Századok – 1975
Tanulmányok - Benczédi László: Az 1670. évi tiszavidéki felkelés és társadalmi háttere 509/III–IV
AZ 1670. ÉVI TISZAVIDÉKI FELKELÉS 535 bizony szabadítása a magyar nemzetnek nem lehet másunnét . . . hanem Erdélytől."11 3 A magyarországi akció bukásával a mozgalmon belüli hatalmi küzdelem lényegében eldőlt — Apafi javára ! A győztes helyzetéből a fejedelem most már nagyvonalú és adakozó lehetett, s messzemenően érdeke is volt, hogy ezúton ismét magához ragadja a kezdeményezést. Segítőkészségében — látva a protestánsellenesség szaporodó jeleit — talán a nemzeti motivációnál is erősebb hangsúlyt kapott vallási együttérzése. Hogy a magyarországi üldözéseknek elejét vegye, követet küldött és leveleket írt Bécsbe, később azt is tervezte, hogy a birodalmi választófejedelmekhez folyamodik közbenjárásukért.114 Rottalnak küldött levelében a magyarországi megmozdulást „nagyobbára pohár között lett tanácskozások" eredményének nevezte, amelyet ,,akik távol vannak, kétség nélkül, mint valami nagy és derék dolgot, úgy hallják, de a közel valók igen méltán megnevethetik, mert — mint megjegyezte — amidőn (volt) a kezdete, ugyanakkor lett a vége is annak a haszontalan mozgolódásnak, őfelsége egy(etlen) levelének érkezése véghez vívén azt, hogy akik annak előtte nagy dolgokkal álmodoztanak, akkor ismervén meg hibás cselekedetüket, ki szaladáshoz, ki könyörgéshez nyúlt, mintsem a resistentia felől gondolkodott volna." Majd miután a magyarországi felkelésnek ezt a finoman ironikus és sokban találó jellemzését adta, emelt hangon kelt a „végső elfogyáshoz közelítő magyar nemzet" védelmére, amelynek megmaradása — mint írta — érdeke az egész kereszténységnek, míg elfogyásából megbecsülhetetlen kár következnék.11 5 Amikor Apafi ezeket a sorokat leírta, 1670 június végén, Spork hadserege már teljesen ura volt Kelet-Magyarországnak. Az áprilisi felkelés sok ezer fős táborából végül is egyetlen ember akadt, aki a többiek szétosztása után is a császári hadsereg ellen fordította a fegyverét. A zempléni köznemes Bónis Ferenc volt ez a férfi, akit az ellenállás szervezése közben június 11-én egy 20 főnyi nemesi csapat fogott el és vitt megkötözve Spork táborába11 ® —, hogy onnan később a pozsonyi vesztőhelyre vezessen az útja. A nagyhangú kijelentések általános inflációja és devalválódása idején Bónis azon kevesek közé tartozott, akiknél nem váltak vízzé a szavak, ő az életével 1,3 TML. V. 261. 114 „Magyarország egészlen veszedelemben borult, Isten őfelsége tehet jól vélek. Rajtunk is ami áll, az sok szegény kereszténységet s ecelesiáinkat szánván, pro interpositione Macskási Boldisár uramat római császárhoz ő felségéhez felküldjük, s az mit az által véghez vihetünk, elkövetjük" — írta Apafi már 1670. máj. 16-én Telekinek, uo. 232. A választófejedelmekhez való folyamodás tervéről uo. 370. s köv. 115 1670. jún. 21. Nádasdy-lt. 17. sz. csomó, Nro. 684, folio 89. — Erdély és a Wesselényi-féle szervezkedés, s ezen belül az 1670 tavaszi felkelés viszonyáról újabban Trócsányi Zsolt adott áttekintést „Teleki Mihály (Erdély és a kurucmozgalom 1690-ig)" c. monográfiájában, Bp., 1972. Jelen tanulmányomban az Erdélyt illető kérdésekben a lényeges pontokon és összefüggésekben megegyező, vagy legalábbis hasonló következtetésekre jutottam, mint Tróesányinak ez az igen adatgazdag feldolgozása. Egyetlen részletben mutatkozik eltérés kettőnk álláspontja között: Trócsányi, elfogadva Pauler Gyula érvelését (i. m. I. 317 — 321), fenntartás nélkül koholtnak tekinti a Rákóczi erdélyi fejedelmi igényéről szóló portai információt (Id. i. m. 82 — 83). A magam részéről ismételten megjegyezném — anélkül, hogy itt most felsorolnám az érveimet —, hogy (amint arra a 97. sz. jegyzetben is utaltam) nem tartom lezártnak és megoldottnak a kérdést. 116 Bónis elfogásáról Czeglédi Mihály számolt be 1670. jún. 13-án Bónis Ferencnének írt levelében. OL. Bónis-lt. fasc. 3., 1670/2, folio 9. — Egy 1670. jún. 19-én kelt irat a Bónist fogságba ejtő, többségükben homonnai nemesek névsorát tartalmazza. Uo. 1670/1, folio 23.
