Századok – 1975
Tanulmányok - Benczédi László: Az 1670. évi tiszavidéki felkelés és társadalmi háttere 509/III–IV
578 BENCZÉDI LÁSZLÓ natkozásban sajátos kettősséget figyelhetünk meg: egyrészt a zömben protestáns városok aktív részvételét a felkelést megelőző rendi akciókban, másrészt viszonylagos tartózkodásukat a felkelés időszakában. Ami a rendi ellenzékkel való együttműködésüket illeti, ez különösen erőteljes volt a zömben német és szlovák lakosságú Garam vidéki bányavárosoknál, amelyek vezetőivel Nagy Ferencnek, Bory Mihálynak, Vitnyédy Istvánnak és Baloghy Gáspárnak szinte már a szervezkedés kezdetétől fogva intenzív kapcsolatai voltak (ez utóbbiról például Gerhard György Hont megyei esküdt azt vallotta, hogy mint Korpona város jegyzője a polgárok közül többeket magához fűzött, s általuk „a szegény tudatlan városi népet ámította").159 A megyei ellenzék és e városok együttes fellépése különösen határozottá vált a Selmecbányái evangélikus templom elfoglalása után, amely az 1670-es évek erőszakos templomfoglalásainak, az ellenreformáció újabb nagy támadásának amolyan előhírnöke volt 1669 februárjában.16 0 A három középfelvidéki bányaváros, Selmec-, Körmöc- és Besztercebánya nem hiába fordult ekkor támogatásért a 13 vármegyéhez: az 1669 májusi eperjesi gyűlés minden tekintetben szolidaritást vállalt a városok közjogi és vallási panaszaival, s az itteni tárgyalások egyik botránykövévé éppen a selmeci templom elvétele vált. Persze a vegyeslakosságú felvidéki szabad királyi és bányavárosok életében általában nagyon is kézzelfogható gazdasági okok és szociális feszültségek húzódtak meg a vallási ellentétek hátterében. A bányavárosok igazgatása ki volt véve a magyar kamarák hatásköréből, közvetlenül a bécsi udvari szerveknek volt alárendelve, s élén az a katolikus Joanelli kamaragróf állt, akinek a gazdálkodása ellen a panaszok végeláthatatlan tömege gyűlt fel ezekben az években, ami áttételesen ugyancsak a vallási sérelmeket táplálta. (Nem véletlen, hogy a keletmagyarországi felkelők egyik első dolga volt a gyűlölt kamaraispán szomolnoki jószágának felprédálása.) ,,Semmi tallért vagy aranyat nem hagynak itten, mind kiviszik az országból és amely lengyel pénzt el nem veszik Bécsben, idehozzák, s azzal fizetnek a bányászoknak" — olvassuk erről Baloghy Gáspár egyik levelében.161 Az eperjesi gyűlés is visszhangzott a Joanelli elleni támadásoktól: a kamaragróf lopja-csalja az országot, a Körmöcbányán vert pénzből kivonja a nemesfémet, az aranyat, ezüstöt és rezet a maga hasznára kiviteti az országból, s ezzel idehaza drágaságot okoz, stb; A magyar rendiség kétségtelen rugalmasságról s jó politikai érzékről tett tanúságot, amikor félretéve a nemesség és a városi polgárság között egyébként fennálló ellentéteket, a Habsburg-kormányzattal szembeni közös érdekeket állította előtérbe, s ilymódon a polgári elemet is bevonta a Habsburgellenes rendi ellenzékbe. Ennek a nemesi-polgári összefogásnak korunkban a protestáns vallási ideológia adta az eszmei keretét. De éppen ez a vallási ideológia volt az, amely egyben e szövetség korlátait is kijelölte, legalábbis a Wesselényi-mozgalom időszakában. Az ellenreformáció nagy rohama, a központi hatalom nyílt és közvetlen támogatásával (katonai, kamarai és természetesen főpapi segédlettel), ne felejtsük, az 1670 utáni évek fejleménye; erőszakos protestánsellenes fellépésekre 1670-ig még inkább csak egyes földes-159 NRA. 617/8, 6. tanúvallomás. 160 Ld. Franz Krones: Zur Geschichte des Jesuitenordens in Ungarn seit dem Linzer Frieden bis zum Ergebnisse der Ungarischen Magnatenverschwörung, 1645—1671. Archiv für österreichische Geschichtsforschung, 1893, 43. 161 1669. jún. 11. Nádasdy-lt. 18. sz. csomó, Nro. 631, folio 274-276.
