Századok – 1975

Krónika - Bizánc társadalmi-gazdasági fejlődésének tipológiai sajátosságai. Nemzetközi bizantinológiai szimpózium. Moszkva 1974. szeptember 24–25. (Bartha Antal) 489/II

490 KKONIKA sokáig megmaradt. — A nem bizantinológus Bartha Antal utalt arra, hogy Marx a múlt század gyér ismeretei alapján kísérelte meg az ázsiai történelem elméleti összegezését. Az ázsiai termelőmód ismét felállított elmélete nem tudja betölteni szerepkörét. Anakronizmus lenne azt feszegetni, milyen elméleti megállapításokra jutnak majd az ázsiai országok vizsgálatában elért korszerű eredményekre alapuló általánosítások. Udalcova és Gutnova kidolgozták az európai feudalizmus regionális tipológiáját. A régionális szemlélet és elv nélkülözhetetlen. Ugyanakkor érezhető a régiókon túllépő elmélet szüksége, ugyanis a feudalizmus közös vonásai a szomszédos országok kölcsönhatásánál mélyebb okokra mennek vissza. P. Medvegyev a feudálisán függő bizánci parasztokra vonatkozó terminusokat mutatta be. A különböző meghatározások a parasztoknak gyakran ugyanazon csoportjaira vonatkoznak. — H. Küpstein azt fejtegette, hogy a VI—VIII. sz. folyamán az antik hagyományok, tartományi sajátosságok fékezték a feudális fejlődést A VIII. sz. végétől meggyorsult az átalakulás. „A bizánci város sajátosságai" témakörben E. Werner beküldött előadása arra mutatott rá, hogy a nyugat-európai és a bizánci városok funkcionálisan azonosak. A különbségek azonban lényegesek; a bizánci városban nem alakult ki polgárság. A városi tevékenység állami szabályozásának nagy szerepe volt. A provinciális városok helyi feudális uralom alá kerültek. A XIV. sz.-ban a város nem vonzotta a falvak lakóit, maga került a vidék uralma alá. A kolostorok negatív szerepet játszottak a bizánci város történetében. A városigazgatás intézményei antik örökségek voltak, jellegzetesen feudális városigazgatás nem jött létre. — Ii. A. Naszledova azt fejtegette, hogy a bizánci feudalizmus rendszerében általában a város probléma, különösen pedig a késő bizánci város szerepének tisztázása elvi jelentőségű feladat. A városfejlődés virágkora a X —XII. sz.; ezt egyes tartományokban a hanyatlás, egyebütt a feudális várossá történő átalakulás követte. A városok sorsát — szinte döntő — mértékben az olasz városok gazdasági expanziója, agresszivitása határozta meg. Nem alakult ki polgárság, a XIV. sz.-i városi felkelések nem a korai tőkés elemek fellépései voltak. Az ipari és kereskedelmi vállalkozás az állam ellenőrzése alatt zajlott. A városokban a termelési ciklus megrekedt az egyszerű újratermelés szintjén. Az iparos és kereskedő korporációk nem alakultak át céhekké, önálló politikai szerepet nem játszottak. Manufaktúrák kialakulásának nyoma sincs. A XIII —XIV. sz. folyamán nemcsak hanyatlás történt, hanem a városok konzerválódása következett be. E jelenségek okait alaposan meg kell vizsgálni. A bizánci történelem utolsó szakaszában a városok feudális uralom alá kerültek, a vidéki agrártermékek és az olasz ipari áruk le- és átrakodó állomásai voltak. A korai középkor századaiban viszont a bizánci városok óriási nemzetközi gazdasági funkciót töltöttek be. A hanyatlás ideje nem homályosíthatja el, hogy Bizánc fontos szerepet játszott a történelmi haladásban. — I. F. Fihman a kis és nagy városok sorsa alakulásának különbségeit fejtegette. A II—VI. sz.-i egyiptomi városokat vette szemügyre. A rabszolgamunka aránya korábban jelentős volt, de sohasem volt domináns. A feudalizálódás idején a rabszolgamunka aránya a városi termelésben csökkent. A mezőgazdaságban jelentéktelen volt a rabszolgamunka. Egyiptom nem ismerte a görög polisz-rendszert, a városi kormányzatot. De a II—III. sz. vonatkozásában bő adatok szólnak a városi önkormányzatról. A IV—V. sz.-ot illetően a városi életről kevés adat maradt. A VI. sz.-ban a városi kormányzati funkciók és tisztségek csak névlegesen léteztek, mert egyházi és világi feudálisok magánbirtok igazgatásához csatolták őket. — Sz. P. Karpov a Trapezunti Császárság városairól közölt megállapításokat. Trapezunt önálló állammá vált, de a bizánci fejlődés hatása alatt állt. Viszont Bizánccal ellentétben, ahol az olasz városok kereskedelmi tevékenysége végzetes következményekkel járt a városokra, Trapezunt esetében ez nem következett be. A helyi ipar és kereskedelem megőrizte pozícióit, noha az olasz városok tevékenysége ide is kiterjedt, de itt kénytelenek voltak alkalmazkodni az egyezményekhez. A trapezunti várostörténetnek azonban sok még a tisztázatlan vonatkozása. így a városok gazdasági erejének okai még feltáratlanok. — I. V. Szokolova túl merésznek ítélte a városok hanyatlásával kapcsolatos általánosításokat. E vonatkozásban még tüzetes rószelemzésekre van szükség. Az általánosan osztott felfogással ellentótben úgy véli, hogy a városi önkormányzat nem tűnt el. Herszoneszosz esetében például az archontokat Bíborbanszületett Konsztantin az önkormányzat tagjainak nevezi. A X. sz. 70-es éveiben nincs nyoma a herszoneszoszi önkormányzatnak, de a XI. sz. folyamán ismét megjelent. E tekintetben a szfragisztika a várostörténet becses forrása. — N. Ju. Lomouri Nyugat-Grúziában a Tehuri folyó partján fekvő Nokalahevi, görög nevén Archeopolisz város területén folyó ásatások kezdeti eredményeiről számolt be. Az 1930-as években Schneider német régész kezdett ott ásatásokat, eredményeiről rövid beszámolót közölt. Az ásatások anyaga, 26 drb. aranypénz kivételével, elkallódott. A jelenleg két éve folyó ásatások az akropolisz-ra nem terjedtek ki. Az alsóváros legkorábbi épületei a IV. sz.-ból származnak. Az V—VI. sz. folyamán a város elnyerte azt a külsőt,