Századok – 1975
Tanulmányok - Frank Tibor: Magyarország az angol publicisztikában (1865–1870) 574/III–IV
MAGYARORSZÁG AZ ANGOL PUBLICISZTIKÁBAN 597 a kiegyezés terve itt mintegy a liberális Európa, pontosabban az angol liberális politika érdekeként jelenik meg, és ugyanennek a liberalizmusnak a nevében fordulnak szembe az angolok a független Magyarország gondolatával is. Azt sem állíthatjuk azonban, hogy a magyar alkotmányos törekvések — akár csak eddig a határig is — egyértelműen megértésre számíthattak angol körökben. Boner például egyáltalában nem osztja a fenti véleményt. Két összefüggő fejezetet szentel „politikai vázlatoknak",16 4 amelyek voltaképpen a magyar politikai álláspont, illetve magatartásforma szigorú bírálatát adják. A magyarokat a politikában igaztalan és értelmetlen lényeknek látja, s politikai kérdésekben nem tartja őket becsületesnek.165 A történeti érveléshez való ragaszkodásukat túlságosan makacsnak találja, a magyar párt-rendszert pedig egyenesen az inkvizícióhoz hasonhtja.1 6 ® Ez utóbbi vélekedés egyébként tipikus gondolat a Schmerling-korszakban: a kormányzat a magyar ellenzék „középkori terrorista módszereinek" igyekszik tulajdonítani a magyarok elzárkózását a schmerlingiánus politikában való részvételtől.1 ®7 Valószínű, hogy Boner információi ebben a kérdésben a Schmerling politikájával rokonszenvező konzervatívok, vagy Lajtán túli liberálisok híveitől eredtek. Boner oldalakon keresztül ostorozza a magyar politikát, s minden elképzelhető rossztulajdonsággal megvádolja: előítéletekkel terhelt, elvakultan büszke, merev, igazságtalan, ellenfelével szemben elfogult, sértődékeny, és így tovább.168 6 is von párhuzamot az angol politikai élettel, de ez azt bizonyítja, hogy Angliában soha nem éleznek ki politikai ellentéteket annyira, mint ahogyan azt Magyarországon teszik.16 9 Mindezek után hozzáteszi, hogy jóakaratból bírál, s hogy e megjegyzéseket a tapasztalt jelenségek fölött érzett sajnálkozása mondatja ki vele.170 Az angol kritika helyenként átveszi értékelését, és a magyarokat mint sérelmeikhez már-már szenvedéllyel ragaszkodó, furcsa népséget mutatja be.171 A Fortnightly Review bírálata ugyanakkor rámutat arra, hogy Bonernek nem éppen erős oldala a politikai értékelés.17 2 Leslie Stephen viszont, aki erdélyi cikkében kitér Boner könyvének értékelésére is, nyíltan kimondja: „Boner úr erdélyi könyve eléggé osztrák szempontból íródott és a magyarokat némi csípősséggel bírálja a kompromisszumok makacs visszautasításáért és történeti igényeikhez való ragaszkodásukért, s miközben elismerően szól lovagias jellemükről, finoman megfogalmazza gyanúját, hogy ti. a gyakorlatban kissé fafejűek. A könyv — úgy tűnik — az osztrákokkal kacsint össze s hiányzik belőle az ortodox magyar patrióták kívánságai iránti rokonszenv."173 TMCh. Boner: i. m. XXXV-XXXVI. fejezet, 644-577. 165 Uo.: 546, 661. 166 Uo.: 662, 560-2. 167 Szabad György: Forradalom és kiegyezés válaszútján (1860 — 61) (Bp. 1967) 605. 168 Ch. Boner: i. m. 566 — 674. 169 Uo.: 569. 170 Uo.: 571. 171 The Athenaeum, 1865. nov. 11., 645. 172 Bobért Bell: i. m. 120. 173 L. Stephen: i. m. 582. — Stephen ad képet arról is, hogyan vélekedtek Boner könyvéről megjelenése után Erdélyben. A munkát kevesen olvasták, ennek ellenére széles körben elterjedt a vélemény: a könyv tele van hazugságokkal, a szerzőt az osztrák kormány fizeti (682. 1.). Stephen cikkének tanúsága szerint Boner nevének puszta említése magyarok körében máris vihart keltett. Stephen nem csupán a kritika túlzásain, a könyv magyar-ellenessógén érzett felháborodásként értékeli ezt: ,,Ez nem pusztán egy rendkívül érzékeny hazafiasság, hanem az angol kritika iránti különleges
