellett levő magyar követnek küldött hivatalos beszámoló pedig (július 24.) a következőképpen beszél hősünkről: „ez a Székely György, ennek a lázadásnak szerzője . . ,"11 A további királyi oklevelek, vagy egyéb hivatalosnak tekinthető iratok nagyjából ezeket a kifejezéseket öröklik, illetve variálják. Ez a felfogás jellemzi az 1514. évi törvényeket, és Werbőczy Tripartitumát is.1 2 A parasztháború ideje alatt, vagy közvetlenül annak befejeződése után keletkezett magánjellegű levelek, híradások sorában a keresett név először egy datálatlan, feltehetőleg június első napjaiban Lippán írt levélben kerül a szemünk elé: Klinisch Mátyás, Brandenburgi György őrgróf udvari papja a nagylaki csata körülményeiről számol be röviden urának, s kétszer is említi, minden magyarázat vagy jelző nélkül, „a Székely Györgyöt". Hasonlóképpen csak a puszta nevet örökítette meg az az aláírás nélkül ránk maradt levél, melyben valamikor június végén Ors/.ágh János szerémi püspök egy familiárisa írt patrónusának a felkelők tetteiről. S végül Künisch-hez hasonlóan egyszerűen „a Székely Györgyöt" emlegeti Sayczlich János kassai harmincados június 21-i szikszói üzenete.13 Betinus de Comitibus gróf, Budán levő császári követ június 15-én állított össze elég részletes beszámolót tapasztalatairól, s természetesen megfelelő teret szentelt a szeme előtt megindult felkelésnek is. A ránk vonatkozó rész szó szerint így hangzik: a paraszt-keresztesek „követelni kezdték a szabadságot, sérelmeik megbosszulását, követeléseik teljesítését, a főpapok, papok és az ország más előkelőinek megsemmisítését és elpusztítását . . ., és hogy ezt és egyebeket könnyebben véghezvihessólc, egy bizonyos Györgyöt, aki nemes családból származott és vitézlő katona volt, királyukká, vagy vezérükké választottak . . ." (Következik a felkelők pusztításainak leírása, majd a csanádi püspök kivégzésének története.)14 A vitézlő katona (miles strenuus) jelzőt éppen Dózsa e napokban közismertté lett „ceglédi kiáltványából" ismerjük — de Betinus ezen túl már a családnevet sem hallotta (vagy nem értette) meg. Antonio Suriano, a velencei köztársaság budai követe még hetekkel később, július 29-én is csak annyit írt haza, hogy ,,. . . Székely György, aki ezeknek a parasztoknak királya lett . . .", vereséget szenvedett és kivégezték.15 Egy Niccoló de Zuane nevű velen-10 Ulászló adománylevele, júl. 13, Buda (Okmánytár = Századok, 1972, 1022): ,,. . . Joannes de Zokol . . . Georgio Zekel, capiti scilicet ас duci ipsorum malefactorum et publico hosti nostro et huius regni . . . adhesisse dicitur . . ." 11 Az Okmánytárban (= Történelmi Tár, 1891, 337): „Georgius ille Zekel, author huius seditionis . . ." 12 1514. évi 1. törvénycikk; Tripartitum, Pars III. titulus 25. § 2. 13 Künisch levele az Okmánytárban (circa 1514 V. 31., Nürnbergi áll. levéltár, Brandenburgica N. 1052/4, OL Filmtár): „Zo wyr dem Czekell Georgenn sibon her phan abgeschlagen vnd geschossen habenn. Vorderlich des Bathorj Istwans phan den güldenen, den ym konielich maiestat zu der hauptmannschafft der vntern tail dißlandts hoth gebenn, den haben wyr drey tag mit andern ym schloß gehabt, wan der Czekell Georg heth yn ym zu Nadlag abgeschlagen." A névtelen levél az Okmánytárban (= Történelmi Tár 1891, 340), Sayezlich levele ugyanott, vö. Márki S.: i. m. 320 s kk. 14 Az Okmánytárban. Első közlése: Történelmi Tár, XIII. 251, de Mircse János az évszámot tévesen 1513-nak olvasta. „Nam rustiei predicti libertatem vindicare, injurias ulcisci, eorumque décréta exequi cupientes, prelatos, clericos et ceteros ipsius regni proceres supprimere et destruere . . . ceperunt, et ut hec et alia commodius perpetrare valeant, quendam Georgium ex nobili família ortum militemque strenuum in eorum regem, sive ducem delegerunt . . ." 15 Marino Sanuto világkrónikájának Magyarországot illető tudósításai. Magyar Történelmi Tár, XXIV (1887). Közli Wenzel Gusztáv, 261: „. . . Et quel Ceeol Giorgio, che si hauea fato Re di questi Cruciati . . ." 5 Századok 1975/1
