Századok – 1975
Tanulmányok - Benczédi László: Az 1670. évi tiszavidéki felkelés és társadalmi háttere 509/III–IV
536 BENCZÉDI LÁSZLÓ hitelesítette a felkelés alatt tett állítólagos fogadalmát: „Csak kilencen legyenek, akik felkehiek a magyar szabadság mellett, én a tizedik leszek. A szabadságomért kész vagyok meghalni !"11 7 S milyen kifejező az is, amit a szepesi kamara jogügyi igazgatója, Cseróczy Kristóf írt róla, nem sokkal a letartóztatása után: „Bónis uramnak rosszul van a dolga, mert nem tudja magát megalázni."118 Hamarosan kiderült, hogy a keleti országrészeket megszálló német katonaságnak és mögötte a bécsi kormánypolitikának elsőrendűen a büntetés és a bosszúállás, illetve a rendi önállóság gyökeres felszámolása, nem pedig a viszonyok békés rendezése a célja. Június közepén megkezdődtek a vallatások, a letartóztatások és a tömeges konfiskálások. A rettegés, a szenvedés és üldöztetés válogatás nélkül utóiért mindekit, akár részt vett az ellenzéki mozgalmakban, akár loyális maradt a kormányhoz. A távollevő ,,rebellis"-ek helyett nem egyszer otthon talált feleségeiket hurcolták börtönbe, amit Abaúj vármegye egy 1670. június 28-i panaszlevele joggal nevezett ,,a magyarországi históriákban hallatlan példá"-nak.11 9 A szatmári vár tömlöcébe zárt Bocskai Istvánnét például — mint azt az egyik kamarai jelentés tudtúl adta — „tetőtől fogvást talpig úgy elverték, alsó ingben hagyván, hogy az inán folyt le a vér".12 0 Apafi kelt a szerencsétlen asszony védelmére, a törökök példáját olvasva a császáriak fejére, akik annak idején egy ujjal sem nyúltak a száműzött havasalföldi vajda feleségéhez.12 1 Június 10-étől megindult a menekülők áradata is. „Azokban a napokban majd az egész ország szekere hátán ült"— olvassuk az egyik kamarai jelentésben.12 2 A kezdeti pánik után, igaz, sokan visszatértek, de nem kevés volt azoknak a száma, akik — az elmúlt mozgalmakban kompromittálva — évekig tartó bujdosásba kényszerültek. A menekülőket szinte kivétel nélkül Erdély fogadta be, ahol Apafi még május közepén intézkedett elhelyezésükről.12 3 Június 20-án már 85 menekült nemes húzódott meg Huszt várában,124 s magyarországi bujdosókkal telt meg Máramaros, Kővár és Somlyó vidéke is. Az 1666-tól kibontakozó ellenzéki szervezkedés és a belőle kinövő 1670-es tavaszi felkelés ezzel elbukott, véget ért. A mozgalom maga, a befejező felkelés elvetélésével együtt, önmagában tekintve, kisebb súlyú és méretű eseménysorozat volt, mint amivé történeti következményei tették. A büntetés, még a Habsburg-államrezon szemszögéből nézve is, aránytalanul nagyobb volt az elkövetett „bűn"-nél. A mozgalom súlyát valójában a bécs i kormány növelte meg azzal, hogy benne ürügyet, leverésében pedig""alkaïmat látott régóta dédelgetett tervének keresztülvitelére: az abszolutizmus magyarországi bevezetésére. 117 Bónisnak ezt a kijelentését Csobádi Gáspár vallomása tartotta fenn. EK. PS. P. Nro. 196. 118 Ld. levelét Batthyany Borbálának, 1670. jún. 26. OL. Batthyany-lt. Missiles, 9213. 119 Litt. Cam. Seep. 1204. 1670. július, folio 5. Abaúj megye panaszlevelét ld. mellékletként. 120 Holló Zsigmond írta a pozsonyi kamarának 1670. jún. 25-én. Litt. fasc. 51. 1670/179. 121 Ld. levelét Rottalnak 1670. jún. 22-én. Nádasdy-lt. 17. sz. csomó, Nro. 584, folio 91. 122 Radi István írta 1670. szept. 15-ón Újhelyről. Repr. raksz. 3215. 123 Ld. 1670. máj. 15-i levelét Telekinek a 114. sz. jegyzetben. 121 Ezt Ispán Ferenc írta 1670. jún. 20-án Telekinek, TML. V. 289.
