Századok – 1975
Tanulmányok - Benczédi László: Az 1670. évi tiszavidéki felkelés és társadalmi háttere 509/III–IV
AZ 1670. ÉVI TISZAVIDÉKI FELKELÉS 543 — a rendi törvények nyílt félretételével a jobbágykatonák földesúri követelésre történő kiadásának megtagadására utasította a várkapitányokat.147 A hódoltság mentén birtokló nemesek ekkor, hogy a jobbágyaik végvárakba szökésével és visszatartásával előállt, valamint a török előnyomulása által okozott veszteségeiket kárpótolják, minden egykori — valódi vagy vélt — jobbágyalattvalójukat (nemegyszer azok gyermekeit és unokáit is) felkutatták, hogy 15—20 vagy akár 30 év múltán is érvényesítsék felettük földesúri joghatóságukat. Ami magát Szepesi Pált illeti, ő kettős minőségben is érdekelve volt az ebből eredő konfliktusokban. Egyrészt személy szerint követelte vissza akárhány végvári katonává felcsapott jobbágyát (egyízben, 1669 júniusában például a sajószentpéteri vásáron fogatta meg egyik volt alattvalóját),14 8 másrészt, mint Borsod vármegye alispánja, „hivatalból" is eljárt a nemesi osztályérdekek szolgálatában. így került sor 1668 januárjában a nagy port felvert ónodi összetűzésre Szepesi Pál és Petheő Zsigmond kassai vicegenerális között, amikor ez utóbbi Lipót tiltó rendelete alapján a várőrséggel együtt fegyveresen akadályozta meg, hogy az alispán megyei segédlettel jobbágykatonákat kényszerítsen vissza egykori földesuraikhoz. Emiatt azután Borsod vármegye január 18-i törvényszékén a nemesek „nem kicsiny zendüléssel és illetlen zajjal" tiltakoztak Petheő eljárása ellen, miközben Figedi Nagy András, Szepesi Pállal együtt, a „haza prédálói"-nak nevezte a végvári katonákat, akik, mint mondták, egytől-egyig megérdemelnék, hogy levágják őket. A megyei kongregáció előbb 12 ezer (!) emberrel Szepesit akarta Petheő birtokainak feldúlására küldeni, de aztán mégis jobbnak látta, hogy panaszát a 13 vármegye rövidesen összeülő újhelyi gyűlése elé terjessze.14 9 Az innen Bécsbe felutazó két követ azután vitte is magával a vármegyei ellenzék tiltakozását a jobbágykatonák visszatartása miatt — persze végül is eredmény nélkül, mert Lipót nem mutatott engedékenységet ebben a kérdésben.150 Hasonló tiltakozási hullámot váltott ki Sennyei Ferenc kállói főkapitány 1669 októberi eljárása is, aki harcrendbe állított katonasággal és kibontott zászlókkal várta a jobbágyrepeticióra érkező vármegyei embereket. Szabolcs vármegye erre fellármázta mind a 13 vármegyét, akik sorra küldték tiltakozó leveleiket Csáky Ferenchez: „miért kell azt őnagyságának cselekedni, hogy a földesurak jobbágyait a végházakból ki nem adatja . . . nem kicsiny országunk sérelmével?" — kérte pl. számon Zemplén vármegye Bónis Ferenc által átadott üzenete a kassai főkapitánytól.15 1 14 'Csáky-lt. fasc. 259/a, íolio 103—104. Lipót e végvári rendeletének előzményeiről és következményeiről (amelyek ismeretlenek eddigi történeti irodalmunkban) bővebben szóltam az 1973 szeptemberi vajai tudományos ülésen tartott korreferátumomban. Az előadás szövege „Egy végvár gondjai. A kállói »zenebona« 1666-ban" címmel megjelent az Élet és Tudomány 1974/27. számában — és a „Rákóczi-kori tudományos ülésszak, 1973. szeptember 20—21." (Vaja, 1976) o. kiadványban. 148 Erről szól a diósgyőri őrség Csáky Ferenchez intézett 1669. jún. 26-i levele, Csáky-lt. fasc. 265/c., továbbá Csáky Ferencnek ez ügyben Szepesihez írt levélfogalmazványa, 1669. júl. 1. uo. fasc. 265/b, végül Szepesi Pál 1669. júl. 7-i levele, uo. 149 A Szepesi Pál és Petheő Zsigmond közötti ónodi összetűzésről részletesen tájékoztat Petheő Zsigmond Rottalnak írt 1668. jan. 27-i levelében. Nádasdy-lt. 15. sz. csomó, Nro. 528, folio 85-86. Az esetről több vallomás szól az EK. PE. AG. Nro. 234 anyagában. 150 A 13 vármegye követeinek — Guth Dánielnek és Székely Andrásnak — adott utasítás, s Lipót 1668. márc. 12-én adott válasza megtalálható az Egyetemi Könyvtár, kézirattár, Pray-gyüjtemény XIX/42. Nro. 55, 56 alatt. 151 Ld. Sennyei Ferenc 1669. okt. 22-i és Zemplén megye 1669. nov. 12-i panaszlevelét Csáky Ferenchez. Csáky-lt. fasc. 265/b.
