Századok – 1975
Tanulmányok - Frank Tibor: Magyarország az angol publicisztikában (1865–1870) 574/III–IV
596 FRANK TIBOR tatárral és törökkel szemben.1 5 ® Grant Duff hosszan időzik a magyar történelem korábbi fejezeteinél, de jó összefoglalást ad a Fraser's Magazine, a Fortnightly Review ás а Westminster Review is.157 A történeti képből számunkra különösen a 48-hoz való viszony, a forradalom, Kossuth és a nemzeti függetlenség lehetőségeinek megítélése érdekes, hiszen ez segít hozzá a kiegyezéssel kapcsolatos állásfoglalások objektív értékeléséhez. A cikkek általában nagyon óvatosak a politikai kérdések vizsgálatánál: szívesebben sorakoztatnak fel hosszú adatsorokat és adnak tájékoztatást az eseménytörténetről, mint hogy értékeljék is a történteket. Az elszórt megjegyzésekből sajátos kép bontakozik ki. Míg ugyanis egyfelől a forradalmat mint túlzást, ,,a nemzet jobbik részének tanácsai és kívánsága ellenére" megtett ballépést értékelik, a független Magyarországot pedig mint „az agitátorok vad álmát" könyvelik el, s kevés alkalmat mulasztanak el, amikor bírálhatják, vagy legalábbis megmosolyoghatják Kossuthot, a 48-as alaphoz való ragaszkodásról mindeközben megértéssel és tisztelettel szólnak.158 Úgy tűnik, hogy itt 48 és 49 bizonyos értelemben vett szembeállításáról van szó. A kiegyezés tervét mint 1848 valóraváltását üdvözlik az angolok — feltehetően egy olyan politikai koncepció hatása alá kerülve, amely hazai történeti irodalmunkban is igen sokáig, egészen Szekfű Gyuláig kísértett.15 9 E problémát pedig már az éles szemű magyar kortárs, Eötvös József is helyesebben ítélte meg, amikor feltette a kérdést: „Ki nem látja át, hogy . . . váljon e munkállat minden hiányai nem onnan erednek-e, mert oly dolgoknak, melyek feltarthatatlanok, színét akartuk feltartani s midőn a jelennek tagadhatatlan szükségeit kielégíteni iparkodánk, egyszersmint azon jurisfictiohoz ragaszkodtunk, hogy minden, mi által új helyzetünk szükségeinek megfelelünk, semmi egyébb, mint a réginek restauratioja."160 A „jogellenes" trónfosztás elítélése e gondolatkörben jól megfér az alkotmányhoz való mindenáron történő ragaszkodás kifejezett ünneplésével. Ez utóbbit a Spectator például mint az angol eszményeknek is megfelelő politikai magatartás diadalmas példáját említi.1®1 A liberalizmusnak ez az ellentmondásossága, mely olyannyira emlékeztet a magyar mérsékeltek Deák körül tömörülő csoportjának alkotmány védő, de birodalmi keretekben gondolkodó programjára,1 ®2 a Spectator egy másik írásában egészen egyértelműen megfogalmazódik. „Ha Magyarország csak akadályozza az osztrák birodalom egyesülését, s míg elfogadja a felajánlott engedményeket, a másik oldalon megtagad minden viszonzást, Európa liberálisai csalódottak lesznek, s az olyannyira vágyott megbékülés végzetesen késni fog."163 A birodalmi egység, 156 Recent Austrian Policy, 73 — 4. 157 (M. E. Grant Duff:) Austria, 63 — 68, 72-87. — Austrian Politics, 647—574, passim — Recent Austrian Policy, 56—58. — The Situation in Austria, 369 — 364. 158 Gh. Boner: i. m. 428. — Austrian Politics, 468. — The Prospects of Austria and Hungary, 1430. — Gh. Boner: i. m. 12 — 5, 429. — Edward Dicey: i. m. 385. — Recent Austrian Policy, 70 — 1. 159 Szekfű Gyula: Három nemzedék és ami utána következik. (3. kiad. Bp. 1934, 195). 160 Eötvös József•: Naplójegyzetek, gondolatok. 1864—1868 (Bp. 1941, 224 — 266). 161 The Hungarian Victory, 745—6. 182 Újabb kutatások nyomán ma már nyilvánvaló, hogy a mérsékeltek tábora is megoszlott a kiegyezés mikéntjének kérdésében. Eötvös nézete szerint például a megegyezést nem a Habsburg birodalommal, hanem 'az alkotmányos Ausztria népeivel' kell kötni. Vö. Szabad György: Eötvös József a politika útjain (Századok, 1971, 3—4. sz., 667). 163 The Prospects of Austria and Hungary, 1430.
