Századok – 1975
Tanulmányok - Benczédi László: Az 1670. évi tiszavidéki felkelés és társadalmi háttere 509/III–IV
AZ 1670. ÉVI TISZAVIDÉKI FELKELÉS 533 szív magatartást tanúsított; az 1669—70. évi akciókba való tevékenyebb bekapcsolódástól már csak a Zrínyivel való személyi ellentétei is visszatartották. Hogy az újra és újra feltámadó udvari intrikák és gyanú alól tisztázza magát, 1669 őszén Lipót lábai elé borult, míg egy szerzetes jóakarója terjedelmes emlékiratban igyekezett a rendi szervezkedés korábbi szakaszában játszott szerepét a kormány szempontjából elfogadhatóvá tenni.10 2 Az 1670 márciusi besztercebányai gyűlésen azonban ismét élénkebbé vált a tevékenysége. Familiárisa, Hidvéghy Mihály itt ,,a követek nyilvános ülésén mintegy az összes tanácsosok direktoraként viselkedett, amiről csaknem mindenki azt tartotta, hogy Nádasdy titkos utasítására cselekszi".10 3 Nagy Ferencnek ez a vallomásrészlete arra utal, hogy az ellenzéki hangulat szításával az országbíró ekkor megint korábbról ismert, kettős politikai taktikájának a folytatásával kísérletezett. A Zrínyi—Rákóczi-féle vállalkozás összeomlása után még aktívabbá vált a tevékenysége. 1670 májusában azt tervezte, hogy vagy személyesen látogat el Erdélybe, vagy Teleki, illetve Bánffy kiküldését kéri Apafitól; mint Teleki írta róla: „úgy hiszem, ő még akarna valamit".10 4 Ennek a „valamit akarás"-nak adta jelét ismételten 1670 júniusában is. A keletmagyarországiaknak küldött június 6-i levelében arról biztosította az ellenzékieket, hogy ő „igaz fia és tagja" maradt a hazának, s azt vére kiontásával is kész oltalmazni, „aminthogy — mint írta — ezen keserves állapotjában is a magam személye jelenlétével kegyelmes urunk őfelsége előtt szívesen törekedtem és esedeztem volna, ha a maga hasznát egyedül kereső s szegény országunknak csak sírját óhajtó . . . embereknek (ti. Szelepcsényinek és Rottalnak) ellenünk való mérges fulánkodása nem gátolt volna".105 De Nádasdy aktivizálódása nem szorítkozott csupán az udvarnál való közbenjárásra. Június végén Hidvéghy Mihály és Nagy Ferenc útján újabb üzenetet juttatott el a keletmagyarországiakhoz, hogy ne kedvetlenedjenek el, ne álljanak el szándékuktól, s ha csalódtak is Zrínyiben, bízzanak a török kedvező döntésében, ő a maga részéről meg fog felelni tisztségének és a haza iránti kötelességének.10 ® Amikor aztán 1670 júliusában Hidvéghyt, augusztusban pedig Nagy Ferencet is letartóztatták, s az ő mindenre kiterjedő vallomásukból fény derült Nádasdy e legutóbbi üzenetére is, végleg eldőlt az országbíró sorsa. Ellenségei már régóta szerettek volna lecsapni rá, s most kapóra jött az ürügy: Nádasdy, íme, 1669 novemberi ígéretei és a császár akkor mutatott jóindulata után is folytatta kormányellenes tevékenységét, nem Zrínyi, hanem ő a titkos szervezkedés tulajdonképpeni vezére. Az országbírót ezek után szeptember 3-án tartóztatták le pottendorfi kastélyában.107 A mozgalomban játszott ellentmondásos, többnyire visszás szerepének ez a legrokonszenvesebb — mert kétsegïëlën politikai állhatatosságra és emberi együttérzésre valló — befejező mozzanata nem kis részben járult hozzá bírái vele szemben tanúsított kérlelhetetlenségéhez, s tragikus halálához 8 hónappal később. De a Habsburg-ellenes mozgalom további alakulása szempontjából az országbíró egyéni akciójánál természetesen minden tekintetben nagyobb je-102 Vö. Pauler: i. m. I. 282—286. 103 NF. 1670. szept. 14. 101 Levele Bánffy Déneshez, 1670. máj. 14., TML. V. 221. 105 Nádasdynak ez a levele másolatban maradt meg Szelepcsényi Bottalhoz írt 1670. júl. 4-i levelében. Nádasdy-lt. 15. sz. csomó, Nro. 535, folio 424. 10e Ld. Nagy Ferenc 1670. aug. 22-i lócsei nyilatkozatát. Wien, Staatsarchiv, Hungarica, Specialia, fasc. 322/C, folio 21—24. ie7 Pauler: i. m. II. 142.
