Századok – 1975
Tanulmányok - Frank Tibor: Magyarország az angol publicisztikában (1865–1870) 574/III–IV
06 FRANK TIBOR Lépésről-lépésre követi az egyezkedést Magyarország és Ausztria között a Fortnightly Review „Public Affairs" rovata. A kommentár sorozat két szempontot különösen hangsúlyoz az osztrák-magyar viszony alakulását követve. Rendkívüli jelentőséget tulajdonít egyfelől az alkotmányosságnak — s ezzel igazolja azt, amit az angol politikai ideálok szerepéről a kiegyezés megítélésében fentebb mondottunk —, másrészt nagy érdeklődést tanúsít Ausztria nemzetközi súlya, nagyhatalmi státusza iránt, különös tekintettel a nemzetközi helyzet éleződésére. A kommentátor megítélése szerint a Monarchia belső helyzete alapjában meghatározza nemzetközi tevékenységének súlyát, lehetőségeit. Ezért tulajdonít a Fortnightly Review nagy jelentőséget az 1865-ös magyar választásoknak, és közli Patterson három részes beszámolóját a magyar választási rendszerről, illetve a választások során szerzett személyes benyomásairól.219 Pedig ez már a porosz — osztrák háború időszakában lát napvilágot, amikor döntően a nemzetközi kérdések foglalkoztatják az angol sajtót. E cikkek közlése is azt mutatja, hogy a magyar kérdés mint nemzetközi probléma, megoldása mint európai jelentőségű feladat jelenik meg az angol politikai gondolkodásban. A német kérdés Meg kell végezetül vizsgálnunk, hogy mi az angol álláspont a német kérdés rendezése ügyében. Grant Duff sajnálattal állapítja meg, hogy Ferenc József semennyi románért, bolgárért vagy bosnyákért nem áldozna fel egyetlen német provinciát sem. Pedig („Eötvös bárótól eltérően") véleménye szerint Ausztriának ki kellene válnia a Német Szövetségből, és azt porosz vezetés alatt kellene újjászervezni.220 Hozzáteszi azonban, hogy a német kérdés ilyen módon történő rendezése útjában olyan hatalmas akadályok állanak, hogy évtizedek telhetnek el, amíg „forradalom" történhet Németországban. De hogy Ausztria jövője a legtermészetesebb módon a dunai birodalommá való átalakítással lenne megoldható, azt Grant Duff határozottan leszögezi. ,, . . . Mi más egy olyan Ausztria eszméje, amelynek középpontja Pesten van s ami végig nyúlik a Duna völgye mentén, mint egy kellemes álom? Ezt szomorúan állapítjuk meg, és semmit nem kívánnánk inkább, mint hogy valaki bebizonyítsa nekünk, hogy túlságosan sötéten látunk, hiszen ez látszik Közép-Európa számos nagy nehézsége természetes és logikus megoldásának."221 A birodalom nyugati missziójának a Habsburgoktól hangoztatott, s az arisztokrácia, a hivatalnokréteg és a hadsereg által támogatott koncepciója222 — úgy tűnik — más angol közíróknál sem talált megértésre. Helyteleníti a németországi vezetőszerephez való ragaszkodást a Spectator is. Ez könnyen válhat a kiegyezés meghiúsítójává is, figyelmeztet a nemzetközi összefüggésekre „The King of Hungary" című cikkében. A legtermészetesebb megoldásnak szintén azt tartaná, ha Európa négy nagy birodalomra: Franciaországra, 219 Ld. a 10. sz. jegyzetet. 220 (M. E. Grant Duff:) i. m. 92. 221 Uo.: 92-3. 2,2 István Diószegi : Die österreichisch-ungarische Monarchie in der internationalen Politik im letzten Drittel des 19. Jahrhunderts (Études historiques, Bp. Akadémiai К., 1970, 367).
