Századok – 1975
Tanulmányok - Benczédi László: Az 1670. évi tiszavidéki felkelés és társadalmi háttere 509/III–IV
532 BENCZÉDI LÁSZLÓ — arra a vakmerőségre őt csak a rossz tanácsok vették, kiket kész mindjárt megjelenteni, írásukat felküldeni és némelyeket közülük őfelsége kezébe adni, s azonkívül is egynéhány ezer embert az őfelsége többi rebellisei ellen küldeni."98 Ebből a felajánlkozásából aztán meg is valósult annyi, hogy június végén Rákóczi a császáriaknak átadott egy „Declaratio sincera" című iratot, amelyben egyéb tények mellett közölte annak a 16 „ligista" (azaz ligatag) ellenzékinek is a nevét, aki kezdettől fogva résztvevője volt a konspirációnak.9 9 Ez az értékes névsor mindenestre Rákóczi önkéntes vallomása útján került először a bécsi kormányszervek birtokába. Báthory Zsófia mindenkin túlszárnyaló katolikus ügybuzgalma, embereinek bécsi kilincselése, s nem utolsósorban magának Rákóczinak kinyilvánított készsége — ha nem is viták, ellenállások nélkül — végül is kikövezte az utat a bécsi udvar és a Rákóczi-ház kiegyezéséhez. A fontosabb Rákóczivárakba, Patakra, az Eperjes melletti Sárosba és Ecsedbe német őrséget fogadtak, s a fejedelemi ház hosszas alkudozások után készpénzben és élelemben összesen 350 ezer frt. értékű sarc fizetésére kötelezte magát, részben a „rebellió" okozta károk jóvátételére, részben Rákóczi életének és szabadságának megváltására.100 Kora nem fukarkodott az ítéletekben a fejedelemség nélküli fejedelem politikai pályafutása és annak dicstelen záróakkordja felett. „Senki széles e világon nem volt, nincs és nem is leszen, aki több kárt tett Magyarországnak, mint Rákóczi, s ha az én valamelyik fiam cselekedte volna ezt, megköveztetném, s én volnék az első, aki agyonütném a rossz embert" — írta például róla e súlyos szavakat még a felkelés napjaiban, első felindulásában, Forgách Ádám tárnokmester.101 Ami viszont a börtönbe hurcolt, vagy bujdosásba kényszerült közfelkelőket illeti, ők természetesen nem osztották a labanc nagyúr politikai szemléletét, s nyilván nem tették a magukévá személyi ítélkezésének az élét sem. De ha emberileg talán meg is értették az ifjú fejedelem ,,különbéké"-jét, nagy közösségi céljaikhoz a továbbiakban természetesen Zrínyi, Nádasdy és Frangepán mártírhalálából merítettek elszántságot, míg Rákóczi alakjára a hallgatás sűrű függönyét eresztették. 1677-ben bekövetkezett haláláig sokatmondó, néma csönd vette körül a közélet mezején elbukott ifjú fejedelem alakját. Rákóczi visszavonulásával végleg szétesett az a politikai szövetség, amely az 1670 áprilisi felkelés alapját képezte. Mindazok, akikben megvolt a készség az éppen csakhogy megkezdett Habsburg-ellenes küzdelem folytatására — és ezek száma azért nem volt csekély — 1670 május eleje után vezetés és anyagi támogatás nélkül maradtak. Fizetés, szolgálat és fővezér let híján a keleti országrészekben felgyülemlett tekintélyes katonai erő is kihasználatlanul hullott szét. A Zrínyi—Rákóczi-féle irányzat csődje most ismét annak a két tényezőnek a súlyát és lehetőségét növelte meg a Habsburg-ellenes mozgalmon belül, amelyet a Zrínyi—Rákóczi szövetség létrejötte és aktivizálódása 1669 tavaszától egyre inkább félreszorított: Nádasdyét és az erdélyi politikáét. Ami az országbírót illeti, az 1668-as felkelési terv kudarca után ő többé-kevésbé pasz. 98 Szelepcsényi Rottalnak, 1670. máj. 20. Nádasdy-lt. 15. sz. csomó, Nro. 535, folio 422. 99 Ld. Wien, Staatsarchiv, Hungarica, Specialia, fasc. 325/A. folio 141. 100 Pauler: i. m. II. 257-258. 101 Levele Nógrád megye alispánjának, 1670. máj. 7. OL. Forgácb-lt. fasc. 18, 1670/1, folio 117.
