Századok – 1975
Tanulmányok - Benczédi László: Az 1670. évi tiszavidéki felkelés és társadalmi háttere 509/III–IV
514 BENCZÉDI LÁSZLÓ mer bemenni kassai hivatalába, mert attól tart, úgy ne járjon, mint annak idején Dóczy András főkapitány, „akit vasba veretvén a városiak, úgy adtak kézbe Bethlen Gábornak".1 2 Leliet-e ezek után csodálni, hogy a főkapitány és a vicegenerális megfutásával — ami önmagában is a bécsi udvar magyarországi hadi politikájának általános csődjét tükrözte — a keletmagyarországi hadszervezet egésze is oldott kéveként hullott szét már a felkelés első fuvallatára ? Ugyanakkor, a Habsburg-hadszervezet szétesésével egyidőben — és e folyamat visszájaként — tekintélyes katonai erő halmozódott fel az 1670 áprilisában szárnyát bontogató Habsburg-ellenes felkelés oldalán. A korábban gyűjtött vármegyei bandériumok mellett, két havi zsold ígéretére, sorra a felkelők oldalára álltak a szendrői, ónodi, diósgyőri, kallói és ecsedi várőrségek (így Diósgyőrben maga Szepesi Pál ígérte, hogy a katonáknak fizetést hoz Rákóczitól), s a szatmári őrség magyar katonasága is kapcsolatba lépett a felkelő seregek ottani részlegével.13 Mustrát tartottak a hajdúvárosok is, s ezen felül Rákóczi a maga költségén már a felkelés kitörése előtt mintegy ezer lovast és 500 gyalogot fogadott a „szabad legények" kimeríthetetlen tömegéből.14 S mindehhez járult több vármegyében (így Zemplénben, Szatmárban és Sárosban) a nemesi felkelés kihirdetése, továbbá a parasztok összeírása is, akik minden 5 ház után egy személyt voltak kötelesek hadba állítani.15 Mindezt figyelembe véve, nem túlzás talán, ha a felkelő seregek összlétszámát 1670 április végén mintegy 12—15 ezer főre becsüljük. Ekkora sereggel már meg lehetett valósítani a keleti országrészek feletti szinte zárt katonai ellenőrzést. Az utakat, réveket mindenütt a felkelők vették birtokba, a postákat, harmincadosokat feleskették, aki ellenállt, azt fogságra vetették. A Kassán székelő szepesi kamara működését jóformán lehetetlenné tették.1 6 Az úton levő kisebb német egységeket mindenfelé felkelő csapatok fegyverezték le: egy német századot, amely Szatmár felé tartott, Eperjes külvárosából Rákóczi sárosi várába, a szendrőiek egyik részlegét a kassai útról a fejedelem szerencsi várába kísérték.1 7 A Kelet-Magyarországon levő összes német erők Tokaj és Szatmár falai közé szorultak, miközben mindkettőt mintegy 6—6 ezer főnyi felkelő sereg zárta körül, úgyannyira, hogy még a folyókon leúszó fadarabokat is ellenőrizték.1 8 Amikor pedig az utóbbiból április 12 Pethoő Zsigmond Rottalnak, 1670. ápr. 23., Sztropkó. Nádasdy-lt. 15. sz. csomó, Nro. 628, folio 135-136. 13 A magyar katonaság csatlakozását részletekbe menően ismerteti Pauler: i. m. II. 16-25. 14 Erről Suskovits János diósgyőri kapitány 1670. márc. 5-én értesítette Csáky Ferencet. Csáky-lt. fasc. 265/c. 15 EK. PE. AG. Nro. 234, 82. tanú, Fodor János - továbbá OL, Neo-Regestrat,a Acta (a továbbiakban NRA) 1737/2, 44. tanú, Bálintffy János vallomása. 16 Ez derül ki a szepesi kamara (Holló Zsigmond kamarai tanácsos) 1670. ápr. 26-i átiratából a pozsonyi kamarához: ,,. . .observatis undiquaque viis per Rakoczianos, nihil inde (ti. a Tiszántúlról) iam nobis referri potest . . .пес litteras iam eo mittere possumus." OL. Litterae Camerae Scepusiensis (továbbiakban: Litt. Cam. Seep.) fasc. 1204, 1670. ápr., folio 31 — 32. A harmincadosok felesketésére ld. Holló 1670. máj. 3-i levelét, uo. 1670 máj. folio 7 — 8. 17 Erre vonatkozó tanúvallatási jegyzőkönyvek: EK. PS. P. Nro. 235, 236, PE AG. Nro. 266, illetve AG. Nro. 268. 18 Cherney Pál írta a szepesi kamarának Bereg vármegye egyik szolgabírája, Keviczky Miklósnak a felkelés alatti intézkedéseiről: „megparancsolta, hogy Oroszinál a hidon által menőknél, sőt még a koldusok botjában is megnézzék és vizsgálják, hogy valami levél ne vitetődjék, aki által őfelsége vagy hívei értetődnének (értsd: értesíttetnének), sőt azt is megparancsolta, hogyha a Szamoson valami tőke avagy darab fa
