Századok – 1975

Történeti irodalom - Világtörténelmi kisenciklopédia (Ism. Niederhauser Emil) 454/II

454 TÖRTÉNETI IRODAT.OM 465 társadalmi szerkezet és politika állásfoglalás összefüggései — meggyőződésünk szerint — még újabb kutatásokat igényelnek. A magyar uralkodó körök második világháborús politikájának megítélése szempontjából végül azok az eddig nem ismert, vagy figyelmen kívül hagyott szempontok és adalékok ragadnak meg bennünket, amelyek a hazánk függetlenségének feladásához vezető folyamatot egészítik ki, teszik teljesebbé. Már önmagában az a körülmény, hogy legális, a magyar kormány által elfogadott toborzásokra sor kerülhetett, a szupremáeia formális voltát bizonyítja. De az első akció idején — 1942 elején — még legalább voltak feltételek magyar részről, amelyek közül elsősorban az állampolgárság elvesztése okozott zavart a német kisebbségben. À továbbiakban azonban újabb és újabb engedményekre került sor, a toborzóakciók megítélésében amúgysem egységes magyar vezető körök nem tudtak, részben nem is akartak a fokozódó külső nyomásnak ellenállni. Az 1944. április 14-én német és magyar részről aláírt egyezmény végül már semmiféle lényeges feltételt nem tartalmazott. Végleg felszámolták az addig is «sak részben tisztelt önkéntességi elvet, s a magyar kormány még az állampolgárság kérdésében is retirált. Sőt, amint a szerző írja, nem volt elég, hogy ,,a magyar kormány az ország állampolgárainak egy részét egy másik állam hadereje számára »átengedte«, még saját közigazgatási hatóságaival idéztette és saját, csendőreivel állíttatta az SS sorozóbizottságai elé a vonakodókat" (153. 1.). Ez a politika végül is nem csupán a magyar népre és a német kisebbségre ütött vissza, hanem az ország kiárusítóira is: 1944 októberének közepén a magyarországi németekből néhány hónappal előbb toborzott katonai egységek is részt vettek Horthy politikájának megbuktatásában és a nyilasok hatalomra juttatásában. Tokody Gyula VILÁGTÖRTÉNELMI KISENCIKLOPÉDIA (Budapest, Kossuth. 1973. 811 1.) A második német kiadás szövege alapján magyarra fordított munka eredetileg az NDK-ban jelent meg, a német történészek nagy kollektíváját mozgatta meg, szerkesztői Walter Markov, Alfred Anderle, Ernst Werner és Herbert Wurche. Címének megfelelően a kötet a világtörténelem, pontosabban a világtörténelemben szerepelt, ill. ma fennálló országok történetének rövid összefoglalása. Az országok betűrendjében közli az egyes országokra vonatkozó adatokat, az országok magyar elnevezése szerint, amennyiben ilyen van és használatos. Az ókori birodalmak és országok is a magyar elnevezés szerint jönnek sorra (pl. Karthágó, vagy Római birodalom). Az egyes országokra vonatkozó adatok több csoportban kerülnek tárgyalásra (és nem minden országnál található meg valamennyi csoport). Ma létező ország esetében az első csoport az illető ország hivatalos neve, területi, közigazgatási és népességi adatai, esetleges gyarmati területei felsorolását tartalmazza. A következő csoport maga a rövid történet (ez minden címszó alatt megtalálható). Nagyobb ós jelentősebb országok esetében ezt egy időrendi táblázat követi, továbbá (még inkább csak a fontos államok vonatkozásában) egy lexikon-szerű rész, amely — betűrendben — személyekről, eseményekről, szervezetekről stb. ad néhány soros tájékoztatást. Az országtörténet, ill. az időrendi táblázat 1970 végéig haladt az eredetiben, ezt a magyai- kiadás szerkesztői az 1971 — 72-es legfontosabb eseményekkel kiegészítették, ennek feltüntetésével. (Olykor még a korábbi szövegen belül is szükségessé vált egy-két magyarázó mondat, pl. Jugoszláviánál az 1948 — 53 közti szakasz vonatkozásában, a magyar Kiadó itt is jelezte, hogy ez a szerkesztőség kiegészítése). Az országtörténet és az időrendi táblázat természetesen elsősorban politikai eseménytörténetet ad, a gazdasági fejlődésre csak az egészen jelentős országok történeténél találunk érdemleges utalásokat, a társadalomtörténet tárgyalására nem volt lehetőség, a kulturális fejlődés fontos tényeire pedig csak egészen kivételesen történik utalás (pl. Ausztriánál). Ä szövegek lexikális tömörségre törekszenek, előadásmódjuk tényközlő; negatív személyiségek és jelenségek esetében is objektív hangot ütnek meg. Az adott terjedelem csak a legfontosabb adatok közlésére adott lehetőséget. A szerzők száma nagy, minden címszót a legjobb szakember írta meg, így tévedések, pontatlan, ságok alig fordulnak elő, az enciklopédia adatai megbízhatóak.