Századok – 1975
Tanulmányok - Benczédi László: Az 1670. évi tiszavidéki felkelés és társadalmi háttere 509/III–IV
AZ 1670. ÉVI TISZAVIDÉKI FELKELÉS 527 magától minden gyanút elhárítani, hogy bármi köze is lett volna hozzájuk. Sőt, királya, XIV. Lajos — az 1668 januári francia—osztrák titkos szerződés szellemében — a követen keresztül arról biztosította a császárt, hogy minden baját a magáénak tekinti, s nemcsak jókívánságait küldte neki az ellenségeivel való leszámoláshoz, de szükség esetén támogatását is felajánlotta, „amenynyiben azt saját ügyeinek az állása lehetővé teszi".72 De a francia udvaron kívül, a birodalmi választók közül a szász választó, sőt a magyar ellenzékiek egykori nagy szövetségese, a mainzi érsek is Bécsnek ajánlották fel a segítségüket.7 3 Maga a török pedig, Rákócziék legfőbb reménysége, aki miatt mindenki más idegenkedve húzódott félre, majd fordult szembe az interessátusokkal, a kritikus hetekben ismételten megnyugtatta Bécset, hogy a magyarországi felkelés ügyében nincsen érdekelve, sőt a budai vezér éppenséggel örömét fejezte ki a „zavargó emberek" megrendszabályozása felett.7 4 A kajmekám is a szultán barátságáról biztosította a konstantinápolyi császári rezidenst, ha ellenszolgáltatásul a bécsi udvar nem gördít akadályt a lengyelországi török tervek útjába.7 5 A kör ezzel bezárult: a magyarországi felkelők magukra maradtak. Ha valamikor, úgy Bécs most valóban szabad kezet kapott, hogy senkitől és semmitől sem zavartatva, úgy bánjon el ellenfeleivel, ahogy neki tetszik. Néhány nappal Zrínyi levelének elküldése után tehát már úton is volt a magyar kancellária mandátuma, amely a fegyverek azonnali letételére szólította fel a magyarországi vármegyéket, szigorú büntetéssel fenyegetve mindazokat, akik kitartanak Rákóczi mellett. Nemhiába sürgette Zichy István is — mindenki mást megelőzve — a hűtlenek jószágainak legfoglalását :7 6 április 26-án napvilágot látott az első konfiskációs rendelet, amelyet aztán annyi száz hasonló követett az elkövetkező évtizedekben. S ami a legfontosabb, április 29-én császári rendelet adta tudtúl újabb német sereg küldését Magyarországra.77 A horvátországi zavarok lecsillapítása ugyanis nem okozott valami nagy gondot az udvari haditanácsnak; Spankauról már április 25-én azt írta Zichy, hogy ,,egy regiment dragonnyal és két regiment gyaloggal . . . Pozsonynál megyen által, hogy a többi, Ausztriából, Morvából, Csehországból és Sziléziából jövő hadakkal a Vág mellékén megegyezzen".7 8 A kamaraelnök úgy tudta, hogy az újabb toborzások eredményeként május közepére 30 ezer, egy hónappal később pedig újabb 20 ezer katonája lesz a császárnak.7 9 Ebből az erőből végül is mintegy 8—9 ezer fő összpontosult május 20-a körül a Vág völgyében, 72 „J'y contribueray aussi avec plaisir de tout mon pouvoir, autant que l'estat de mes propres affaires me le permettra" — ennek közlésére hatalmazta fel többek között XIV. Lajos Gremonville-t 1670. ápr. 18-i levelében. Vö. BogiSié: i. m. 149. — A követ máj. 18-i jelentésében számolt be a francia ajánlat fogadtatásáról: Lipót udvariasan megköszönte a segítséget, de reményét fejezte ki, hogy a maga erejéből is úrrá lesz Magyarországon. Uo. 157. 73 Lüek: i. m. I. 192. 74 Lilék: Karakteristik der kroatischen Verschwörer Petar Zrinski, Fr. Frankopan und der Katarina Zrinska im Lichte der historischen Wahrheit. Celje. 1928, 114. 75 Legalábbis ezt jelentette Gremonville 1670. máj. 30-án XIV. Lajosnak, BogiSié: i. m. 161. 76 „Eleget urgeálom, parancsoljon őfelsége, foglalják a nyilvánvaló árulók jószágit, de itt nem szoktak semmivel is sietni" — írta Zichy már 1670. ápr. 20-án (!) a pozsonyi kamarának. Litt. fasc. 51, 1670/91. 77 Az említett császári rendeletekre ld. Pauler: i. m. II. 40—41. 78 Litt., fasc. 51, 1670/97. 79 Ld. 1670. ápr. 23-i levelét, uo. 1670/94.