Századok – 1975

Krónika - Bizánc társadalmi-gazdasági fejlődésének tipológiai sajátosságai. Nemzetközi bizantinológiai szimpózium. Moszkva 1974. szeptember 24–25. (Bartha Antal) 489/II

KRÓNIKA 491 amit az írott kútfők ismertetnek. Az építkezés bizánci példákat követett, de számottevő helyi hagyományok is kimutathatók. Az erődítések grúz (lak) jellegűek. — A. I. Eomancsuk a Herszoneszoszra és környékére kiterjedő ásatások anyagán a város és agrár környezete kapcsolatának néhány mozzanatát mutatta be. A VI. sz.-ban nagyszabású mezőgazdasági építkezés folyt, jelentős birtokközpontok létesültek. A VIII —IX. sz. folyamán a vidéki építkezés folytatódott, de igénytelenné vált. A IX—X. sz. folyamán a város kapcsolatai közvetlen környezetére korlátozódtak. — 0. L. Kurbatov a városi mozgalmak kutatásának elégtelenségét tette szóvá. A mozgalmak evolúciója ismeretlen. Az egyes városi mozgalmak indítékai és lefolyása is tisztázatlan. A mozgalmak távlati megítéléséhez fel kell deríteni az alapvető városi indító okokat. Az antik demoszok a városok politikai életében nem játszottak szerepet. A városi pártok a IV—V. sz. folyamán új társadalmi alapokon keletkeztek. Ezt a korszakot általában igen fontos társadalmi mozgás jellemzi. Az antik városi közösségek széthullottak, új feltételek keletkeztek, színre léptek a világi és egyházi pártok. A „nagy politika", a kormányzat és az udvar belső viaskodásai, intrikái színezték a városi mozgalmakat. „A bizánci társadalom struktúrája és dinamikája" téma taglalásában J. Irmscher a zelotok XIV. sz.-i mozgalmát elemezte. A mozgalom nem antik példákat követett. E mozgalomban került sor a görög etnosz öntudatos alkalmazására — genosz, natio értelemben; mi görög emberek közössége vagyunk, akik származásunknál és műveltségünknél fogva vagyunk görögök. A kormányzatnak művelt emberek kis csoportjából kell létesülnie. A plebs műveletlensége folytán a kormányzásra alkalmatlan. A gazdagok önzők és demagógok, partikuláris érdekek vezetik őket, alkalmatlanok a kormányzásra. A középrétegek nem gazdagok és nem szegények, nincsenek alantas és partikuláris érdekeik. Szerveiettek és rendelkeznek a kormányzáshoz szükséges ismeretekkel. Képzettségüknél fogva az egész görög közösség érdekét tartják szem előtt. Ezek a nézetek a korai polgári ideológia több mozzanatát tartalmazzák. A pravoszláv egyház nagy szerepet játszott a bizánci nemzeti ideológia kialakításában. Előzmény a bizánci univerzalizmus eszméje. Az oszmán török uralom idején a XVI —XVII. sz. folyamán átalakult görög nemzeti ideológia aXIV. sz.-i előképekre épült. — A. P. Kazsdan a társadalmi kapcsolatok fogalma pontos tisztázásának igényét hangoztatta. Valószínűleg egy széles és egy szűk meghatározás lehetőségével kell számolni: vagyis társadalmi kapcsolatok a gazdaságiakkal és nélkülük. Vannak vertikális és horizontális kapcsolatok. Vertikálisok a hűbéri viszony, az udvari-kormányzati szubordináció stb. Horizontálisok az egyes rétegeken, osztályokon belüli kapcsolatok. Tisztázásra vár az uralkodó osztály zártságának kérdése. Egyesek szerencsével mélyről is bekerültek a legfelsők közé, de egész csoportok vertikális mozgása szempontjából a kérdés vizsgálatra szorul. Voltak stabil és nem stabil kapcsolatok. Stabilok a család, faluközösség, városi korporációk. Nem stabilok: a véletlen környezet, üzlet, piac, kocsma, templom — ahol az előkelő főhivatalnok és a pauper találkozott viselkedési alapon is. Bizánc társadalmi kapcsolataira — a nyugati jelenségekhez viszonyítva, — a lazaság, nem stabilitás a jellemző. Mindenek felett állt a bizánci individualizmus, — innen fakadt a tömegmozgalmak hisztórizmusa. — V. A. Szmetanin jelezte, hogy a XIII. sz. 80-as éveitől a birodalom permanens háborúk korszakát élte. Deklasszálódott elemek csavarogtak, parasztokká csak a nagybirtokos engedélyével válhattak. Viszont idegen földművesek befogadását törvények tiltották. Városon és vidéken nagy bérmunkás réteg élt; ez nem pauper, mert adót fizetett. — M. L. Ljubanszkij fejtegetésében a bizánci társadalmi ós szemólyi kapcsolatok közötti különbségek bizonytalanságát mutatta ki. Az episztoláris források fontosak a személyi kapcsolatok vizsgálatához. Ezek tele vannak közhelyekkel. A toposz azonban nem séma, mert emberek közötti kapcsolatot fejez ki. A bizánci „filia" fogalmat nem lehet barátság szóval fordítani. A bizánciak tagadták a barátság értelemben vett „filiá"-t: lekötelezettséggel jár, elvon az állami szolgálattól. A tudósok között a „filia" egyszerűen kapcsolatot, ismeretséget, vagy a tanár és tanítvány kapcsolatát fejezte ki. Protekció nélkül semmire sem lehetett jutni, a protekció üzlet volt. Az ajánló levelekben fel sem tüntették a pártfogolt valóságos, vagy kitalált erényeit, alkalmasságát, mert ez senkit sem érdekelt. Elegendő volt leírni, hogy a pártfogolt „filia", akit a protektor esetleg sohasem látott, mert esetleg több száz személyből álló elszemélytelenedett protekció lánc végén állt. A „filia" ellentéte a kötelesség, ami viszont kevésbé volt lényeges a kapcsolatokban. A „filia" társadalmi kapcsolatokra vonatkozik. — V. A. Aruijunova-Fidanjan a bizánci uralkodó réteg nemzetiségi összetételének néhány vonatkozását elemezte. Az örmény származású hivatalnok és katonai előkelőségek pályafutását vázolta. A bizánci tisztségekbe került örmények kezdetben számontartották származásukat és ragaszkodtak monofizita vallásukhoz. Ugyanakkor büszkén hangoztatták birodalmi rangjukat és funkciójukat. A harmadik, negyedik nemzedékben már nem tartották számon az örmény nemzetiséget, csak birodalmi érdekeket tartottak szem előtt. — Z. V. Udalcova kifogásolta Ljublanszkij 13 Századok 1975/2