Századok – 1975

Krónika - Bizánc társadalmi-gazdasági fejlődésének tipológiai sajátosságai. Nemzetközi bizantinológiai szimpózium. Moszkva 1974. szeptember 24–25. (Bartha Antal) 489/II

492 KKONIKA érveit, melyek szerint a személyi és a társadalmi kapcsolatok egybeestek.Megítélése szerint a birodalmi társadalom stratigrafiája nagyjából így nézett ki. 1. A rendi, korporációs szerkezet kevésbé kifejezett. Az állam és az udvar hatalma nagy volt. 2. A kereskedő-iparos mágnások a hivatali előkelők uralkodó rétegébe olvadtak be. 3. A vidéki földbirtokosok rendi tagoltsága kevésbé kifejezett, mint nyugaton. Kevésbé váltak félig vagy egészen független tartomány urakká. 4. A XII. sz.-tól az uralkodó osztály arisztokratizálódott. A rendek kialakulása nem fejeződött be. Kazsdan érveléséből úgy tűnik — mondotta —, mintha Bizánc társadalmi szervezetének vizsgálata merőben új téma lenne. Kazsdan értékes kutatásokkal gyarapította a bizánci társadalomra vonatkozó ismereteket; újszerű kérdésfelvetését nemcsak a nyugati szociológiai irodalom fogalomkészlete ós zavara befolyásolta, hanem valóban vannak tisztázásra váró kérdések. Nem bizonyos viszont, hogy a gazdasági elem kikapcsolása eélra vezet a társadalmi kapcsolatok vizsgálatában. A „Bizánc állam szervezetének sajátosságai" kérdéscsoportot E. Stäneecu elvi fejtegetése vezette be. A feudalizmus Nyugat-Európában született, Marx ezért a nyugati modellt ismerte meg. Az utóbbi években megnőtt a komparatisztika tekintélye és a kutatói igény iránta. Itt azonban körültekintésre van szükség, az egyedi jelenségeket veszélyes dolog általánosítani. Érdemes felfigyelni az egyház jelentőségére a feudális viszonyok keletkezésében és alakulásában. Bizonyos értelemben a keleti és a nyugati egyház határa mentén húzódik a feudalizmus két fő típusát elválasztó vonal. Ez jól tapasztalható Románia középkori történelmének példáján, ahol a Kárpátokon innen és túl két fajta egyház volt és a feudalizmusnak két típusa alakult ki. Bizánc vonatkozásában ázsiai termelőmódról nem beszélhetünk, maga a fogalom is problematikus. Török, japán, iráni, indiai és kínai tudósok elutasítják. Bizáncban létezett rendiség, de nem abban a körülhatárolt alakban, mint a Nyugaton. A bizánci rendiség kérdése bonyolult, elmélyült vizsgálatot igényel. A bizánci egyház önálló politikai szerepét kétségbe szokták vonni. Holott a császár beiktatásában nagy szerepe volt, közreműködése révén született meg a császári hatalom isteni eredetének eszméje. — L. Zaszterova Nagy Morávia és Bizánc kapcsolatát vázolta. Nagy-Morávia területén a IX. sz. kezdetén fejlett termelési viszonyok voltak, település-agglomerációk alakultak ki. A IX. sz. elejéről származó kis templomok és a nyelvtörténet adatai nyugati keresztény befolyást bizonyítanak. Morávia egyháza a IX. sz. 30-as éveiben Passau fennhatósága alatt állt. Rosztiszláv fejedelem szabadulni akart a frank politikai beavatkozástól és egyik, fő eszközétől, Passau felügyeletétől. Bizánchoz fordult önálló morva püspökség létesítése tárgyában. A császár nem püspököt küldött, hanem a szláv ügyekben járatos térítőt, Metodot. A cél azonban, a konstantinápolyi patriarcha alá tartozó érsekség felállítása volt. — 0. G. Lüavrin a XI. sz.-i válságot mutatta be. A válság mély volt, de nem szabad eltúlozni méreteit és kihatását. A válság ráirányította a figyelmet arra a tényre, hogy Bizánc többé nem a tarka etnikumú pravoszláv alattvalók kozmopolita birodalma volt. A kormányzat Bulgária és Armeno-Grúzia meghódítását a XI. sz. elején nem hódításnak, hanem elvesztett területek visszacsatolásának fogta fel. Ez azonban már nem felelt meg a valóságos helyzetnek. A különböző birodalmi népek, köztük a görögök, korábban kezdődött etnikai konszolidációja a XI. sz.-ra előrehaladott fokon állt. S ezek saját államuk létrehozását tűzték ki célul. A XI. sz.-i válság lényege az volt, hogy az államgépezet működésének formája, de még nem maga a birodalmi kormányzás jutott válságba. Megjelentek a rendiség jegyei, az egyes rendek tehetséges képviselői kaptak kormányzati megbízást. Ezek az előkelők csoportjai képviselőinek tekintették magukat. Átalakult az egységes birodalmi bírói szervezet, tisztségeit helyi előkelők sajátították ki. Sor került a hadsereg megreformálására. A válság oka nem az volt, hogy a feudalizmus vált retrográddá, hanem az átörökölt birodalmi kormányzat gépezete nem felelt meg többé a társadalomban lezajlott átalakulásnak. — T. Wasilewsfci a X. sz. végén végrehajtott hadseregreform okait abban mutatta ki, hogy a tartományi katonaság alapját képező kisparasztok tönkrementek. Válságos helyzetük már korábban érezhető volt, ezzel magyarázható a külföldi zsoldosok nagyarányú alkalmazása a IX. sz. folyamán. A X. sz.-ban a tartományi alakulatok javából állandó zsoldos hadsereget hoztak létre. — О. I. Podobedova a források komplex hasznosítására irányította a figyelmet. A társadalmi struktúra forrásegyüttesek, köztük a miniatúrák segítségével tárható fel. — G. N. Kurbatov a demokrácia bizánci fogalmának fejlődését mutatta be. A források szlávokra vonatkozó megállapításaiból a kutatók ősközösségi népuralomra következtetnek, megfeledkezve a bizánci fogalomhasználat konkrét korabeli jelentéséről. Az V. sz. előtt a demokrácia városi népgyűléseket, a IX. sz.-ban anarchiát, zavargást jelentett. A VI. sz.-ban a városi pártok megjelenésével a politizálásba kiváltságos körök kapcsolódtak be. A politizálásnak, a hatalom gyakorlásának szűk testületre korlátozását értették demokrácia alatt. Ezt értették a szlávok demokráciáján is. A IX. sz. elejétől a demokrácia politikai veszélyt, erősödő városok politizáló rétegének ellenzékiségét jelentette. A X —XI. sz.-ban a demokrácia azt jelentette, hogy a korpo-