Századok – 1975
Tanulmányok - Benczédi László: Az 1670. évi tiszavidéki felkelés és társadalmi háttere 509/III–IV
AZ 1670. ÉVI TISZAVIDÉKI FELKELÉS 547 urak (illetve más helyi tényezők) egyéni túlbuzgóságából s a központi hatalom közvetett támogatásával került sor. Nem kis részben nyilván ez magyarázza, hogy az 1670 áprilisi nemesi felkeléskor a városok önkéntes csatlakozása végül is elmaradt. A felkelők vezérkara, mint láttuk, tervezte ugyan a bányavárosok elfoglalását (Rákóczi tekintélyes anyagi segélyt remélt innen), de a gyors összeomlás következtében erre — vagy az itteniek helyi megmozdulására — már nem kerülhetett sor. Ami viszont a kelet-magyarországi városokat illeti, közülük Kassa senátusa pl. hűvös, tartózkodó választ adott Rákóczi hűségkövetelésére.102 A legtekintélyesebb és legvagyonosabb eperjesi kereskedő, Czimermann Zsigmond is elzárkózott az ifjú fejedelem segélykérése elől 16 3 (nem úgy, mint később, amikor Thököly igencsak tekintélyes politikai és anyagi támogatást kapott a módos eperjesi kereskedőktől). Spork hadtestének megérkezésekor pedig a magyarországi városok, a vármegyékhez hasonlóan, ellenállás nélkül fogadták be a német katonaságot.164 A magyarországi városok magatartása tehát végeredményben sajátos kettősséget, egyfajta átmeneti állapotot fejezett ki: jelentős részük rokonszenvet mutatott a magyar rendek ellenzéki törekvései iránt, de azért Habsburg-ellenes érdekeltségük nem érte el a fegyveres szembefordulás mértékét. Egészében véve pedig minden tekintetben függvényei és függelékei maradtak a nemesi politikának. Ezt a városoknál megfigyelhető kettősséget, átmenetiséget valójában szélesebb értelemben, a Vasvár utáni magyarországi közállapotok egészére is jellemzőnek mondhatjuk. A politikai viszonyok alakulásában ekkorra rendkívül labilis, érzékeny egyensúlyi helyzet alakult ki a különböző hatalmi tényezők (a Habsburg-centralizáció, a magyarországi rendiség, a török hódítók és Erdély) között. Ebben a „nyitott" történeti szituációban, amelyből többfelé ágazhattak a továbbvezető utak, talán még az átlagosnál is több múlt a szubjektív történeti tényezőn, az emberek egyéni döntésén. A rendi ellenzék vezetői a legális orvoslás helyett, mint láttuk, végül is e kényes egyensúlyi helyzet teljes felfordítása, a hatalmi viszonyok radikális megváltoztatása mellett döntöttek. Az 1670-es felkeléssel így a viszonylagos nyugalmi helyzet felborult, s a kimozduló inga megkezdte ellentétes irányú lengését. Ezzel a kuruc—-labanc harcok sok áldozatot és szenvedést okozó évtizedei köszöntöttek Magyarországra.* 162 Ld. Holló Zsigmond 1670. ápr. 26-i átiratát a pozsonyi kamarához a 16. sz. jegyzetben. 163 Ld. EK. PE. AG. Nro. 234, 148. tanú, Sennyei István vallomását. 164 Lőcse meghódolására ld. Panier: i. m. II. 76, Kassáéra uo. 105. * Az 1670. évi felkelés eseményeinek felidézésében, mint látható, az Egri Káptalan hiteleshelyi levéltárában fennmaradt tanúvallatási anyag volt egyik legfontosabb forrásom. Erre a maga nemében egyedülálló kútfőre IIa Bálint volt szíves a figyelmemet felhívni akkor, amikor az — még valamikor az 1960-as évek első felében — néhány hónapra az Országos Levéltár részére volt kikölcsönözve. Mélyen sajnálom, hogy a kiváló tudós nagyértékű segítségéért már csak a halála után mondhatok nyomtatásban is köszönetet. A sokszáz oldal terjedelmű anyag feldolgozásában (másolásában) Pogány Mária volt a segítségemre; értékes közreműködéséért ugyancsak köszönettel tartozom. Tudatában vagyok annak, hogy mint minden tanúvallatásnak, úgy az itt felliasználtnak is korlátozott a forrásértéke. Egyebek között számításba kell pl. venni, hogy a tanúk emlékezete (gyakran több hónap elteltével) pontatlanul őrizte az események emlékét, avagy egyoldalú és szubjektív információkat nyújtott, nem is szólva arról, hogy joggal feltételezhető: a vallomástevők egy része — kinek-kinek az érdekei és a fennálló hatalmi viszonyok szerint — szándékosan is eltorzította vagy meghamisította a tónyeket. Ennek ellenére, mindezt figyelembe véve sem tartottam és tartom mellőzhetőnek e jegyzőkönyvek tanúságtételét. A jelen tanulmányban felhasznált vizsgálati
