Századok – 1975

Tanulmányok - Benczédi László: Az 1670. évi tiszavidéki felkelés és társadalmi háttere 509/III–IV

530 BENCZÉDI LÁSZLÓ azután ,,magyartalanság"-gal és „nemzetéhez való szeretetlenség"-gel vádol­ták, felhánytorgatták hűtlenségét az őt felnevelő pataki házzal szemben, sőt árulónak is kikiáltották, úgyhogy a felkelés napjaiban szinte ki sem merte tenni a lábát otthonából. A Zrínyi-féle fordulat után természetesen egyszeriben megnőtt a tekintélye, mint akit az események igazoltak, s ő aztán jelentős részt is vállalt a tállyai és gönci fegyverletételi határozatok kimondatásában.90 A Baxáéhoz sok tekintetben hasonló szerepet játszott Zemplén vármegye alispánja, Szemere László is, a középnemesség kimondottan jómódú, felső rétegéből, ahogy egyszer Csáki István jellemezte őt, egy „nagyobb értékű, mint idejű és eszű főember".9 1 ők mindketten a vármegyei mozgalom idő­szakában — tehát viszonylag későn, már csak 1670 telén — sodródtak az ellenzékiek szervezkedéséhez, s azok közé a nemesek közé tartoztak, akik valódi meggyőződésük ellenére keveredtek belé az eseményekbe. De rajtuk és a hoz­zájuk hasonlókon kívül május—júniusban már a régebbi interessátusok kö­zött is megbomlott az egység, s akadtak közöttük, akik céltalannak tartották a további ellenállást. így mindenekelőtt Nagyidai Székely András, Csáky Ferenc hadbírája, aki az 1666 augusztusi murányi gyűlés óta volt résztvevője az ellenzéki szervezkedésnek, de a tállyai gyűlésen immár ő is Rákócziék ellen fordult92 — továbbá Fáy László, aki Abaúj megye júniusi gönci gyűlésén Baxával együtt a főellenzője volt a nemesség inszurrekciójának, s akiről emiatt Szuhay még az 1672. évi kuruc támadáskor is úgy nyilatkozott, „kár, hogy csak egyszer halhat meg, pedig hét halált érdemelne", mert — mint mondta — 1670-ben Baxával együtt ők vesztették el a hazát „az ő nagy eszük­kel".93 Az 1670 márciusától követett Habsburg-politika szellemére egyébként mi sem jellemzőbb, mint az a tény, hogy az itt felsorolt mérsékelt „béke­pártiak", akiknek csakugyan nagy részük volt a fegyveres ellenállás meg­hiúsításában, s nem csekély személyi kockázatot is vállalva, többet tettek az ország pacifikálásáért, mint a kormány akárhány főtisztviselője, ezév őszén már kivétel nélkül a császári börtönök mélyén senyvedtek, miközben birto­kaikat a kamara konfiskálta. Igazában mégsem a felkelők nyílt kisebbségbe jutása, leszavazása volt az alapoka az ellenzéki mozgalom 1670 májusában bekövetkezett összeomlá­sának ; mindez inkább az általános hátterét és keretét adta a széthullás folya­matának. Itt is figyelembe kell ugyanis vennünk azt a tényezőt, amely egyik legfőbb összetevője, szinte alapadottsága volt a XVII. századvégi magyar nemesi politikának: azt ti., hogy a török hódoltság torkában élő nemesség helyzetéből — ha döntő érdekeik mindvégig is a törökkel állították szembe őket — a megoldás útjára, a „modus vivendi"-re nézve egyaránt lehe­tett törökellenes és török szövetségi, azaz behódolási következtetéseket le­vonni, s hogy e „határhelyzet" következtében a nemesség tömegei — számos külső körülménytől függően — könnyen csoportosulhattak át akár az egyik, akár a másik irányba. Ebben a hallatlanul kiegyensúlyozatlan, labilis szituá-90 Baxa István közszereplésére vonatkozó tanúvallomások nagy számmal talál­hatók az Egri Káptalan hiteleshelyi levéltárában. Ld. EK. PS. P. Nro. 94, 110, 113, 136, 148, 161, 208. 91 Szemere László felkelés alatti magatartására vonatkozó vallomások uo. a P. Nro. 210, 218, 228. sz. alatt találhatók. Csáki István idézett megjegyzése Rottalnak irt 1667. szept. 14-i levelében olvasható. Nádasdy-lt. 14. sz. csomó, Nro. 498, folio 167. 92 Ld. EK. PS. P. Nro. 219. 93 Fáy Lászlóra vonatkozó vallomások uo. P. Nro. 129 és Q. Nro. 194 alatt.

Next

/
Thumbnails
Contents