Századok – 1975

Történeti irodalom - Tilkovszky Loránt: SS-toborzás Magyarországon (Ism. Tokody Gyula) 453/II

TÖRTÉNETI IRODAT.OM 465 tilkovszky lóránt: SS-TOBORZÁS MAGYARORSZÁGON (Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 1974. 191 1.) A Kossuth Kiadó „népszerű történelem" sorozatának újabb kiadványa tudományos szempontból is figyelemre méltó. Olyan téma feldolgozását vállalta ugyanis a szerző, amely nemcsak lebilincselően érdekes, de szakkörökben is kevéssé ismert. A magyarországi SS-toborzások gazdag levéltári forrásanyagra támaszkodó bemutatása elsősorban a német kisebbség, részben a magyar — német kapcsolatok történetére vonatkozó ismereteinket teszi teljesebbé, de új szempontokat ad a magyar uralkodó körök második világháborús politikájának megítéléséhez is. Ugy tűnik — Tilkovszky könyvének tanulmányozása alapján —, hogy a Südostraum németségének szánt feladatkör a Szovjetunió ellen indított háború után alapvetően megváltozott. Már nem csupán stratégiai tartalékot képezett, s nem csupán a térség politikai befolyásolásának eszköze volt, hanem alárendelődött a háború szükségleteinek és a „Mein Kampf "-ban megálmodott kelet-európai terveknek. Elsősorban azáltal, hogy egyre nagyobb tömegű önkéntes került be az SS-be annak a három, 1942 elején, 1943 tavaszán és 1944 derekán, végrehajtott toborzási akciónak a során, amelyről könyvében részletesen beszámol a szerző. A háború végén a magyarországi német önkéntesek száma már 100 000 körül mozgott, ami — Tilkovszky számításait figyelembe véve — azt jelenti, hogy a fegyveres SS emberállományának hozzávetőlegesen egytizedét ( !) Magyarországról biztosították. Másrészt annak a hitleri tervnek az előkészítéséről volt szó, amely szerint többek között a Südostraum németségének a segítségével, annak áttelepítése útján kell majd Kelet-Európa germanizálását megvalósítani. E tervből ugyan szerencsére nem lett semmi, de a megvalósítására tett kísérletek és a kérdés napirenden tartása szintén hozzájárult a német kisebbségek egyre nagyobb méretű fasizálódásához Magyarországon is. Ez viszont szükségszerűen maga után vonta a háború végén bekövetkezett tömeges evakuálást és egy olyan helyzet kialakulását, amelyben a szövetséges hatalmaknak a németség áttelepítésére vonatkozó potsdami határozata sok tekintetben a már kialakult állapotok rögzítését jelentette. A német kisebbség történelmi-politikai szerepe tehát ebben az időszakban alapvetően negatív volt, bár a szerző ezt a következtetést nem fogalmazza meg. Csupán modosítja, de a lényeget nem változtatja meg az itt-ott mutatkozó passzív elfordulás, móginkább a Volksbund és az SS törekvéseivel határozottan szembeszegülő hűségmozgalom. Tilkovszky érdemei közé tartozik, hogy könyvében nem csupán a volksbundisták fasiszta propagandájával, terrorakcióival, a faji gőg különböző megnyilvánulásaival, a magyarság ellen is irányuló nagyhatalmi ábrándokkal ismerteti meg az olvasót, hanem az ellentétes irányzattal is. A toborzóakciók a német falvak egy részében heves összecsapások közepette zajlottak le, a magyar állampolgárság elvesztése, valamint a férfiak bevonulása nyomán keletkezett szociális nehézségek gyakran elkeseredett hangulatot szültek, amely kedvező esetben szélesebb fasisztaellenes mozgalomnak is talaját képezhette volna. A magyarországi politikai viszonyok azonban egyáltalán nem ösztönöztek ebbe az irányba, a német kisebbségen belül pedig a fasizmus amúgyis rendkívül erős pozíciói 1944. március 19., Magyarország német megszállása, után megrendíthetetleneknek bizonyultak. így a hűségmozgalom javarészt konzervatív katolikus hívei fokozatosan elszigetelődtek, számosan közülük életükkel fizettek szembeszegülésükért, s a gyenge befolyású szociáldemokrata, ill. kommunista ellenállás sem változtathatott a helyzeten. Szívesen olvastunk volna részletesebben a toborzóakciók eredményeinek, egyben a fasiszta propaganda hatékonyságának területi, méginkább társadalmi rétegek szerinti megoszlásáról. Kitűnik az adatokból, hogy a Magyarországhoz csatolt területeken — főleg a Bácskában —, továbbá a nincstelen, szegényparaszti rétegekben voltak a legeredményesebbek a toborzóakciók, de egyrészt — főleg az utóbbi vonatkozásban — a részletesebb elemzés, másrészt az okok behatóbb vizsgálata teljesebbé tehette volna a képet. Ezen túlmenően az olvasóban — talán nem alaptalanul — felmerülhet az a kérdés is, hogy a toborzóakciók eredményessége pontosan tükrözte-e a fasiszta propaganda hatékonyságát. S ha nem, milyen értelemben mutatható ki, vagy feltételezhető különbség? Bizonyára beszélhetünk a szociális összetételét tekintve túlnyomórészt paraszti német kisebbség esetében is hamis tudatról, hiszen alig lehetne osztályérdekeit a német birodalom agresszív nagyhatalmi terveivel azonosítani, de a hamis tudat létrejötte és alakulása, valamint a