Századok – 1975
Tanulmányok - Perényi József: A Keleten maradt magyarok problémája 33/I
A KELETEN MARADT MAGYAROK l'ROBLÉM Aj A 47 lezziik a nép pusztulását, mert azokon a területeken, ahol később a burtaszokat találjuk, nincsenek vagy csak elszórtan találhatók a magyar népnévből levezethető helynevek. Így lehetetlen nem felfigyelnünk arra a nyelvészeti részben már ismertetett tényre, hogy a Tolkovaja Palejában, majd az orosz okmányokban a XIV. sz. első felében megjelenik a mescser népnév és szállásterületük neve, a Mescsera. Mindössze 400—500 kilométerre van e terület a Volgai magyarság szállásaitól. A mescser név forrásokban való megjelenési idejéből (1350) egészen logikusan következik, hogy ezek a szóbanforgó területen néhány évtizeddel előbb tűntek fel, hisz a forrás keletkezése idején már jól ismerik őket, nem friss jövevények. Ha az áttelepedés idejének feltételesen az 1300 körüli éveket vesszük fel, akkor mindez megmagyarázza a volgai magyarok eltűnését, illetőleg új területen való feltűnését. Az xit, amelyen haladniok kellett, ismert volt előttük. Egyszerűen át kellett hajtaniok állataikat a későbbi penzai és tambovi kormányzóságok, nyilván saját tömenük területén.5 0 Az orosz források Mescserának nevezett területét akkor kapjuk meg, ha Murom városát egy képzeletbeli vonallal összekötjük Rjazanv városával. A déli és keleti Ьл+áv BOIH Luicxci*», ue a szűkebb értelemben vett szállásterület déli része mindenütt az Oka folyó lehetett, mutatván, hogy itt • a védekezés szempontját is figyelembe vették. Az Oka folyó előzőleg, sőt még később is nagy szerepet játszott a tatárok elleni védekezésben. A lovas nomádoknak erősen meg kellett gondolniok, hogy átkelnek-e rajta, s behatolnak-e a mögötte levő erdős, mocsaras területre. Az áttelepedő magyarok tehát egy olyan vidéket választottak, melynek , természeti jellege erősen eltért régi hazájukétól. Egyenesen fel kell tennünk a kérdést, hogy az új hazában vajon tudták-e folytatni régi foglalkozásukat, az > állattenyésztést. A történeti források e kérdésben elég világosan beszélnek. Igen, a mescserek, s a helyüket átvevő, illetőleg a velük összeolvadó tatárok még jóval később is nagymértékű állattenyésztést folytattak erre felé. Űgy vélem, hogy a szoros értelemben vett Mescserában elsősorban szarvasmarha. tenyésztés és juhtenyésztés, a lótenyésztés pedig az Okán túl folyt, mert a , Mescsera erre felé hatalmas lehetőségekkel rendelkezett. Délkeleten a későbbi Sack, keleten Tyemnyikov, északkeleten pedig Arzamasz városát vehetjük fel azoknak a pontoknak, melyeket összekötve megkapjuk a Mescsera keleti ha! tárát. Később amikor a Mescsera területén megalakul a Kaszimovi kánság, I még további terjeszkedésre is sor kerül. Az Okán-túli területeken levő erdős pusztákon pedig kitűnő lótenyésztési lehetőségek voltak. A magyarság áttelepülésének vizsgálatakor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a szájhagyományt sem. Az orosz történelemből jól ismert Mescserszkij hercegi család genealógiájában (leszármazástörténetében) ugyanis érdekes adatokat kapunk.5 1 ,,6706-ban [1197] a Sírin nemzetségből származó Ahmed, 50 Persze nem lehet itt kizárni egy tudatos, a tatár állam vagy az uralkodó osztály által irányított áttelepítési akciót sem, mert feltételezhetjük, hogy a mescsereket a rjazanyi fejedelmek terjeszkedési politikájának megakadályozására telepítették az Okához. Minthogy azonban a meseserek és az oroszok között sohasem került fegyveres összeütközésre a sor, sőt ellenkezőleg, sok mindenben egyetértésnek lehetünk tanúi, így mi ezt a feltételezést kizárjuk további vizsgálatunk köréből. 61 A centralizált moszkvai Oroszországban a XVI. században szokásban volt az ún. mesztnyicsesztvo, az a szabály, hogy bizonyos állásokat csakis bizonyos származású emberekkel lehetett betölteni. A legelőkelőbbnek a Rurik-család leszármazói, majd a tatár kánok és főemberek utódai számítottak. A leszármazás bizonyítására készültek
