Századok – 1975
Tanulmányok - Benczédi László: Az 1670. évi tiszavidéki felkelés és társadalmi háttere 509/III–IV
518 BENCZÉIH LASZLÖ nyerésére (mint az egyik vallomásban olvashatjuk: „megtévesztésére") hangoztatták őket. Hiszen épen Kende Gáborról és a szatmáriakról jegyezték fel például, hogy amikor nem a megyegyűlés színe előtt beszéltek, hanem a felkelők táborában nyilatkoztak, ők is egészen más húrokat pengettek, ilyesmiket mondván: „őfelsége nem lesz többé Magyarország királya, hanem Zrínyi Péter" 2 9 . S itt érkezünk el ahhoz a kérdéshez, hogy a Habsburg-uralom megdöntése esetén kinek szánták a felkelők — milyen megfontolások alapján, s minő feltételek mellett — a török fennhatóság alá kerülő Magyarország koronáját. — „Közönségesen folyt a hír, hogy a német az ellenség és Rákóczi Peren с a király" — olvassuk erről az egyik Munkács környéki nemes vallomásában,30 s az eddig felkutatott források alapján azt kell mondanunk, hogy ez volt a legelterjedtebb változat, természetesen elsősorban az északkeleti vármegyékben, a Rákóczi-birtokokon élő lakosság, s főként a fejedelmi háztól függő nemesség körében. Orosz Pál Ung megyei nemes például állítólag kijelentette: „Immár Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem a mi kegyelmes urunk, több urat ezután nem tartunk őnagyságánál."31 Ugyancsak Ungban egy Ónodi Mihály nevű ember is Rákóczi királyságát híresztelte, mégpedig olymódon, hogy koholt török levelet hordozott a falvakon, amely szerint „a török Rákóczi Ferenc fejedelmet a magyarországi királysággal biztatta volna és megoltalmazza, Mohammed koporsójára esküdvén".32 Ez a levél egyébként — olvassuk egy másik ungi nemes vallomásában — „nem kevés bátorságot adott a népnek", hogy csatlakozzék a felkelőkhöz.3 3 Ez utóbbi esetben persze nagy on is kézenfekvő az a feltételezés, hogy az ilyen leveleket épen Rákóczi környezetéből terjesztették, propagandisztikus céllal. Rákóczi Ferenc mellett, mint a fenti szatmári példából ls látható, a Rákóczi-birtokoktól távolabb fekvő területeken gyakran emlegették Zrínyi Péter királyságát is. Ezzel szemben nem maradt nyoma az Apafi királyságához, illetve általában az erdélyi uralom kiterjesztéséhez fűzött várakozásoknak. Ebben a negatívumban az fejeződik ki, hogy az 1670 áprilisi felkelés magyarországi gyökerekből sarjadt, függetlenül az erdélyi politikától, sőt attól — mint később még közelebbről is látni fogjuk — nagyfokú idegenkedéssel kísérve. Ami már most a keletmagyarországi protestáns nemesi ellenzék derékhadának és konspirátor vezetőinek a jövendő uralmi formáról vallott elképzeléseit illeti, nincs tudomásunk arról, hogy a felkelés heteiben nyíltan ellenezték volna akár Rákóczi, akár Zrínyi királyságát, de számos közvetlen és közvetett bizonyíték szól amellett, hogy egyiket sem tartották eldöntött kérdésnek, korántsem támogatták őket feltétel nélkül, s mégha a kettő közül valamelyik meg is valósult volna, azt egészen másként értelmezték, mint akár a fejedelmi ház, akár a Zrínyi-család familiáris-hívei. Hogy a jövő politikai berendezkedéséről milyen elképzelésük volt, azt a leghitelesebben egy Bónis 29 Uo. Id. a 120. tanú, Debreczeni Ferenc vallomását. Szó szerint: „Ab iisdem (ti. Kendétől és Gyulafitól) audivit, quod Sua Maiestas amplius non sit futurus rex Hungáriáé, sed Petrus Zrínyi." 30 NRA. 1737/3, 8. tanú, Módra György. 31 Kovács Boldizsár vallomása, mellékletként Hartyáni András Rottalhoz írt 1671. márc. 25-i levelében. Nádasdy-lt., 17. sz. csomó, Nro. 597, folio 294 — 296. 32 NRA. 1737/5. 70. tanú, Borbély Miklós vallomása. 33 Uo. 80. tanú, Fejórpataki Miklós vallomása.
