Századok – 1975
Tanulmányok - Perényi József: A Keleten maradt magyarok problémája 33/I
68 PERÉNYI JÓZSEF a misároknak a hangsúlya a szó elején, nem pedig a szó végén van,7 8 mint a kazányi tatárban és a többi török nyelvekben, akkor bizony nemcsak a történeti források sokszor bizonytalan adataival támaszthatjuk alá nézetünket, hogy a misár tatárok részben a volgai magyarok utódai. Helyesebben: olyan kipcsakok (kunok) vagy tatárokról van szó, akik beolvasztották a keleti magyarokat, átvették nevüket, bizonyos antropólógiai sajátságaikat, sőt még nyelvüknek hatása is megmaradt mind a mai napig.7 9 * Most pedig áttérünk a mozsari szónak az orosz évkönyvekben való előfordulására. Mint láttuk, a XIV—XV. században az orosz évkönyvek és okmányok a mescser és a macsar alakot használták. A XVI. sz.-ban azonban az évkönyvekben megjelenik a helynevekből oly széles területen ismert mozsari alak is, amit a hangsúly miatt természetesen mazsari-na.\t kell olvasni, s az egyes szám alanyeset mazsar-nak hangzik. Történeti előzményül hangsúlyozzuk, hogy III. Iván moszkvai nagyfejedelem (1462—1505) egyesítette az orosz részfejedelemségeket, kiépítette az orosz centralizált államot, s egyre sikeresebben szorította vissza a kazányi kánságot, melynek uralkodóit a következő évtizedekben nem egyszer orosz csapatok ültetik trónra, s az orosz kánjelölt legtöbbször éppen a kaszimovi kán, Moszkva hűbérese. A kaszimovi kánság története a XVI. sz. első felében a kazányiak ellen vívott szakadatlan harcok története. III. Vaszilij (1505—1533) és IV. Rettegett Iván alatt a kaszimoviak jelentős vérveszteségeket szenvedtek. A háborúk történetét mellőzve, mindjárt áttérünk a Kazány 1552-ben történt elfoglalását megelőző eseményekre. A Szvijaga torkolatában emelt orosz erőd, a későbbi Szvijazsszk városa rendkívül nehéz helyzetbe hozta Kazány lakóit, elzárta a volgai hajóutat, s lehetővé tette, hogy az oroszok a folyón hajókkal hatalmas sereget dobjanak a város közvetlen közelébe anélkül, hogy a tatárok azt megakadályozhatták volna. Az 1551. évi hadjárat idején is ez az erőd volt a hadműveletek központja. Az évkönyv elbeszélése szerint IV. Iván cár itt a táborban megparancsolta Sigalej (Sejh Ali) kaszimovi „cárnak" és az orosz sereg vajdáinak, hogy az egész „hegyes oldalt", äZä/Z Volga jobbpartját eskessék fel a cár hűségére, s küldjék őket Kazány városa ellen. „És a cár és a vajdák megeskették a hegyi embereket, a hercegeket, a murzákat, a százados és tizedes főnököket (knyazi) és a csuvasokat, a cseremiszeket, a mordvinokat, továbbá a mozsarokat és tarhánokat, hogy híven fognak szolgálni .... hogy Szvijazsszk várától nem fognak elállni, állami jobbágyként megfizetik . . ." mindazokat az adókat, amelyeket eddigi uralkodójuknak, azaz a kazányi kánnak fizettek.80 '8 У. UI. Байчура : Звуковой строй татарского языка. II. Kazany, 1961, 193 — 194. '9 A nagy ellonmondásokkal terhes misárokkal foglalkozó irodalomból csak néhány alapvető munkát idézek. E. А. Малое: Сведения о мишпрях. Этнографический очерк. «Известия общества археологии, истории и этнографии при Казанском университете.» IV (1888). к.; В. А. Казаринов: О мишарях Чистопольского уезда. Uo. IV. к.;Г. Н. Ахмаров: О языке и народности мишарей. Uo. XIX. (1903). к.; Р. Т. Мухамедоеа: Татары-мишари. Moszkva, 1972. 80 Львовская летопись. ПСРЛ. XX. к., 482; más évkönyvekben a gornye ljudi hódoltatása ily részletesen nem szerepel, de azok is megemlékeznek arról, hogy a Szvijaga torkolatában történt erődépítés után az egész kazanyi föld (вся земля Казанская) békét kért a cártól. Az egész kazányi földet pedig a mollák, szeitek, seihek, ulánok, murzáksmég egy sor tisztségviselő, továbbá „. . . a csuvasok és cseremiszek és a mordvinok
