Századok – 1975
Tanulmányok - Frank Tibor: Magyarország az angol publicisztikában (1865–1870) 574/III–IV
MAGYARORSZÁG AZ ANGOL PUBLICISZTIKÁBAN 617 A London Quarterly Review a keleti kérdést vizsgáló tanulmányában a birodalom széthullásának veszélyét olyan nagynak érzi, hogy ebben a vonatkozásban Törökországhoz hasonlítja Ausztriát. Véleménye szerint a Monarchia különféle nemzetiségei csak azért egyeztek bele Magyarország különállásába, mert ebben saját autonómiájuk megszerzése felé tett lépést láttak. „Ausztria eltűnhet Törökország előtt..." — ez a cikk alapvető tanulsága és figyelmeztetése.291 A Westminster Review cikkírója még ennél is tovább megy. Nemcsak a birodalom nyugati felében, hanem Magyarországon is elégedetlenek a szlávok a kiegyezéssel — hangsúlyozza. A szlávok nem bánják a magyar autonómiát, de joggal követelik, hogy következetesen vigyék végig az önkormányzat és a végrehajtó hatalom decentralizálásának érvényesítését minden olyan koronaországban, amelyet arra történelmi hagyományai feljogosítanak. Horvátországgal és Dalmáciával együtt a szerző szerint hét kcronaország lakosainak döntő többsége elítéli a dualizmust. Még most sem lenne késő a birodalom föderatív rendszerű átszervezésére. A cikkből több helyen is kiderül, fyogy a szerző elsősorban a cseh nemzeti érdekek szószólója. A csehek dicséretében egész odáig elmegy, hogy antropológiai kutatásokra hivatkozva kiejelenti : a birodalom népei között a cseheknek van a legnagyobb és legsúlyosabb agyállományuk, sőt a Monarchia öt szláv népének átlagos agymérete meghaladja az itt élő többi népek átlagát.292 Mindezek után nem lehet csodálkozni azon, hogy 1870-ben újra visszatér a folyóiratban a cseh követelések hangoztatására. Ebben a cikkében Laveleye nyomán idézi a moszkvai Néprajzi Kiállításról visszatért horvát politikusok magyar-ellenes nyilatkozatát, amely szerinte kifejezi a Monarchiában élő más szláv nemzetiségek vélekedését is.29 3 A fentiek nyomán levonhatjuk azt a következtetést, hogy az angol politikai érvelés csak legszélsőségesebb megnyilatkozásaiban gondolt ekkor a Monarchia népeinek teljes különválására. Az autonómia követelése inkább egyfajta föderatív átalakulás igényét jelentette, a magyar minta nyomán belpolitikailag önálló, de a „közös ügyek" tekintetében az egységes államalakulathoz tartozó országok létrehozását tartotta szükségesnek. A Monarchia egységének megőrzése továbbra is az angol külpolitika programján maradt, a nemzetiségi önállóság pártolása csak mintegy ennek alárendelve, második helyen szerepelt. A dualista szerkezetet korántsem tartotta a legjobb és legcélszerűbb megoldásnak, bár elismerte, hogy az adott időszakban ez kínálkozott egyedül. A Monarchia egységének szüksége szinte minden esetben az orosz veszély említésével együtt szerepel a politikai irodalomban. Az orosz birodalom „agresszív despotizmusával" szembeni védőbástya-szerepben látja például a Monarchia küldetését Oswald. 294 A London Quarterly Review Oroszország és Ausztria viszonyát a keleti kérdés, a Török Birodalom felbomlásának perspektívájában vizsgálja. Véleménye szerint Törökország biztos szétesése esetén Oroszország és Ausztria riválisokká válnak, és bizonyos körülmények között Ausztriának egzisztenciális érdeke lesz, hogy területi növekedéssel fokozza önvédelmi készségét, mert ellenkező esetben széteshet. 291 The Eastern Question..., 452 — 3, 457. 292 Dualism in Austria, 435-6, 436-7, 448, 458, 453. Vö. A. Weisbach: (The Weight of the Brain of the Different Peoples in Austria). (Archiv für Anthropologie, 1867, 208-217). 293 The Nationality Question..., 43, 45. 291 E. Oswald,: i. m. 3.
