Századok – 1975
Tanulmányok - Perényi József: A Keleten maradt magyarok problémája 33/I
A KELETEN MARADT MAGYAROK l'ROBLÉM Aj A 59 Bármily érdekes volna is a „hegyi emberek" átállásáról, Kazány elleni támadásukról, versengésükről, majd az oroszoktól való elállásukról s újra csatlakozásukról beszélni, — erre itt most nincs lehetőség. Most csak az oroszban többes tárgyesetben levő mozsárov (tb. sz. alanyeset: mozsari) népnévvel foglalkozunk. Szabályos orosz alakja ez egy madzsar féle hangalakot mutató népnévnek. Nyelvészetileg tehát semmi akadálya, hogy a magyar népnévből származtassuk. De mi a helyzet történetileg? A megoldást tulajdonképpen már jeleztük annak megemlítésével, hogy Juliánusz a keleti magyarokat Tyetyusi vidéken találta meg, s az évkönyv által jelzett hely nem lehet 100—150 kilométernél messzebb északra. Világos tehát, hogy itt a volgai magyaroknak egy töredékéről van szó, amely valamilyen ok folytán nem költözött át a többiekkel a Mescserába. Itt, e vidéken századokon keresztül megtarthatták nemcsak nevüket, hanem még nyelvüket is, mert úgy néz ki a dolog, hogy itt, ahol át kellett térni a földművelésre, zárt faluközösségekben éltek. A keveredés elég lassan ment, hisz e túlnyomóan csuvas környezetben a cseremiszek, mordvinok és burtaszok az orosz oklevelek tanúsága szerint még a XVIII. században sem vesztették el nemzetiségüket, nyelvüket. Feltűnő viszont, hogy a források e vidéken a mozsarokat többé nem említik. Átvizsgálva több XVI—XVIII. századi kiadott és levéltárban őrzött, e vidékre való összeírást: ezekben csak csuvasok, cseremiszek, burtaszok és tatárok szerepelnek.8 1 Vajon mi lett a mozsarakkal? Hol kell keresni utódaikat? Legalább is így tette fel a kérdést A. F. Mozsarovszkij már 1884-ben.82 Ismerteti a mozsarokkal kapcsolatos idézett évkönyvi helyet. Végeredményben azt gondolja, hogy a csuvasok beolvasztották őket. Erre az volna a bizonyíték, hogy a csuvasok még az ő idejében is mizsernek, mizser-tatamiik, mizser-tutarnak, mescser-tutarnak, mescserjak-futamuk nevezik egyes falvak népét. E közleményhez V. V. Radlov, a kiváló orosz turkológus egy jegyzetet fűzött. Ebben kifejti, hogy a tatár nyelvben az utóbbi századokban az első szótagos ä hang i-vé változott, mint ezt már más összefüggésben fel is használtuk, s így a valaha mäsär-nek mondott tatárok, kiknek ez a törzsi neve, most misärnek nevezik magukat, s a Volga jobbparti kormányzóságokban laknak szétszórva. „Korábban sűrű tömegekben a kazányi kánság déli területein éltek (erre mutat nyelvjárásuk egysége), és akkoriban az orosz szomszédok mozsár néven ismerték őket".83 A Mozsarovszkij által felhozott csuvas elnevezések — úgy véljük — elsősorban pedig a mescser-tutar, s főleg a mescserja-tutar azt bizonyítják, hogy itt viszonylag későn betelepedett olyan falvakról van szó, amelyek lakossága az oroszok által Mescserának nevezett területről, azaz a kaszimovi kánságból és a tarhánok és a mozsarok ..." alkotják. Ez a felsorolás az ún. Carsztvennaja knyigaban egy békét kérő oklevél szövegének a kezdeteként van beiktatva, ПСРЛ XIII. k. 468, míg az ún. Kazanszkij letopiszecben a folyó elbeszélés részeként szerepel. Fontos, hogy ez utóbbi évkönyv eredetije jelöli a hangsúlyt is, s így kétsételen, hogy a mozsdry-b mazsary-nek kell ejteni. ПСРЛ. XIX. k. 392. 81 Список с писцовой и межевой книги г. Свияжска и уезда. Письма и межевания Никиты Васильевича, Борисова и Димитриева Андреевича Кнкина (1565—1567). Kazany, 1909. 82 А. Ф. Можаровский : Где искать в наше время потомков тех можар, которые в 1551 году среди поля Арского били с Казанскими верные присяге русскому царю? «Труды IV-ro археологического съезда в России.» Kazany, 1884, 2. г. 17—20. 83 Uo. 17.
