Századok – 1975
Tanulmányok - Frank Tibor: Magyarország az angol publicisztikában (1865–1870) 574/III–IV
618 FRANK TIBOR Ez lényegében egész Európa számára döntő kérdés, hiszen Oroszország és Nyugat-Európa között az ellentétek fokozódnak, és Európának minden eszközzel meg kell akadályozni egy 90 milliós agresszív szláv tömb létrejöttét. A cikk magának Angliának is abban látja érdekeit, hogy — indiai elsőbbségének fenntartása mellett — „megőrizze egész Európa függetlenségét az ellen a tatár despota ellen, aki néhány éve fenyegette, és újra fenyegetni fogja, ha nem vagyunk éberek és készek odavágni."29 5 Patterson ugyanabban a vonatkozásban megjegyzi, hogy amennyiben a Monarchia felbomlana, ebből legtöbbet kétségkívül Oroszország nyerne.298 — Az angol közírók oroszellenes állásfoglalása egybeesik a magyar vezetőrétegnek a reformkortól nyomon követhető külpolitikai orientációjával, amelyet „alapjában az oroszellenesség, a pánszlávizmus fogalmával egybecsendülő cári expanziótól való félelem" határozott meg.29 7 Az orosz probléma mellett leggyakrabban a keleti kérdés, Törökország sorsa merül fel az irodalomban a Monarchia nemzetközi szerepének megítélésekor. A London Quarterly Review és a Quarterly Review szerint aligha lehetne Ausztriánál alkalmasabb örököst találni a Török Birodalom felbomlása esetén.298 A Macmillan's Magazine hozzáteszi: „Ausztria számára életbevágóan fontos, hogy azok az államok, melyek a levantei uralmat átveszik, ne váljanak veszélyes szomszédokká, különöeen mivel németországi kapcsolatai megszűnvén, politikai aktivitásának iránya keletre tevődött."299 A Westminster Review is ezt a gondolatot fogalmazza meg, összekapcsolva a kiegyezést a birodalom keleti érdekeivel. „Az egyik motívum, amely befolyásolta Beustot politikája meghatározásában, az európai Törökország várható válságának kirobbanása volt; s ez kétszeresen szükségessé tette, hogy megbékítsék Magyarországot, hogy ez az »Ausztria kardja« készen álljon a bevetésre."300 Ebben az összefüggésben keresik tehát a birodalom jövőjének, fennmaradási lehetőségeinek, hivatásának kérdésére is a választ a kortársi Angliában. A Spectator abban látja a kiegyezés jelentőségét, hogy komoly változást hozott a kontinens helyzetében. Üj nagyhatalom született a Duna partjain, amely a nyugati civilizáció előretolt bástyája lehet a legveszélyesebb ponton. A cikkíró éppen az angol hatalmi politikai megfontolások, a „balance of power" elv sikerének tartja a dualista monarchia létrejöttét.301 Tayler egyenesen arról beszél, hogy a birodalom funkciója az, hogy cordon sanitaire legyen, „amely megvédi Nyugat-Európát azoknak a zsarnoki elveknek a benyomulásától, amelyek a birodalmon túl érvényesülnek".302 Élesen oroszellenes Oswald állásfoglalása is. Ausztria hivatását abban látja, hogy megőrizze és továbbfejlessze a civilizációt a Duna partjai mentén, és biztosítsa, hogy e térség az európai civilizáció része maradjon, ö mondja ki azt is, hogy a tartományok összetartása éppen azért európai érdek, mert központi erő nélkül, szétszakadva, a birodalom részei a cári Oroszország vonzásába kerülnek.303 295 The Eastern Question, 399, 460, 468, 400. 296 A. J. Patterson: i. m. 11/92. 29' Handle Péter: A polgári átalakulás..., 18; ill. Péter Handle: Die bürgerliche Umgestaltung. . ., 220. 298 The Eastern Question, 451. — Austria since Sadowa, 112. 299 The Beust Régime..., 422. 300 Dualism in Austria, 449. 301 The New Position. . ., 94 — 5. 302 J. J. Tayler: i. m. 48. 303 E. Oswcùd: i. m. 34-6, 32.
