Századok – 1975
Tanulmányok - Benczédi László: Az 1670. évi tiszavidéki felkelés és társadalmi háttere 509/III–IV
Benczédi László: Az 1670. évi tiszavidéki felkelés és társadalmi háttere* A felkelés kitörése és kezdeti sikerei Az 1670 márciusában megtartott besztercebányai gyűlésről szétoszló nemesi követek még szinte vissza sem érkeztek vármegyéjükbe, amikor a keletmagyarországi ellenzék politikai központjában, I. Rákóczi Ferenc sárospataki várában már megtörtént a jeladás a Habsburg-ellenes felkelés megindítására. Miután apósa, Zrínyi Péter felkelésre biztató üzenetét kézhez kapta, az ifjú fejedelem 1670. április 9-ére magához hívatta az országrész legismertebb ellenzéki vezetőit, hogy a további teendőkről tanácskozzék velük. Alighanem a véletlenen múlt, hogy az egybegyűlt vendégeknek azonnali alkalmuk nyílt elszántságuk kimutatására. A tokaji vár német parancsnoka, gróf Starhemberg ezredes ugyanis néhány tisztje kíséretében aznap ugyancsak Sárospatakon időzött, ahol némely magánügyeiről tárgyalt a fejedelemmel. Rákóczi és hívei úgy határoztak, hogy nem engedik a kezükből kicsúszni a kapóra jött zsákmányt. Április 10-én a reggeli órákban négytagú magyar küldöttség kereste fel szobájában a gyanútlan császári tisztet, aki az első felszólításra lecsatolta oldaláról a kardját, s megadta magát. A sikeres akció után Rákóczi és alvezére, Bocskai István zempléni főispán még aznap levelet írtak a környező vármegyéknek, amelyben „édes eleink véren fundált külső és belső szabadságinak sérelmét" és „hazánknak idegen nemzettül való elpusztítását" felhánytorgatva, tudtul adták a tokaji parancsnok „tisztességes" fogságba tételét, s egyben felszólították a rendeket, hogy a „szép uniót" követve, „egyező szívvel és indulattal" fáradozzanak a haza javára és a maguk oltalmára.1 Bármennyire ártatlan (mert vértelen) volt is ez a Starhemberg-akció önmagában (a császári tisztnek ugyanis hajaszála sem görbült meg „tisztességes" regéci fogságában), elég látványos és visszavonhatatlan volt ahhoz, hogy *Az alábbi tanulmány része egy nagyobb feldolgozásnak, amely a Wesselényi-féle rendi szervezkedés egész történetét jogialja magába, s eredetileg előtanulmánynak készült a 10 kötetes „Magyarország története" számára. A tárgyalásnak azt a sajátosságát, hogy leíróbb, narratívabb jellegű (így pl. a tiszavidéki felkeléssel párhuzamos horvátországi események nem önálló kutatásokon alapuló bemutatásában), semmint azt egy szoros értelemben vett problémakifejtő és elemző feldolgozás megkívánta volna, mindenekelőtt a tanulmánynak ez az eredete magyarázza. 1 Starhemberg elfogatását minden részletében hitelesen írta le Pauler Gyula „Wesselényi Ferencz nádor és társainak összeesküvése. 1664—1671" című mindmáig alapvető munkájában, I —II. Bp. 1876, II. 4 — 9. Rákóczi levelének egyik példányát megtaláltam Ung vármegye lt--ában, Берегово (Beregszász, Szovjetunió) fond. 4, op. 2, nro. 936 sz. alatt. 1*
